Jelige: De miért? – Azok a felejthetetlen, covidos, szép napok...

Úgy néz ki, ezen is túl vagyunk. Kissé megtépve, de még nem betépve, szétzilálva, lelombozva. Győztünk, mint mindig. Ahogy szoktunk. Zűrösebb a világ Mohácsnál, még Muhinál is, de nekünk valóságos sikersztori. Mifelénk úgy mondják, még egy ilyen győzelem és jaj nekünk. Megint mi mondtuk meg a tutit és a spanyolviaszt is sikerült újra alkotnunk. Mégis maradt egy kisebb kupi. Jó lesz leltárt csinálni.

Ez a covid sztori már az elején gyanús volt. Szerencsére, időben felkészültünk, épültek a stadionok, megkezdte működését a Magyarságkutató Intézet. A kezünkben volt a siker kulcsa. Várható egy bejelentés, Árpád apánk is ismerte a gyógyítás módját, csak nem akart stréber lenni. Elég csak a megszólításra gondolni: én covim, te covid. Ők pedig csak covidok. Látható, mindez a kuvik szóból ered, egy ismert, ősi kun-sumér-magyar kifejezésből, még az Ómagyar Máriasiralomból is kimaradt. Bízunk a szorgos kutatásban, majd a tudósok megfelelő sínre teszik a történelem vonatát.

A koronavírusnak ezen típusát, - ki más? - a magyarok ismerték fel, amikor a Föld még nem volt gömbölyű és a vírus csak egy halvány ígéret volt az emberiség számára, amit ügyes kezek ránk szabadítottak. Nincs meglepő abban, hogy szorgos népünk egyszerű gyermekei e hazának, már nagyon várták. Nem élhetünk muzsikaszó nélkül, akkor is ha fáj, új dalok kellettek az Új Időben. Ismét volt valami ellen küzdenünk, tudjuk az élet a küzdés maga és mi harcos nép vagyunk. És megint sikerült! Bár, Bözsi néni, innen a harmadikról, előre megmondta, hogy valaminek jönni kell, neki folyamatosan sajog a térde, a Vénusz meg együtt állt a Jupiterrel. Speciel ő a villanyszámlára gondolt, helyette jött ez a kínos dolog, nem mindegy?

Ha már szóbahoztuk, a mi lakóközösségünk egy önálló köztársaság. A házunkban több család él. Könnyen kiszámítható, hogy egyszerre ugyanannyi köztársasági elnök, türannisz, despota uralkodik és mind hajtogatja az igazát. Ebben az időszakban nagyszerűen megtalálták életcéljukat. Naponta hoztak újabb és újabb direktívákat, amit a faliújságra kiraktak. Ha az egyik Á-t mondott, akkor a másik B-t, de leginkább Z-t. Nagy volt az egyetértés. Utasítások hangzottak el, mit csináljanak a szomszédok, hova tegyék a maszkot, hol beszélgethetnek és tilos ágaskodni. Fő, hallgassanak, amig ők beszélnek.  Mindenki gyorsan bespájzolt. Felkészültek sztrájkra, éhínségre, idegen bolygók támadására. Csüngtek a szalonnák, a sonkák az erkélyeken, úsztak a pontyok a fürdőkádakban. Egyszer élünk ugyebár! Krumpli, tojás és bab, mint hadi fegyver került beszerzésre. De csapágy is volt, meg körző, sajnos nem tudom mire föl? Akár jöhetett a vízözön is. A Kedves Lakótársak mindenre gondoltak.

