Válságban a kultúránk. Ez tény. Hogy ma Magyarországon mi okozza ezt, az infláció, a politikai intézkedések, a háború, a szellemi kincsek elértéktelenedése vagy a kulturális szférán belüli széthúzás, kettéosztottság… erről megoszlanak a vélemények. Annyi bizonyos, hogy mikor egy tizennyolc-húszéves fiatal színésznek jelentkezik, már az első pillanattól kezdve állandó döntéshelyzetekbe kényszerül, amik többségénél az önmegtagadás a tét. Választania kell a szakmába kerülés/maradás és személyiségének felvállalása között.

Kevéssé ismert – bár annak, aki hallott már a meseterápiáról, nem annyira meglepő –, hogy a mese eredetileg a felnőttek műfaja volt. A régi időkben, amikor még telente a fonóban gyűltek össze a falubeliek, és a gyerekek már aludtak, mesékkel szórakoztatták egymást. Elsősorban a férfiak meséltek.

Amikor valaki, akit ismerünk, sőt, akár szeretünk, idegösszeomlást kap, vagy még rosszabb, öngyilkosságot követ el, általános reakció, hogy hirtelen, előzmények nélküli csapásként kezeljük az esetet. Valójában egy hosszú és rettenetes folyamat eredménye ez, amiről beszélnünk muszáj. A Minden másképp van című színdarab témája éppen ez, ledönteni a tabut, és nyíltan beszélni arról, hogyan és miért jut el valaki addig a pontig.

Néhány héttel ezelőtt hallottam a hírt: egy floridai iskolában a szülők botrányt csaptak, amiért a diákoknak egyik órán bemutatták Michelangelo Dávidját, amely szerintük erkölcstelen, szeméremsértő. Megdöbbentett ez a prüdéria és álszemérem, és eltűnődtem, hogyan és miért is ábrázolták az emberi testet az őskorban, az ókorban vagy a reneszánszban.

A pszichológiai és spirituális tanítások mind azt üzenik, hogy legyünk jelen. Éljük meg a mát, a jelenvaló pillanatot. De a tapasztalat azt mutatja, főleg ezekben a vészterhes időkben, hogy a dolog nem ennyire egyszerű. Miből fizetjük ki holnap a számlákat, a kenyeret, az üzemanyagot? Járvány, háború, válság. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt talán senki nem gondolta volna, hogy újra ide jutunk, mintha semmit sem tanultunk volna elődeink tapasztalatából. Létbizonytalanság tölti be a mindennapokat.

Kiüresedés. Ez a szó jellemzi a ma társadalmát. Már a húsz-negyven év közötti korosztály tagjai is kiégtek. Nem véletlen, hogy a Facebook dühöngővé vált, ahol bárki bármikor bármi felett hozhat ítéletet. Tízmillió orvos és tízmillió háborús szakértő országa vagyunk. Soha nem tudjuk, mi igaz, mi nem, a bizonytalanság (főleg a járvány óta) állandó kísérőnk – mutatnak rá Lőrincz P. Gabriella tárcái, esszéi. Olyan „tüneteken” keresztül világítja meg ezt a jelenséget, mint például ünnepeink megélése, megtartása, legyen az állami, egyházi vagy kulturális.

Mélyszegénység, kiszolgáltatottság, nőiség, anyaság, Isten-kapcsolat, munka az életben maradásért, születés-halál, birtokolni vágyás. Megannyi szín egy alig több mint száz oldalas kötetben. Lőrincz P. Gabriella Könnytelen madonnák című kötetére a tematikai és műfaji változatosság jellemző

Az Ezért nem alszom nálad című kötet összes írása költői szöveg, és Kosztolányira több novellában is találunk utalást. Izer Janka prózát ír ugyan, de poéta szíve van, efelől nincs kétségem. A sorok kiérnek a papír széléig, és néhány tipikus jegy arra utal, hogy novellát, elbeszélést olvasunk, de ezek igazából versek, és úgy is kell őket olvasni, mint költészeti produktumokat.

