Az Irodalmi Jelen humorpályázatának értékelése

„A humor a bölcsek esernyője” – fogalmazott Erich Kästner, és nyugodtan hihetünk is az írónak, hiszen majd’ minden művéből árad a bölcs derű, amely kivédi az élet záporozó csapásait.

Az Irodalmi Jelen szerkesztőségében nem véletlenül döntöttünk úgy egy rendkívül nehéz időszak közepette, hogy ama esernyők kinyitására buzdítjuk az íráshoz kedvet érzőket: részben egy kis közös fellélegzésre hívtuk pályázóinkat, részben szerettünk volna újra megszólaltatni egy hosszú ideje hallgató műfajt, a humoreszket.

Örvendetesen sok, 250 pályamű érkezett, és sokféleségükből is kitűnt, hogy valóban mennyire hiányzik a kortárs magyar kisprózai palettáról a humor. A pályaművek összességét tekintve talán épp ezért is érzékeltünk némi tapogatózó bizonytalanságot a humoreszk műfaját illetően: nem mindenki érzett rá pontosan, milyen prózai írások „férnek bele” ebbe az irodalmi bőségszaruba. Sokan a humoreszk századfordulós fénykorához nyúltak vissza, és kevésbé mertek önálló, eredeti hangot megütni, másoknál érezhető volt az erős, talán túl erős igyekezet a tréfás hatás kiváltására, így ezek a művek épp a könnyedséget, spontaneitást nélkülözték. Akadtak, akik nagyobb terjedelemben próbálták megvalósítani elképzelésüket, s ez épp a könnyű befogadhatóság rovására ment (ami humoreszknél alapvető kívánalom), és akadtak olyanok is, akiktől szívesen olvastunk volna akár hosszabb összefüggő szöveget, mert írásukban vagy rövid tréfáikban megcsillant ugyan eredetiség, csak nehéz volt egy-egy néhány soros „szösszenet” alapján megítélni tehetségüket.

Az Irodalmi Jelen zsűrije azokat a pályaműveket értékelte a legtöbbre, amelyek humoros kisprózaként vagy verses alkotásként megfeleltek az igényesen kidolgozott irodalmi szöveg követelményeinek, ugyanakkor meg tudták szólaltatni a szellemesség mélyebb húrjait, amelyek a világunkról való közös tudásunkat, tapasztalatainkat rezgették meg bennünk, s közben mosolyra is fakasztottak. Fontos szempont volt, hogy a szerző a téma mellett a nyelvet is a humor szolgálatába tudja állítani. Különösen jól sikerültek azok a pályaművek, amelyek napjaink visszás társadalmi jelenségei elé tartottak görbe tükröt, legyen szó a mindenen elhatalmasodó informatikai technológiáról, a bürokráciáról, a túlhajtott politikai korrektségről, a magyar nyelv hanyatló állapotáról vagy épp a járvány teremtette áldatlan helyzetről.

Ennek alapján egyszerre találtuk ötletesnek, szellemesnek és a nyelvi eszközök használatát tekintve is igen felkészültnek Pitkin és Susulyka jeligéjű pályázóink műveit, így megosztva ítéltük nekik az első díjat. Pitkin Tatjána Anyeginhez szóló levelét fogalmazta újra mai nyelven egy tréfás parafrázis formájában, amelynek értékét emelte a verses forma (Tatjána e-mailje Anyeginhez), Susulyka egy falusi búcsúban részt vevő család egy napját beszélte el ízesen és szórakoztatóan, kitűnő atmoszférateremtő képességgel (Búcsú).

A megosztott második díjat Ki-Whis-Ky és Pla Fontaine jeligéjű pályázóiknak ítéltük: előbbi a Covidhoz írt levelével (Drága Covid–19!) szellemesen fordította visszájára a sokak számára ismerős, embert próbáló helyzetet, utóbbi a klasszikus tanmese formáját használta arra, hogy humorral mutasson rá napjaink versenyhelyzeteinek igazságtalanságaira (A nyúl és a teknősbéka).

Mivel a harmadik helyre esélyes pályázók színvonalát is azonosnak találtuk, ezt a díjat is megosztva adtuk ki Gévagomba és Murphy84 jeligéjű pályázóinknak. Gévagomba a klasszikus novellisztika hagyományaiból táplálkozva, a magyar történelemből is merítve egy csattanós történetet beszélt el (Kun!) Murphy84-től pedig szintén egy Covid-humoreszket kaptunk, amelyben a szerző a kacagtató abszurdig feszíti egy megcsalt férfi sirámait (Elhagyott).

A díjazottakon kívül számos pályamű szerzett emlékezetes perceket, így többek között Fellegajtó jeligéjű szerző Cristiano Ronaldo Szalaszenden című szatírája, amely vitriolos kritikája a bürokráciának és a korrupciónak; Mukimuki pályázónk remekül rátapintott az okostelefonok képtelen „hatalomátvételére” szerelem.hu című karcolatában; Alföldi jeligéjű pályázónk hitelesen elevenítette fel a pártállami idők groteszk mindennapjait Miért harapjunk mi? című novellájában; Húsleves egy városból vidékre költözködő család megpróbáltatásait ecseteli Szemenszedett szomszédok című művében; Corpus delicti A róka és a holló jól ismert meséjét aktualizálta és verselte meg ötletesen; Gyöngy a sok családban ismerős helyzetet sarkította a gyereknek (soha nem) segítő apa alakját karikírozva (A segítség);  Last Minute jeligéjű pályázónk Hurrá, nyaralok! című munkája mulatságos érvelés az otthon maradás mellett; Ostoros pedig kacagtatóan ostorozza az „elférfiasodott” nyelvet csípős írásában (Bolond likból bolond szél fúj).

Ez utóbbi pályaműveknek az alkotói dicséretben részesülnek, és a szerkesztőség egyéves Irodalmi Jelen-előfizetést, valamint könyvcsomagot ajándékoz számukra.

A felsorolt nyertes és dicséretben részesített pályaművek szerkesztett változatát év végén közöljük összeállításainkban az irodalmijelen.hu oldalon.

Minden kedves pályázónknak köszönjük értékes részvételét!

A szerkesztőség

November első hetében feloldjuk a díjazott pályamunkák jeligéit.