Szoba. Asztal, szék, könyvek, rendetlenség. Üres pohár, tányér. Hátul ajtó. Jobboldalt a kanapén nő hever és telefonál.

 

NŐ

Igazán nem is voltam beteg. A legdurvább, hogy nem éreztem ízeket. Zöldbablevest ettem, pedig utálom. Egy kis depresszió azért visszamaradt. Hetekig gubbasztottam egyedül. Home office. Egy kis szédülés, rosszkedv, fülzúgás. Hallucinációk…

 

Baloldalról bejön két harminc körüli, bajszos fiatalember. Gyanakodva méricskélik egymást. A nő nem vesz róluk tudomást, telefonál.

 

NŐ

Az előadóest… Végre sikerült elintéznem. Tavasszal lett volna. Nem valami nagyszabású, de nagyon vágytam rá… Elmaradt a járvány miatt…

 

„A” FÉRFI

Járvány?

 

„B” FÉRFI

Gyerekkoromban a spanyol. Eleinte senki sem vette komolyan. Háború volt, azzal foglalkoztak. De aztán sokan meghaltak. Többen, mint a háborúban.

 

A

A pestis is több embert vitt el a Rákóczi revolúció idején, mint a harcok.

 

B

A hadvezéreket megénekli a történelem, hány ellenséges katonát kaszaboltak le, az orvosokat meg nem, akik a bacilusokat kaszabolják.

 

A

Valamiben meg kell halni. Inkább a harc mezején, mint ágyban párnák közt.

 

B

Adyt is a vírus döntötte le végül, nem a vérbaj meg az alkohol.

 

A

Ki az az Ady?

 

NŐ (szaval a telefonba)

„Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta

szóval, tettel és hallgatással is?”

 

B

Károly királyt is az vitte el.

 

A

A királyokért nem nagy kár.

 

B

Anyám is tizenkilencben halt meg, mint Ady.

 

A

Őt is a spanyol?

 

B

Rákos volt. A mosónők korán halnak.

 

A

Az én gyerekkoromban kolera volt. Kazinczy elkapta, végzett vele.

 

B

Kazinczy a kolerával?

 

A

Éppen fordítva. A kolera ölte meg Kazinczyt.

 

NŐ (szaval a telefonba)

„De szellemét a tűz nem égeté meg…” Ezt Dózsáról írta. Persze, mindenki járt iskolába, de ki a fene emlékszik a versekre? Ma már senki sem olvas verseket… Hát éppen azért. Előadóest! Így reklámozta a művelődési ház. Petőfi és József Attila költeményeiből… Már százhúsz követője volt a Facebookon, amikor jött a tilalom.

 

A

Az ember halandó.

 

B

Azért nem mindegy, hogyan és mikor.

 

A

Kolerában meghalni ronda dolog lehet.

 

B

Vagy egy vonat alatt.

 

A

Sose jutott volna eszembe vonat elé ugorni. Holttestemen át zúgó vasparipák?... Nem, barátom. Ha meg kell halni, magyar ember a hazáért hal meg. A szabadságért. A szerelemért.

 

NŐ (telefonál)

Szerelmi líra. A Szeptember végént mindenképpen. Meg az Ódát…

 

B

Nem a szerelemért, hanem a szerelem hiánya miatt.

 

A

Az ember leír olyanokat, hogy meghalna egy nőért, de azért kevesen teszik meg. Jól hangzik, a hölgyek zokognak, ha olvassák; a kezedet szorongatják, mikor beülsz az alföldi csárdába birkapaprikásra, a divatlapok fizetnek érte…

 

B (nem is figyel, maga elé bámul szomorúan)

„Szép a tavasz és szép a nyár is,

de szebb az ősz s legszebb a tél,

annak, ki tűzhelyet, családot,

már végképp másoknak remél.”

 

NŐ (telefonál)

Még hogy Bálint?! Azt mondta, a karantén miatt nem jöhet. De telefonálhatott volna! Távkapcsolat? Ja, virtuális szerelem. Bálintnak nem jött be. Talált jobbat? Virtuálisból biztos. Tudod, ha nincs igazi nő a közelében, akkor inkább nézegeti a neten Palvin Barbit, mint engem. Nem sírok! Most már nem is érdekel, végeztem a férfiakkal. Legalábbis az élőkkel. Petőfinek vagy József Attilának nem kell könyörögnöm, hogy hallgasson végig. Nem szólnak bele, hogy nem is úgy gondolták, nem kapcsolják át a tévét, hogy a hülye focit nézzék… Kitöröltem az ismerőseim közül. (Megélénkül, lelkes.) De most végre meg lehet tartani, rendesen, nézők előtt. Újra lefoglaltam a művház nagytermét… Mit? Jaj, nem, hová gondolsz? Két éve itt volt a Jordán Tamás, arra sem telt meg. Dehogy izgulok, egész karanténban idehaza szavaltam, már bele is gárgyultam egy kicsit…

 

B

Szintén az előadóest miatt?

