Mágikus húsz év

A mindenkori magyar írót nem a politikai hovatartozása határozza meg.

A mindenkori magyar író – bármely műfajban alkosson is – imádja Isten teremtette nemzetét, Isten adta hazáját.

A mindenkori magyar író azért ír, hogy ne ossza meg, ne húzza szét, hanem mozgósítsa, összetartsa nemzetét.

A mindenkori magyar író nem gyűlöletkeltő, nem narcisztikus, nem irigy, nem hurrogja le pályatársait, hanem jó értelemben vett alázattal alkot. Alkot, hogy tükröt tartson nemzetének, megmutassa annak arcát, jellemét.

A mindenkori magyar író azért ír, hogy szavaival teremtsen, építsen, gazdagítsa a nemzet szellemi vagyonát.

A mindenkori magyar író nem diszkriminál, nem uszít, nem acsarkodik, nem mételyezi meg mások lelkét, irracionálisan és alaptalanul nem agitál nemzettársai ellen.

A mindenkori magyar író az univerzumban uralkodó egyensúlyra törekszik, azt az állapotot teremti meg, amelyben egyetértés uralkodik, a lélek harmóniában van a testtel és az őt övező világgal.

A mindenkori magyar író azért ír, hogy buzdítson, szenvedéllyel, tűzzel, akarattal új világot teremtsen, ahol a harmónia és a béke, az egyetértés, a tisztelet és a szeretet uralkodik.  

A fenti gondolatok tavaly, tragikus hirtelenséggel elhunyt költőbarátom, Szőcs Géza temetése után fogalmazódtak meg bennem. Ugyanis Géza és Kányádi Sándor, ők ketten ösztökéltek minduntalan arra, hogy az Irodalmi Jelent két évtizeden át továbbvigyem, még akkor is, ha ez számomra temérdek munkát és anyagi áldozatot jelentett.

Húszévesek lettünk, és ha visszatekintünk az elmúlt évekre, akkor azt is meg kell vizsgálnunk, miben térünk el a Kárpát-medencei magyar nyelvű irodalmi lapoktól, miben vagyunk mások.

Elsősorban abban, hogy az Irodalmi Jelen eddig évente hirdetett pályázatot közismert írók, költők és nem utolsósorban fiatal alkotók számára is. Hiszen elsődleges célunk olyan író- és költőnemzedék kinevelése, amely felülemelkedik az ideológiai csetepatékon, a mindenkori olvasóhoz, és nem a szakmához, az irodalmi szekértáborokhoz akar szólni. Azt szeretnénk, hogy az irodalom ne megosztó, hanem teremtő erő legyen.

Az elmúlt húsz év alatt huszonegy pályázatot hirdettünk meg. Ennek eredménye, hogy a lap szerzőgárdája egyre több izgalmas szerzővel és tehetséges fiatallal bővült. A líra és a próza mellett a kritika műfajában is hirdettünk pályázatot, támogatva ezzel a fiatal kritikusokat, illetve nyitottunk a társművészetek, a slam poetry felé. Az Irodalmi Jelen honlapján jelenleg is elérhető egy fiatal kritikusoknak szóló pályázat.

A nehezebb, fajsúlyosabb műfajok mellett a könnyed, szórakoztatóbb irányt sem vetjük meg, most folyó humoreszkpályázatunk, reméljük, bebizonyítja, a magyar írónak még mindig van humora.

Lapunk az évek során több olyan tematikus estet szervezett, ahol a székely humor kapott teret, Orbán János Dénes, Muszka Sándor, Sántha Attila és sokan mások léptek föl, többek között a 15. születésnapunkon vagy a Művészetek Völgyében rendezett fölolvasásokon, előadóesteken.

Hadd szóljak most röviden az utóbbi évek néhány pályázatáról:

Tavaly júliusban ért véget A költészet trendi című, középiskolásoknak kiírt vers- és prózapályázatunk, amelyre több mint háromszáz diák küldött be zömében kimagasló és értékes írást. Tehetséges fiatalok a Kárpát-medence minden szegletéből, Bu­dapesttől Marosvásárhelyen és Csíkszeredán át Szabadkáig jobbnál jobb művekkel bizonyították, hogy az irodalom izgalmas, olvasni jó, a költészet valóban trendi. Szelfik készültek Ady End­rével, József Attilával, Zrínyi Miklóssal, Krúdy Gyulával és Arany Jánossal, képzelt párbeszédek Jókai Mór Timár Mihályával és Bulgakov Mesterével, találkoztunk a görög istenekkel a bevásárlóközpontban, és Kölcsey Ferenc kis híján párnacsatába keveredett egy diáklánnyal.