A következő lépés a maszk beszerzés volt. Ebben valóságos csodát műveltek. Nincs az a párizsi divatház, ami ennél meglepőbb kreációkat mutathatott volna be! Volt olyan, amit a fülön, a szájon, fejen, tokán, állon, sőt a tarkón viselhettek, óvatosan, nehogy értelme legyen a dolognak.  A formagazdaságról is érdemes beszélni. Leginkább népi hősöket szabtak ki. Nekem a nyúlformájú, a tangavonalú és a hátul svájfolt okozta a legnagyobb élményt. Számtalan Salvador Dali és Zoro futkoshatott szabadon az utcákon, a Lipótmező sajnálatos módon még mindig zárva tart, látszik a hatása a terrorelhárítás nagy örömére. A maszkok színeiről csak bámulattal tudok nyilatkozni. Már szex se kellett, akkora színorgia alakult ki. A divat legfontosabb mondanivalója, hogy sohasem a szájon-orron legyen a textil, mindegy hol, csak ott ne. Az utcán tacepaoként közlekedtek az emberek, figyelmeztettek, hogy Ne lopj, Ne szemetelj meg, hogy Hív a haza! Az egyik legszebb népszokásunknak az utcán közlekedők újszerű megközelítése bizonyult. Utolérhetetlen lehetőség alakult ki, ha olyannal találkoztunk, akivel nem óhajtottunk beszélni, sőt még köszönni sem, a maszk általi bújócska tökéletes álcát jelentett. Ezt erősítette a mobiltelefon használata is. Kellő időben előkerültek a készülékek, beszélhettünk a Nagy Senkivel, -sajnos nem tudok veled társalogni, láthatod, most sorry, very busy vagyok.  Kidolgoztuk az érintkezés új formáit is. Sajátos nyelvrendszert alakítottunk ki két kézre és háromlábra, a legügyesebbje a pandémia utolsó időszakában már könnyedén tudott kulcslyukon keresztül hallócsővel társalogni a szomszédjával is. Volt első-, második és harmadik hullám, ami tartós dauer-nek is beillett. Egy fodrászatban éltünk. Az emberek hallása rendkívüli módon kifinomult. Élesek lettek a hírekre. Nem a valódikra, hanem a „szakemberek” kijelentésére. Ebben megint a környékünk lakói tűntek ki. Ki kell emelnem Kovács nénit, aki egyébként zöldséges, bármely dinnye alakjából megjósolja, hogy milyen idő lesz? Ilike pedig egy csillagvizsgálót is berendezett, sőt, egyéb altesti tevékenységén kívül megalapította a koronavírus tipp-mix üzlethálózatát. Nála fogadni lehetett, a mindennapi tétre és befutóra. Természetesen handicap futamra is voltak oddsok. A nyertes a gyógyultak számának eltalálója. A politika és a média hamar vette a lapot, bár senki nem kívánt nekik lapot osztani.  Megvoltak a szakértőik, általában a hozzáértés kizáró faktorként szerepelt. Mindig pontosan tudták, hogy ott és akkor mit kell mondani? Sikeresen olvastak a súgógépről, transzba estek saját nemzeti nagyságuktól és hozták a jobbnál jobb rendeleteket. Valóságos háború tört ki a vírus ellen. Kiderült, hogy a maszk egy nélkülözhetetlen ruhadarab, ha az ember nem kívánta az arcát vállalni.

Ennek a furcsa időszaknak több különös velejárója volt. Talán a legizgalmasabb a házhozszállítás. Először az éttermek ébredtek fel. Nekik könnyű volt Thaiföldről, de még valószínűbb, hogy az egyenlítői Afrikából beszerezni bicikliket és tricikliket. A lényeg az volt, hogy a kerék kerek legyen és leginkább, hogy zörögjön. A rendszer tökéletesen működött. Ha például tejet, kenyeret rendeltél, teljes biztonságban lehettél, mert garantált volt, hogy aznap megkapod a popsikenőcsödet és egy napernyőt. Természetesen mindezt érintésmentesen.

Idővel megjelentek a vakcinák is. Nem egy, nem kettő, nagyon sok. Megkezdődött az osztályharc, ki mit kaphat? Szigorúan tudományosan. Ennek is meglett a szakértőgárdája. Kiderült, hogy amit kaptál az pont neked nem jó. Ez természetes is, különben nem lenne benne semmi ciki. Hozzá kell tennem, hogy a már említett Bözsi néni jóval előbb piacra dobta a nagyanyja ükanyjától örökölt házireceptjét, ami mindig sikeres volt és bevált. Holtbiztos volt az eredmény, a temetők szépen teltek. Onnan tudtuk, hogy nagy üzemben dolgozik, mert a házunk lépcsőházából és a városból is eltűntek a pókhálók, emellett számos kopasz macska garázdálkodott az udvaron. Mindenki tudta, hogy a macskaszőr és a pókháló elengedhetetlen kelléke Bözsi néni varázsszerének. Mondta is az öregasszony, ha ezt valaki túléli, akkor örökéletű lesz. És így is lett.

