Jelige: Naiv Eposz – Mese Irodalmiáról
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, de még egy hexameterrel is arrébb, volt egy csodálatos ország, Irodalmia. Hősi Eposz volt a király, aki egy verslábon forgó, csodálatos palotában lakott. Békés, derűs életet élt feleségével, Elégiával, valamint két csodaszép lányával, Iróniával és a kis Epikával.
Megirigyelte jólétüket a kegyetlenségéről híres Daktilus, a szomszédos ország, Allegória királya. Irodalmiával ellentétben, itt önkényuralom tombolt, aki mással hangzott, mint a hivatalos, vagy csak részlegesen hasonult a központi akarattal, bizony üldözésnek voltak kitéve. Csak azok tudtak érvényesülni, akik teljes hasonulásra voltak képesek a király parancsaival. Nos, ez a király már nem tudott mi rosszat kitalálni, ezért elhatározta, hogy csellel megöleti Hősi Eposzt, és Irodalmiát birodalmához csatolja. A pénzért mindenre kapható spondeuszokat bérelte hát fel, hogy borítsák lángba Hősi Eposz palotáját.
A spondeuszok és a mindenre képes helyhatározók, szám szerint összesen hatan, el is indultak a gyalázatos terv végrehajtására. A város közhelyein keresztül megközelítették a palotát. Ám a király belső rímei, akik éjjel-nappal éberen őrködtek, észrevették a settenkedőket és elfogták. Hiába próbáltak a spondeuszok azzal védekezni, hogy ők csak háztűznézőbe jöttek, bezárták őket a hétszer hétfalu börtönbe, ahol csak a kínrímek nyöszörgése hallatszott.
Mikor Hősi Eposz megtudta szomszédja aljas szándékát, inverzióra készült. A háború elkerülhetetlenné vált.
Hősi Eposz összevonta hasonlatait egy domboldalon. A király mellett álltak a palota külső és belső rímei, ott voltak az ősi felező nyolcasok, a rokon értelmű és egyjelentésű, de több alakú szavak is, sőt, még az időmértékes szabók is eljöttek.
A trombiták összecsengtek, s összecsapott a két sereg. A rímek összemérték időegységeiket, az egész teret betöltötte a mondatok, mondatrészek és a szótagok hangsúlyozása. Hősi Eposz elővette állandó jelzőit és egyéb eposzi kellékeit, és úgy meg-divina-machinálta Daktiklust, hogy annak tartalma és formája egyszer és mindenkorra kettéhasadt. Látván vezérük csúfos végét, az ellen rímtelen futásnak eredt.
Hősi Eposz nagy lakomát csapott a győzelem örömére. A palota előcsarnokában szóképekben mutatták be a csata mozzanatait és nagy halomba rakták a zsákmányolt magán- és mássalhangzókat.
A palota előtt volt ám csak igazán nagy mulatság! Epigramma számra hordták a sok ételt-italt. Az ölelkező rímek hajnalig járták az asszonáncot, csak néhányan próbálkoztak disszonánccal. Egy keresztrím áldást osztott. Nagy mulatságot keltett egy egylábú mora, az udvari bolond. Míg a többi két-három lábúak, rendre rakták egyik lábukat a másik után, ő az egyik után ismét az egyiket volt kénytelen rakni.
Ott ült az ünnepi asztalnál Naiv Eposz is, a király filozófus-µvész öccse. Azon gondolkozott, hogy vajon minden ölelkező rím páros-e, és minden páros rím ölelkező-e.