 

A

Nyilvánvaló. Különben hogy a pokolba’ találkozhattunk volna?

 

B

Mindegyikre elmegy?

 

A

Ha érintve vagyok, igyekszem.

 

B

És milyen érzés?

 

A

Nem kellemetlen.

 

B

A Dunánál láttam egy szobrot. Ülő alak, kicsit előregörnyedve, nézi a folyót, mintha szívéből folyna tova…

 

A

Én is láttam egy szobrot a Duna parton, a nagy fehér hídnál. Büszke fickó, szép arcú, esküre emelt kézzel. (Beáll a megfelelő pózba.)

 

B

Úgy látszik, végül eljönnek a jobb idők… Csak ki kell várni, és minden a helyére kerül.

 

A

Így van! Küzdünk, harcolunk, és a végén elmondhatjuk, hogy itt van már a Kánaán. Nem feltétlenül mi magunk, hanem az utódaink…

 

B

De ha mindig a jobb időkre várunk, nem éljük meg az életet. És sose lesznek igazán jobb idők, mert minden viszonylagos. (A nőre mutat.) Nézd, ez milyen luxusban él…

 

A

Elképesztő jólét. A Kánaán. Meleg lakás, bútorok, szőnyegek, kaja minden mennyiségben.

 

B

Ennek nem okozna gondot libasültet enni, vagy kuglert venni öt forintért, vagy új ruhában járni-kelni… És mégis milyen kétségbeesett…

 

NŐ (sír)

Ígéretem volt a városi tévétől, hogy felveszik. Az egyik pesti színházból is kijött volna egy ren… Egy rendes srác, aki ott dolgozik, és akkor egyszerre le kellett mondani… Oké, most úgy tűnik, meglesz, de ez már nem ugyanaz… Semmi sem ugyanaz… Bálint is… (hüppög, aztán dühösen megtörli az arcát, felpattan a kanapéról, tele van energiával)

„De majd fölállok s zúgom nemsokára –

adjátok meg a munka örömét!”

(most már nagyon lelkes)

Gyere át, dumcsizunk egy jót, ha akarod, előadom a… Oké, dumcsizunk egy jót.

 

Kinyomja a telefont, lendületesen feláll, megpillantja a férfiakat.

 

NŐ

Hogy kerülnek ide?

 

A (Kezet csókol. A másik hátrébb húzódik, gyanakodva figyel.)

Épp csak befordultam a konyhába, és láttam, hogy szép leány van…

 

NŐ

Ó, igazán…

 

A

Hallom, kegyed színésznő. Én is próbálkoztam, de aztán másfajta tehetségem kamatozott inkább.

 

NŐ

Csak szavalgatok… Egyébként könyvelőként dolgozom. Home office-ban…

 

A

Home office! Mivé lett nyelvünk?!

 

NŐ

Azt jelenti, hogy otthon dolgozunk. Könyvelni lehet otthon, az nem gond. De kiállni a közönség elé, hallgatni a tapsot, azt nem lehet on-line.

 

A

Hiába vág fel, kisasszony, fordítottam Shakespeare-t, bírom az ángliusok nyelvét…

 

NŐ

A másik fiatalember nem jön közelebb?

 

B (odasomfordál, de nem néz a nő szemébe)

„Nemcsak a lágy,

meleg öl csal, nemcsak a vágy,

de odataszít a muszáj is…”

 

NŐ

Nem muszáj. De ha már itt vannak a lakásomban…

 

A

Mi ott vagyunk, ahol kegyed óhajtja. Ha úgy tartja kedve, udvarolunk, ha úgy, akkor szavalunk, cigánykereket hányunk…

 

NŐ

Inkább ne hányjanak semmit. Most egy kis megerősítésre van szükségem.

 

B

Mit tudunk éppen mi segíteni? Nincs egy szomszéd, egy barátnő?

 

NŐ

Én sokkal jobban ismerem magukat, mint a szomszédomat. Nem is tudom, ki lakik mellettem.

 

A

Hallottunk itt Bálintról… Bálint, mint Balassi?

 

NŐ

Dehogy! Ha tudnák, mennyire nem… Talán többet is érne egy halott Balassi, mint ez az élő… Ez sosem mondott nekem olyat, hogy Ez világ sem kell már nekem nálad nélkül, szép szerelmem…

 

A

Pedig a nők szeretik az ilyesmit.

 

NŐ
Ugye? Látja, maga jobban megért, mint… (sír)

 

A

Elmúlik. Minden nehéz idő elmúlik. Célokat kell találni.