A covid időszaknak legemlékezetesebb epizódja, a kézfogás sajátságos átalakulása. Számos szebbnél szebb koreográfia készült. Volt, aki egy dupla Lutz és egy leszúrt Rittberger-ugrás után, kissé hanyag tartással érintette össze barátjával, rokonával, ellenségével könyökének jobb alsó harmadát, vagy ugyanezt egy Axel-t követően csinálta. A politikusok érték el ebben a legmagasabb művészi fokozatot, különösen, ha ezeket a bakugrásokat egy felütés vagy egy balhorog követte. Mindezt a barátság legtisztább kifejezéseként. Természetesen távolságot is tartottunk. Nem egymástól és nem annyit és nem ott, ahol kellett volna, de bizony tartottunk, rendületlen elszántsággal. Az üzletekben óvakodtunk, hogy ne alakuljanak ki sorok, míg az utcán türelmetlenül egymáson lógtunk, hogy minél hamarabb bekerüljünk a boltokba. Mert mi sohasem érünk rá.

Mint mindenütt, megint voltak kivételezettek. Néhány bájos celebünk folyamatos polgárpukkasztóként üzemelt és tette ki a selfie-jeit és csöcseit az Instagramra. Amig mi még az utcára se mehettünk, ő a Maldív szigeteken, Dubaiban, esetleg egy jachton védekezett a koronavírus rettenete és a teherbeesés ellen, szórta ránk a Nemzeti Pukkasztót. Széles mosollyal, szükség esetén, még mellbedobást is mellékeltek.

 A koronavírus csodát tett. Kiderült, hogy az ország IQ-ja messze meghaladja nemcsak a környező országok lakosainak szintjét, hanem a legjobb állatkertek óriás vadjait is.

A vakcina beadása tudományosan kidolgozott módszer alapján történt. Mindig az a korosztály kapta, amelyiknek az ellátása már egy icipicit elkésett. Nem kicsit, hanem nagyon. A focistákra azonban vigyázunk. Ők a mi szemünk fényei, a mi reménységeink, a jövőnk zálogjai. A tanárokról egy picit elfelejtkeztünk. Érthető, mert már alig vannak, talán már nincsenek is. Legalábbis az igazik. Már ők is védettek. Védett korúak. Esetleg a gyerekek is sorra kerülnek valamikor. Nekik az online oktatás nagyon bejött. Különösen a kreativitásuk nőtt meg rettenetesen a covid hónapjai alatt. Volt, aki három képernyőt, súgógépet, a Révai Nagylexikont, XY akadémikus személyes részvételét, valamint Elon Musk közvetlen, csak hozzá szóló utasításait is felhasználta a házi feladatok kidolgozásánál. Legtökéletesebben az online népitánc, rajz, ének és testnevelés virított, természetesen ezt osztályozták is. Nem lehetett olyan integrálszámítást, vagy akár egy, az ókori messianizmusról szóló esszét követelni, amit könnyedén ne teljesítettek volna a nebulók. A Google hatalom és mindent visz.

Egy járvány sohasem lehet vicces. Azok csak mi lehetünk: ahogy viselkedtünk, ahogy viselkedünk. Még a régi görögökön is túltettünk. Megcsináltuk a lehetetlent, nekünk sikerült nem egyszer, nem kétszer, hanem már háromszor is ugyanazon folyóba lépnünk. Helyénvaló, végre vegyük észre, valójában milyenek vagyunk?  A humor a szív könnye. Az lenne helyes, hogy mindazon áldozaton és szenvedésen túl, ami minket ért, megőrizzünk egy mosolyt is magunkban a koronavírus szomorú időszakából.