Ugrás a tartalomra

Szerelem.hu

A leányzó cékla színű haját igazgatva lép be a presszóba. Nem kell sokáig nézelődnie, a bejárattól nem messze foglal helyet az a fiatalember, akivel találkozni óhajt. Ám a fiú egyáltalán nem figyel rá, szupertelefonjával szórakozik. Olykor jókat derül, és kortyol egyet az üdítőjéből. A lány vele szemben ül le, aztán előhalássza a telóját. – Mit kérsz? – érdeklődik kis idő múlva a srác. – Mindegy – feleli a kisasszony, majd ő is netezni kezd. Néha megemlítik, hogy kivel cseverésznek éppen, de utána rögtön visszatérnek a magányba. A csend az igazi kapocs közöttük, védik is becsülettel. A kapcsolatuk a világhálóhoz köthető. Kóboroltak a különböző oldalakon, mígnem felfedezték egymást. A szimpátia hamar kialakult, azóta mindig megtárgyalják, hogy mikor tudnak csetelni. A mostani randevú viszont rendhagyónak mondható. Az ifjonc kezdeményezte, mondván, illik teljes életnagyságban is látni a partnert. A feltérképezés ugyan pillanatokban mérhető, de létezik. S ez mindkettőjüknek megnyugtató érzés. Az már nem számít, hogy a mélyebb ismerkedésnek jelenleg még a nyoma sem látszik. Ellenben a lelküket már vastagon birtokba vette a technika: nagy képernyős eszközöket varázsolt eléjük. A kezük azonnal ráállt a kihívásra, a másodperc tört része alatt képesek az egész földkerekséget magukhoz ölelni. Most például a presszóból keresik a csodát. A fiú beszélget is az éteren keresztül, a lány meg jobb híján röhögcsél. – Ismered a Francit? – töri meg hirtelen a némaságot a srác. – Nem – hangzik a kurta válasz. Ezzel a kommunikáció villámiramban újra porba hull. Ám a telefon simogatását semmi pénzért nem hagyják abba. És eme ponton könyörtelenül foglyul ejti a párkapcsolatot a digitális jövő. Ezután már nem zárható ki az sem, hogy a gyermeknemzés jelek útján fog megtörténni. A szülést pedig majd valamelyik rendszergazda vezeti le, természetesen hálapénz nélkül. Babakelengyét, kiságyat és cumit nem kell venni, mert mindez ott lesz a nyomtató mélyén. A nevelésről meg a központi agy gondoskodik. Ez ám a felhőtlen boldogság, a kapu már nyitva van előtte. Eközben a fiú meglepődve bámul a lányra. – Mikor jöttél? – érdeklődik tágra nyílt szemmel. – Elég régen – feleli amaz, és nyújtózik egyet. Odakinn az est fényei veszik át az uralmat, és a presszóban szintén közeledik a záróra. A fiú hanyag mozdulattal felveszi a slusszkulcsot az asztalról, aztán elindul az ajtó felé. A lány a harisnyáját húzogatva követi. Kisvártatva behuppannak az autóba, és már a 3D-s sötétségben száguldanak tovább.

*

A pályázatra beküldött mű szerkesztett változata.

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.