 

NŐ (felélénkül)

Szerencsére én még fiatal vagyok.

 

A

Az múlandó állapot.

 

NŐ

Mit tudhat maga az öregedésről?

 

A

Azt nem az évek számával mérik. Sötét hajam őszbe vegyült már huszonöt évesen …

 

B

Adynak harmincnyolc évesen vénülő keze volt…

 

NŐ

Manapság harminchárom évesen (magára mutat) még fiatalnak számít az ember. Maguk ezt a kort nem is ismerik…

 

B

A tisztes aggkort nem az évek száma adja. Sokkal többet ér a megfontoltság, mint az ősz haj és a bűntelen élet, mint a magas kor… Bölcsesség Könyve, negyedik fejezet.

 

NŐ

Maga ilyen bibliás ember? Ezt nem is vettem észre…

 

B

Azt gondolta, mindent észrevett?

 

NŐ

Nem lehet mindent észrevenni.

 

B

De törekedni kell rá. „Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva.” Ezt olvasta?

 

NŐ

Ez nagyon szomorú. Most inkább vidámnak kell lennünk. Újra olyan lesz minden, mint régen. Lesz szavalás, művelődési ház, taps.

 

A

Soha semmi nem lesz olyan, mint régen…

 

B

De közben meg mindig minden ugyanolyan marad.

 

NŐ

Régebben azt hittem, mindent értek.

 

A

És mitől zökkent ki? A vírustól? Amikor mindenki maszkot húzott félelmében, és arctalanná vált az egész világ? És most le akarja venni a maszkot, és már nincsen alatta arca?

 

NŐ

Úristen, dehogy! Ennyi hülyeséget! Csapongok össze-vissza.

 

B

Az ember gondolatai össze-vissza csaponganak. Vannak ugyan szabályok, de nehéz őket követni. A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd.

 

NŐ

Lehet, hogy beleőrültem a karanténba?

 

B

A magányba? A bezártságba?

 

A

Amikor a Talpra magyart nyomtattuk Landerernél, odakint esett az eső. Egyesek kinyitották az ernyőjüket, mert féltek, hogy vizesek lesznek. De becsukattam velük. Barátaim!, mondtam. Ha féltek egy kis esőtől, hogyan álltok oda a kartácstűzbe?

 

NŐ

Jobb lett volna, ha inkább beáll az ernyő alá. Mire ment a nagy bátorsággal?

 

A

Mire? Százhetven év után is még mindig itt vagyok! A kegyed lakásában, a kegyed szobájában, a kegyed gondolataiban. Aki beállt az ernyő alá, az ma mind por és hamu.

 

NŐ
Az ember halandó…

 

B

Éppen ezért nem lehet cél a puszta túlélés. Mert hiába éljük túl az egyik bajt, jön a következő.

 

A nő befogja a fülét, hátat fordít a két férfinak. Csöngetnek, megy ajtót nyitni. A férfiak félrehúzódnak. Belép a barátnő. Mozdul, hogy megölelje a másikat, megtorpan, aztán mégis megöleli.

 

BARÁTNŐ

Most már lehet… Hogy vagy?

 

NŐ

Jól. Mi bajom lenne? Túl vagyunk rajta. Új időpontban, de lesz bemutató…

 

BARÁTNŐ

Örülök… A telefonban olyan furcsán viselkedtél, nem is tudtam eldönteni, kétségbe estél vagy…

 

NŐ

Fel vagyok dobódva. Tanulom a verseket, tele van a fejem Petőfivel meg József Attilával… De közben arra gondolok, ha nincs a karantén, ma már sikeres előadóművész lehetnék…

 

BARÁTNŐ (nevet, újra megöleli)

Látom, a humorérzékedet nem vesztetted el.

 

NŐ

Gyere, van itt két remek fickó, bemutatom őket. (Megfogja a Barátnő kezét, húzza a két férfi felé.) Tessék! Itt vannak!

 

BARÁTNŐ (Forgatja a fejét, átnéz a férfiakon.)

Kicsodák?

 

NŐ

Hát… (gyanakodva) Nem látod?

 

A (gálánsan meghajol)

Reszket a bokor, mert madárka szállott rá…

 

B (vagányul)

Flóra, csináljunk gyereket, hadd vessen cigánykereket…

 

NŐ (zavartan nevetgél)

Na de uraim…

 

BARÁTNŐ (Ideges, zavart, a Nőre pillant.)

Mit mondasz?

 

NŐ

Bocsánat, hogy ilyen rámenősek…

 

BARÁTNŐ

Kicsodák? (Maga felé fordítja a Nőt, aggódva néz a szemébe.) Biztos, hogy jól vagy?

 

NŐ (felszabadultan.)

Hát persze! Most már teljesen jól vagyok!