Jelige: Bufotes viridis – Progresszív félreértés

– Na de Árpád!! Hogyan jössz ahhoz, hogy ilyen stílusban szólíts meg egy idegent? Ne haragudj, de ezt hogy gondoltad? Vedd tudomásul, hogy ez már a 21. század, itt nemcsak a tetteknek, de a szavaknak is következményei vannak, és egyáltalán nem mindegy, hogyan nyilvánulunk meg, mert a szavakkal verni lehet, Árpi, sőt mi több, agyonverni, gyilkolni, megsemmisíteni a másikat, érted?

– Szervusz, Danikám, hú, ne haragudj, nem akartalak a kocsi elé lökni, csak bevallom, megrémültem, amikor ordítva megragadtad a vállamat, ne csinálj ilyet máskor. Mostanában kissé sok stressz ér, a főnököm kitalálta, hogy be kell engedni a melóba a Kata terápiás görényét Bercit, hát ne tudd meg, mi van azóta… mondjuk Kata sokkal nyugodtabb, az tény, de nekem kicsit elfertőződött a sebem, ahol Berci megharapta. Nem vészes, a doki szerint megmaradok. Na, de jól vagy, Danikám? Hál’ Istennek a reflexeid kiválóak, de akkor is, vigyázz magadra, ne hirtelenkedjél máskor, oké?

– Remélem, rosszul értem, hogy kezdesz belecsúszni az áldozathibáztatásba.

– Csak azt mondom, ne ijesztgesd az embereket, pláne ilyen keskeny járdán.

– Értem, ezért sem kérsz bocsánatot. De mire is számítottam azután, amit az előbb hallottam? Nem akartam hinni a fülemnek. Lehet, hogy te azt hiszed, ez a középkor, hogy megyünk az utcán, és bárkinek következmények nélkül, minősíthetetlen stílusban beszólogathatunk, hogy „Szia, cicus!” vagy „Mi van  gyönyörűm?”. Szerinted ez jópofa?

– Nem jópofáskodásnak szántam, tényleg gyönyörű volt. És különben sem hinném, hogy zavarta. Nem úgy nézett ki, mint akit zavar. Nem az a fajta…

– ….

– Jól vagy, Dani?

– ….

– Adjak egy zacskót? A filmekben azt szokták csinálni ilyen rohamoknál.

– Szóhoz sem jutok.

– De tényleg szeretném megérteni, mi a bajod. Katánál kezdődtek így az epizódok, még a Berci előtt, olyankor a kolléganők általában körbeállták és légzőgyakorlatokat végeztek, bár zacskó nélkül. De gondolom, az tényleg csak a filmekben van.

– Muszáj volt hangsúlyozni, hogy nők voltak, mi? Mert a nők hisztisek és idegbetegek.

– Nem, csak Katának papírja van róla, hogy ilyen pszichés…

– Ne folytasd, nagyon jól értelek. És persze arról is ő tehet, hogy a görénye megharapott. Biztos nem te nyúlkáltál rossz helyre.

– Nem azt mondtad, hogy az áldozatot nem illik hibáztatni?

– Ja, akkor azt játsszuk, hogy kiforgatod a szavaimat? Árpi, te ennyire szar ember lettél, amióta nem találkoztunk?

– Megvan már tíz éve, csodálkoztam is, hogy így kezded a beszélgetést, a hagyományos „szia, hogy vagy” már biztos nem divat a 21. században.

– Gúnyolódj csak, de a tények azok tények. Tudod, az van, hogy régen én is olyan voltam, mint te, de megváltoztam. Persze ehhez kellett a cég is, ahol rendszeresen veszek részt képzéseken. Legutóbb arról tanultunk, miért szexizmus kerek ebédlőasztalt vásárolni.

– Mondjuk erre én is kíváncsi lennék, de azt áruld már el légy szíves, hogy velem mi a bajod?

– Hát pont az az agresszív, hímsoviniszta kommunikáció, amin az előbb rajtakaptalak. Mellesleg megjegyezném, hogy a „cicus” megszólítással eleve arra céloztál, hogy az illető nő, pedig egyáltalán nem biztos, hogy akként azonosítja magát. Szóval a szavaid akkor is mélységesen megbánthatták, ha az olyan kéretlen „bókokat”, mint a „gyönyörű vagy, édes” és a „megsimogatnálak, szépségem” még el is viselné.

– Nem hinném, hogy bárminek is azonosítaná magát, egyszerűbb ő annál…

– Már másodszor célozgatsz a szellemi képességeire. Mégis ki vagy te? Honnan veszed ehhez a bátorságot? Hánynom kell tőled.

– Most erre nem tudom, mit mondjak. De jó, legyen igazad. Inkább nősténynek tűnt, de lehetett ivartalanított kandúr is.

– ??????????

– És igenis, gyönyörű macska volt. Kár, hogy elszaladt, amikor ordítozva felbukkantál. Dani? Jól vagy? Mégis szerezzek egy zacskót?