A függőséget két csoportra szoktam osztani: a káros függőségre, meg a sunyi függőségre. A káros függőségek, mint a cigaretta, a kábítószerek elég látványosan teszik tönkre az embert ahhoz, hogy az motiválóerő lehessen a leszokáshoz, még amikor van mit menteni. A sunyi függőségek viszont, mint a zsíros ételek, a finomított liszt csak nagyon sokára vágnak pofán, amikor már késő. És vannak azok a függőségek, amik egyszerre sunyik és károsak: az áldozat nagyon-nagyon sokáig nem veszi észre, hogyan megy tönkre az élete miattuk, a környezet viszont nagyon is.

A rajongó ember önreflexió nélkül, ösztönösen ragyog, hadar, nevetgél, hangoskodik, akár a kisgyerek. Amikor ezt elhagyja, úgy érzi magát, mintha modoroskodna, mintha HD-minőségben hazudozna bele a nagyvilágba. Minden lassítás hatásvadászat, dörzsölt kiműveltség. Valahogy ezt a marhaságot kellene elhagyni, akár azt a széthajtott, kiidegelt napi életet, amelyben elkopnak az ember érzékszervei.