Félresiklott kapcsolatok tablója

Az Irodalmi Jelen tavalyi debütdíjasának első kötete, az Ezért nem alszom nálad tizenöt rövid elbeszélést tartalmaz. Már a cím sejteti, hogy a szövegek középpontjába a férfi–nő kapcsolat kerül, elsősorban a szexualitás felől megközelítve. A szerző saját generációjának ajánlja az írásokat, mottóul pedig bibliai idézetet választ, Dávid és Betsábé történetének megidézésével a meztelenség, a nyers testi kívánság erejét húzza alá. A novellák nagy részében tényleg a kapcsolatok testi dimenziói dominálnak, mintha ebben mutatkozna meg a nő–férfi kapcsolatok lényege, esszenciája. A csókok, az érintések, a szeretkezések könyve Izer Janka első kötete, a gyengédségtől a szenvedélyen át egészen az erőszakig tartó skálán mozognak a történetek, és a szexualitás különböző arcait, formáit és aspektusait mutatják be: a búcsúszex, a nemi erőszak, az egyéjszakás kaland, az unalomba fulladó együttlétek, a fájdalmas és az örömteli aktusok egyaránt helyet kapnak itt, a paletta nagyon sokszínű. A szeretkezések leírásához rendelt nyelv visszafogott és decens, nem trágár és nem is naturalista, ez szimpatikus vonás, mert azt a hatást kelti, hogy a szex itt nem öncélú polgárpukkasztás, hanem minden kapcsolat alfája és omegája, olyan aktus, melyben minden kapcsolati hiba és feszültség benne rejtőzik. Nemcsak a pásztorórák, de azok tágabb vonatkozásai is megjelennek a kötetben: a terhességi teszt, az esemény utáni tabletta, a nemi úton terjedő betegségek sem maradnak ki, egy-egy novellában központi témává válnak.

A kapcsolatok kivétel nélkül női szemszögből jelennek meg, a perspektíva állandó, nem kizárt, hogy a legtöbb történet elbeszélője ugyanaz a huszonéves nő, és így akár novellafüzérként is olvasható a kötet. Ezt az értelmezést erősítik a visszatérő férfinevek, helyszínek és az általában egyes szám első személyben mesélő gondolkodásmódjának, reflexióinak hasonlósága. Ebben az esetben a kötet egyfajta leltárként is felfogható, mely az elrontott kapcsolatokat idézi fel, azoknak állít emléket. Gellért, Marci, Roli, Péter, Ábel, Ágoston és a többiek (sokan névtelenek) nem kidolgozott szereplők, csupán egy-egy típus megtestesítői, akikkel az elbeszélőnek dolga akadt. Közös bennük, hogy egyikükkel sem alakult ki tartós kapcsolat, nem lett meg a vágyott, idilli (és naivitásról árulkodó) happy end, a boldogan éltek, míg meg nem haltak-féle végkifejlet. A felvonultatott férfiak között van unalmas, erőszakos, lusta, szórakozott, elköteleződésre képtelen, házas, érzéketlen, és olyan is, aki nem viszonozza a másik érzelmeit. Akár egy, akár több elbeszélőt feltételezünk, ez a kötet egy tabló a diszfunkcionális, kisiklott kapcsolatokról, folyamatos szakításokról és kétségbeesett keresésről. A fülszövegben említett femme fatale ugyanis valóban nem akar megjelenni, a középpontban álló lány sokkal inkább sérült, pánikrohamokkal küzdő fiatal, aki derekasan próbálja állni a sarat, aki látszólag magabiztosan hagyja el a férfiakat, aki látszólag erős és öntudatos – de a hangsúly a látszólagon van. Valójában, miközben randiról randira jár, újabb és újabb férfiakat hódít meg, nem növeli, sokkal inkább elveszíti erejét és magabiztosságát. A férfiakat „kizsákmányoló” nő ugyanúgy vesztes, mint az irodalomban jóval tipikusabb figura, a nőfaló férfi, Izer Janka elbeszélője/elbeszélői ezt nem is rejti/k véka alá. A férfifaló nő figurája, a szexuális ragadozó (akinek ez a fiatal lány eleinte látni és láttatni próbálja magát) alakja persze nem újdonság, a szexualitást bátran megélő nő nem a kilencvenes években kelt életre. Mit árul el ez a könyv a kilencvenes években születettek generációjáról (akikhez az ajánlás is szól)? Nem sok újdonságot, mert nem igazán tudja megragadni azt a területet vagy dimenziót, melyben ez a generáció valóban elkülönül a többitől. Ha a szerző generációs kötetet akart írni, akkor jobban meg kellett volna mutatnia, miben más ez a nemzedék, mint a többi. Mert valószínűleg egész más, de hogy nem a szexualitáshoz való viszonyában (legalábbis ahogyan ezt a könyv megmutatja), az egészen biztos.

