Ugrás a tartalomra

Jelige: Cickány – Az interjú

A Felszíni fejtés tudósítója a Bonobó-díjas Plattner Amarilla az utolsó pillanatban érte utol az éppen hazánkban tartózkodó, de már régóta Litvániában élő Dr. Czövek-Zacskóssy Gyula mikrobiológust, aki azzal vívta ki a tudományos világ elismerését, hogy felfedezte azokat a mikroorganizmusokat, amelyek felfalják a világ tengereit és folyóit szennyező műanyag hulladékot. A Felszíni fejtés főszerkesztője csak három dolgot kért Plattner Amarillától: ne a felperzselt föld taktikáját alkalmazza, ahogy szokta, próbáljon friss látásmóddal közelíteni a témához, és vigyen magával szemüveget, nehogy úgy járjon, mint legutóbb, amikor összekeverte az akadémikust egy hajléktalannal. Plattner Amarilla ezúttal nem a tudomány felől akart közelíteni, mert ahhoz nem értett, hanem az embert akarta megmutatni.

Indítsunk kicsit messziről. Férfiként egy nőiesnek mondott tudományterületen, a mikrobiológiában dolgozik. Hogyan tudta kivívni magának a szakmai elismerést férfiként? Honnan az elhivatottság?

Gyerekként szívtam magamba ezt a fajta érdeklődést, bár édesapám és az apai nagyapám pedagógusok voltak. A tanáraim az irodalom és a pedagógia felé tereltek, de én akkor már nagyon tudatos voltam ezzel kapcsolatban. Biológia fakultációra jártam a gimnáziumban, és arra gondoltam, ha lesz családom, én leszek benne az egyetlen mikrobiológus. (Nevet). Eleinte valóban nehéz volt férfiként, de ha valaki kitartóan küzd és megállja a helyét, az boldogul. Ez meggyőződésem. Velem soha nem éreztették a munkatársaim, hogy férfi vagyok, és én sem gondolok erre soha.

Nyilván a kutatás felemészti ideje nagy részét, itt nincs lejárt munkaidő, ahogy mondani szokták. Sokan tudják, hogy három gyermeket nevelnek a feleségével Dr. Czövek Elvíra nemzetközi jogásszal. Hogyan egyezteti össze a munkáját a családi élettel?

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, a feleségem rendkívüli mértékben segít a házimunkában, és a gyermeknevelésben. Nem is tudnám nélküle megoldani, bizony, sokszor ő viszi a srácokat az iskolába, és volt, hogy a szülői értekezletre is ő ment el. Neki az előző házasságából egyébként van két másik gyermeke is, akik az édesapjukkal élnek Madagaszkáron. Ennek ellenére nem szoktunk bébiszittert hívni, ezt vagy a nagyapák oldják meg felváltva, mikor melyik ér rá, de a feleségem bátyja is bármikor szívesen besegít.

Ön sokak szerint vonzó külsejű férfi. Jelent ez bármilyen előnyt, vagy éppen hátrányt ebben a szakmában?

Nem. Mindig törekedtem rá, hogy ne a külsőm alapján ítéljenek meg, és szerencsésnek érzem magam, hogy a szakmai előmenetelem szempontjából ez sosem volt szempont, pedig a legtöbb tudományban a nőktől függ egy-egy projektmunka elnyerése. Nézze, azt gondolom, alkalom szüli a tolvajt, aki nem megy bele kétes helyzetekbe, azt nem érheti meglepetés. (Nevet).

Különleges a neve.

Igen, a házasságkötéskor nekem ez a változat tetszett, a feleségem ragaszkodott hozzá, hogy a gyerekek az ő nevét vigyék tovább, még a doktori címet is neki köszönhetem, ha mondhatom így, hiszen az én tudományos fokozatom a felfedezésem ellenére várat magára. Bizonyos szempontból azért visszavetett a mikrobiológia területén tapasztalható versengés és rivalizálás.

Ha már itt tartunk, érzi, hogy a munkássága példaként szolgálhat más férfiak számára, akik szintén a tudomány területén akarják megvetni a lábukat? A litván tudományos élet köztudottan sokat tesz azért, hogy minél több férfi kerülhessen be a tudományos kutatások világába.

Igen, ezért is élünk ott, talán kevésbé jellemző a női túlsúly, hagynak bennünket kibontakozni. (Nevet). De ez nem csak a tudományos életben van így, hanem sok más területen is. Képzelje, Litvániában él Európa egyetlen férfi mozdonyvezetője. (Nevet).

Utolsó kérdésként, mit szeret a szabadidejében a legjobban csinálni?

Ó, hát hétvégenként leutazunk a palangai házunkba. Nagyon szeretek ilyenkor csak a családra figyelni, szeretek sütni-főzni, az egyik specialitásom a lengyel bigos, ezt a feleségem és a gyerekek is imádják. Én nem eszem belőle, mert tíz éve vegetáriánus vagyok. Igen, talán ez a legjobb kikapcsolódás. (Nevet).

Plattner Amarilla letisztázta az írást, elküldte Dr. Czövek-Zacskóssy Gyulának, aztán a Felszíni fejtésnek, bevette az esti 0,25 mg-os Frontint, és arra gondolt, hogy neki tényleg soha semmi és senki nem elég jó.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.