Jelige: Bigyusz – Nő a barkácsboltban

Minden valamirevaló férfi tart otthon egy szerszámosládát. A merészebbek akár többet is. Mert hát ugye minden háztartásban előáll legalább egyszer a klasszikus probléma, hogy szerelni kell. És olyankor a Férfi kipakolja a szerszámait, majd hősiesen nekilát. Mert a szerelés nem kicsi dolog. Férfidolog. Ugye.

Adódnak azonban olyan helyzetek, amikor nem áll rendelkezésre a Férfi (lásd nem ér rá, nem akar segíteni, nem létezik). Ilyenkor értelemszerűen az ember lányának kell cselekednie.

A Nőnek, vagyis az ember lányának két választási lehetősége van:

1. Tárcsázza a Helyi Szerelő Férfit, aki Férfihoz illő módon („majd megjavítom”, átlagos terjedelemi idő: hat hónap - egy év) megígéri, hogy valamikor reggel kilenc és este hét között beugrik. Átlagos várakozási idő 3-6 munkanap. Rosszabb esetben soha nem jelenik meg a Helyi Szerelő Férfi.
2. Úgy dönt, hogy ő maga fogja megoldani a problémát.

Az átlagos Nő nem rendelkezik átfogó ismeretekkel a szerelést illetően. Ugyan tisztában van azzal, hogy léteznek szerszámok, néhányat még fel is tud sorolni (csavarhúzó, kalapács, fűrész), ám különösebb figyelmet soha nem szentel ezeknek. A szükség azonban nagy úr, s ha már eléggé amazon az ember lánya, akkor igenis úgy dönt, hogy ő elmegy a barkácsboltba.

A barkácsbolt a Férfi plázája.

Ettől a felismeréstől a Nő némileg megnyugszik, elvégre a pláza az ő terepe, ott mozog ő igazán otthonosan! Tehát merészen belevág. Elautózik/buszozik/villamosozik/gyalogol a legközelebbi barkácsáruházhoz. Függetlenül attól, hogy milyen jellegű és típusú probléma késztette ilyesmire, amiért erre a súlyos döntésre szánta rá magát a Nő, minden esetben az alábbi folyamat játszódik le:

1. a Nő megállapítja, hogy milyen nagy ez az áruház, és azon töpreng, hogy egy marék szegnek miért kell ekkora terület;
2. egy darabig ténfereg a bejárat előtt, szemlélődik, próbálja ellesni, hogy minden esetben szükséges-e bevásárlószekeret vagy kosarat szereznie (végül nem mer kockáztatni, inkább beszerez egy kosarat, máris van mibe kapaszkodni);
3. behatol;
4. aztán bemegy másodszor is, ugyanis először a kijáraton próbált bejutni a boltba;
5. szorongani kezd, hogy vajon mennyire tartják szőkének, noha két hónapja barnára cserélte a hajfestéket;
6. körülnéz, és ledöbben... hogyha járt már valaha barkácsboltban, akkor a döbbenet rövidebb ideig tart, nyilván;
7. kissé elbizonytalanodik, hogy valóban ura-e a helyzetnek, végül határozottan elindul a polcok között;
8. a Nő szemét az akciót jelző cédula mágnesként vonzza, ezért aztán erős késztetést érez, hogy a kosárba dobja a leértékelt racsnis hajtószárakat, illetve a húsz százalékkal olcsóbb dugókulcs-fej-tartókat, na de ő hősiesen ellenáll a kísértésnek;
9. őszintén rácsodálkozik, hogy az általa ismert szerszámok (csavarhúzó, kalapács, fűrész) rengeteg változatban is léteznek (lásd lapos csavarhúzó, csillagfejű csavarhúzó stb.);
10. irtó dühös lesz, mert fogalma sincs, milyen csavarokra volna szüksége a munkafolyamathoz, hát bőszen nyomogatni kezdi a telefonját, hogy valamiképpen megoldja ezt a problémát, aztán ingerülten állapítja meg, hogy milyen hímsoviniszta ez az egész világ, senki nem kérdezné meg, hogy segíthet-e valamiben... (bezzeg a ruhaboltokban, na bezzeg ott... ugye);
11. a Nő felidézi, amit a jógalégzésről olvasott valahol, megpróbál lehiggadni, és megoldást találni erre a kilátástalan helyzetre (közben azért biztos, ami biztos, magában megátkozza a barkácsboltot és az összes létező szerszámot);
12. időközben, hogy ne tűnjön végtelenül elkeseredettnek és kétségbeesettnek, le-fel járkál, betéved a csavarok és szegek sorába, ámuldozva bámulja, hogy egy tucat hím elmélyülten válogatja az apróságokat, ő viszont meg csak arra tud gondolni (büszkén), hogy tudja ám, mi az az anyacsavar - meg az alátét;
13. másfél óra téblábolás után ráveszi magát, hogy megkérdezze az egyik eladót, mit hol talál... tanácsot kér, hogyan is oldhatná meg a problémát. (Már az sem érdekli, ha szőkének nézik! Pedig.)
14. Újabb másfél óra után büszkén, felpakolva fizet a kasszánál. Boldog mosollyal az arcán. Már csak azt szeretné, hogy otthon legyen.
15. Távozik. Ezúttal a kijáraton.

Az ember lánya egy ilyen tortúra után megállapítja, hogy teljesen érthető a Férfi azon hozzáállása, miszerint „majd megjavítom”. Egy ilyen nap után már csak merengve szemléli a problémát, egy pohár borral a kezében, kissé bizonytalanul, és arra gondol, hogy igen, meg fogom tudni csinálni. Meg fogom csinálni.

Majd holnap.