A három ciklusra osztott versek első szakaszában a fájdalmak, sérülések okán kibírhatatlanná váló félelem felgyülemlését élhetjük át. Csontok ropogása, repedő sziklák robaja hallatszik. A megkötözöttség, a börtönbe zártság érzése haraggá alakul át. És ebből az energiahalmazból, érzelmi kavalkádból törnek fel a versek, mint a forrás éltető, tisztító vize.

A függőséget két csoportra szoktam osztani: a káros függőségre, meg a sunyi függőségre. A káros függőségek, mint a cigaretta, a kábítószerek elég látványosan teszik tönkre az embert ahhoz, hogy az motiválóerő lehessen a leszokáshoz, még amikor van mit menteni. A sunyi függőségek viszont, mint a zsíros ételek, a finomított liszt csak nagyon sokára vágnak pofán, amikor már késő. És vannak azok a függőségek, amik egyszerre sunyik és károsak: az áldozat nagyon-nagyon sokáig nem veszi észre, hogyan megy tönkre az élete miattuk, a környezet viszont nagyon is.

Bánkövi Dorottya első kötete, A női test biztonsága a férfiúi akaratot kereső és vele szembeszegülő vágy és teremtőerő esszenciája. A kötet erre a folyamatra épül: a négy ciklusra osztott versek első negyedében a keresés, a testiséggel, az irányíthatatlan ösztönökkel való szembesülés, a férfiak megismerése mutatkozik meg. A második rész a csalódás ciklusa, a harmadik ennek feldolgozása, az utolsó pedig a teremtés ideje.

Kortárs verses-zenés pódiumműsor az Irodalmi Jelen Trianon-emlékszámából élőben és online közvetítéssel is.
Terítéken: a jelenkori magyar irodalom legizgalmasabb szerzői és fiatal alkotói. Ötállomásos turné öt különböző színházi produkcióval Győrön, Szegeden, Miskolcon, Szolnokon és Székesfehérváron.
Közreműködnek: Tallián Mariann és Lázár Balázs
Szeged, június 3. – 11. óra Somogyi-könyvtár, Dóm tér 1–4.

Az Irodalmi Jelen tavalyi debütdíjasának első kötete, az Ezért nem alszom nálad tizenöt rövid elbeszélést tartalmaz. Már a cím sejteti, hogy a szövegek középpontjába a férfi–nő kapcsolat kerül, elsősorban a szexualitás felől megközelítve. A szerző saját generációjának ajánlja az írásokat, mottóul pedig bibliai idézetet választ, Dávid és Betsábé történetének megidézésével a meztelenség, a nyers testi kívánság erejét húzza alá.

A mulatság már javában tartott, mire odaértem. Pattogó tüzeken ökrök sültek, ragyogtak a homlokok a heves tánc izzadtságától, égtek a szemek. Tántorgó fiatal legény jött szembe velem, kezében fáklya. Vézna, részeges alak, de még volt benne öntudat. Fehér ruhában mentem, zöld levélkoszorúval. A hajam kibontva hosszan, hullámosan lobogott. Mások nem láttak, csak ő.

Hogyan születik a végzet asszonya? Mikor lesz a szemérmes kislány ártatlanságából pusztító női vonzerő? A kötet novelláiban több huszonéves lány igyekszik létrehozni a sebezhetetlen femme fatale alakját. Próbálkozásaik sorra kudarcba fulladnak, bukásuk íve mégis törvényszerű. Mint a kalitkából kieresztett madár röpte: szabad, merész, kétségbeesett és védtelen.

A hagymaszerkezetűen összeillesztett novellák egymásra boruló héjai mind mélyebben mart sebeket takarnak – a férfiaktól és a valóságtól való végső elszakadásig. Fékevesztett szexualitás, elkeseredett útkeresés, kiüresedett magány és a teljes mentális összeomlásig tartó zuhanás dúl és lebeg mozdulatlanul a kötet lapjain.