A kötet háromnegyedét kitevő novellák közül némiképp kilógnak a családtörténeti szövegek (Dédi, Nagymamám kertésze), mert ezek több generációra vetítik vissza a férfiakkal való kapcsolatok alakulását (ez már a transzgenerációs pszichológia irányába tágítja az értelmezést). Annyiban persze kötődnek a többihez, hogy a férfi–nő viszony itt is megjelenik, csak kicsivel tágabb perspektívába helyezve, messzebbről nézve. Technikai megoldások tekintetében talán a többinél merészebb a kötetnyitó írás (Luca a vetett ágyon ült, és csirkét evett), mely egy azonosítatlan egyes szám harmadik személyű elbeszélővel dolgozik. Nemcsak narratív struktúrája miatt tér el ez a szöveg a többitől, hanem azért is, mert a férfi–nő kapcsolatot kicsit másként, az abszurd, a groteszk felől közelíti meg. A címszereplő, Luca ugyanis elgondolkodik azon, hogy volt szerelmein úgy állhatna bosszút, ha megmutatná nekik, milyenek a nők akkor, ha lehántjuk róluk a civilizációs mázat: „Összegyűjthetnénk azokat a nőket, akiket ezek a fiúk szépnek és tökéletesnek látnak. Aztán bezárni őket egy szobába, nem engedni ki őket még a mosdóba sem! A hajuk szép lassan bezsírosodna. Izzadság- és ürülékszag terjengene körülöttük. Gyönyörű lenne! Etethetnénk velük babot vagy káposztát a bélgázok miatt. Meg jó maszatos ételeket, amiktől ragadnak majd.” Míg a legtöbb írásban a női test ellenállhatatlansága uralkodik, addig itt éppen a visszataszító volta, titkos rondasága kerül előtérbe. A másik szöveg, amely kilóg a randizós-szakítós tablóból, a kötet közepe táján található, a Tihanyi ekhó címet viseli. A többinél nagyobb terjedelmű írásban egy fiatal lány és egy idős, beteg férfi képe mosódik össze, majd lassan személyiségük is egybemontírozódik, és egy idő után mintha furcsa doppelgängerekként, egymás megkettőződéseként működnének. A fiatal lány a haldokló férfi egykori szobájában kap helyet Tihanyban, és a feltételezett helyzet szinte észrevétlenül borítja ki a lányt, és szívja el lassanként minden erejét, energiáját; a lány a férfiről álmodik, a férfi pedig róla. A szürreális elemekkel operáló elbeszélés egyes szám első személyben szólal meg, de a történet végére az egymásba játszatás olyan erőteljes, hogy nem is tudjuk egyértelműen eldönteni, mikor szólal meg az öregember, és mikor a lány.

Az Ezért nem alszom nálad ígéretes első kötet, melyben egy ügyes, felkészült, fiatal írónő bontogatja a szárnyait. A színvonalbeli egyenetlenség nem róható fel egy pályakezdésnél, Izer pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy eszköztára, fantáziája, emberismerete nem áll meg a klisékkel operáló, sokszor kiszámítható szövegeknél (Új rablói vannak a nyárnak; Kelet, nyugat és dél). A szürreális, a groteszk felé nyitó, kísérletező írásai jóval erősebbek, és több potenciállal rendelkeznek, mint a „generációsnak” gondolt, „randizós” szövegek.

Izer Janka: Ezért nem alszom nálad. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2020.