A beküldött írásokból kiviláglott, a 21. században is lehet a tájról, az énről, a szerelemről, az időről úgy írni, hogy ne legyen elcsépelt, mondjon újat, rázzon fel a fásultságból, hasson szellemünkre és érzelmeinkre. A költészet és a filozófia nagy témái mindig aktuálisak maradnak, és bár igaz a mondás, miszerint nincs új a nap alatt, az antikvitás óta csak ismételjük, újraírjuk azt, amit Szapphó, Vergilius, Dante, Horatius és sokan mások elmondtak, mégis lehet hitelesen, a mai kor nyelvén beszélni ezekről a nagy témákról is.

A pályázat díjnyertes alkotói közül többen szerepelnek mostani ünnepi lapszámunkban is, mint Bodor Emese Réka, Le Julianna Phuonglinh, Papp Vera, Schlotter Míra, Szabó Réka Dorottya, Szegedi Melinda.

Online folyóiratunk felületének megújulása alkalmából, 2018-ban Légy jelen! címmel novellapályázatot hirdettünk, amelyre szintén több mint háromszáz pályamunka érkezett, és már e nagy számból is következett a művek örvendetes sokfélesége, rendkívül széles tematikai skálája.

Bevallom, sok év szerkesztői munka után az ember hajlamos azt hinni, nemigen érik már nagy meglepetések – mégis számtalanszor megtörténik. Ilyenkor nem könnyű megállapítani, ki legyen végül a dobogós, hiszen sokszor ki sem fejezhetők az árnyalatnyi különbségek a pályaművek között. Épp emiatt döntöttünk többször is – a szerintünk igazságosabb – megosztott díjak mellett mindhárom helyezés esetében, a majdnem azonos színvonalú művek zsűrizésekor.

Született kritikusok című pályázatunkon fiatal, 36 év alatti kritikusoknak adtunk teret a szakmai kibontakozásra.

Milyen a jó kritika? Provokatív, tudományos, bulváros, értékelő, elemző, vagy csak egyszerűen egy hangulatjelentés az olvasóra tett hatásról? Ki számít kritikusnak? A blogger, a moly, a Facebooker, a publicista, a bölcsész, a tudós vagy az egyszeri olvasó, aki lebeszél minket egy regényről a könyvesboltban? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ a folyóirat kritikapályázata Spiró György Diavolina, Danyi Zoltán A dögeltakarító, Király László Válogatott versek, Farkas Árpád Válogatott versek című művei kapcsán.

Az Ember fáj a Földnek című pályázatunk a vers és a novella mellett a társművészetek felé is nyitott, fotót, grafikát is kaptunk szép számmal. A címe Vörösmarty Mihály Az emberek című versének utolsó szakaszából vett idézet. Abból a költeményből, amelyben nemcsak a szabadságharc, hanem egy világrend összeomlását ábrázolja a legnagyobb magyar – és az egyik legnagyobb európai – romantikus, aki sebzetten is „kőtömbökből” faragott és állított obeliszket a veszteségnek, a vereségnek, a bűnnek – a nincsnek.

Lezáratlan holokauszt című pályázatunkra sok színvonalas alkotás érkezett, és még a kevésbé jól sikerült pályaművekben is éreztük az igényességre való törekvést. A téma nehézsége és tragikuma a legtöbb beküldő esetében egy tőről fakad: a személyesen megélt traumából, legyen az akár egy családtag, akár közeli barát vagy ismerős kálváriája. Ám hasonlóan érzékeny írói megközelítéssel találkoztunk azon művek esetében is, amelyek a fikció felé mozdultak el, vagy történetük többszörös áttétellel jutott el a szerzőhöz. A dokumentarista jellegű művek közül különösen értékesek azok a naplók, memoárok, amelyeket hitelességük emel a „személyes történelem” kiemelkedő darabjaivá.

Slam School Poetry pályázatunkra a Kárpát-medencében élő diákok jelentkezhettek egy szabadon választott témájú videóval, amelyen a slam poetry műfaji követelményeinek megfelelő pályamunkájuk hangzott el, a döntős művek mindegyike visszanézhető az Irodalmi Jelen portálján. A versenyre 38 érvényes pályázat érkezett, ezek közül a kéttagú szakmai előzsűri 15 főt juttatott a budapesti Akvárium Klubban megrendezett döntőbe, amely az Ünnepi Könyvhét alatt zajlott. Ez volt az egyik legizgalmasabb, legdinamikusabb pályázatunk az évek során.

A Moral History novellapályázat témáját az ember és a természet megbomlott egysége kínálta. Hogy ez az állapot, melyet a közvetlen tapasztaláson kívül számos tudományos vizsgálat is alátámaszt, végleges és végzetes-e, és hogy a folyamatok mennyiben és miként fordíthatók vissza, arról a közéletben kiterjedt polémia zajlik. Novellapályázatunk sok szerzőt mozgatott meg – százharmincegy pályamű érkezett be. E viszonylag nagy számnál is örvendetesebb volt számunkra a benevezett írások színvonala. Kifejezetten gyenge nagyon kevés akadt közöttük, s ha a zömükről elmondható is, hogy vagy az alapötlet, téma, történet, vagy pedig a megkomponálás, szerkesztés, nyelvi megjelenítés terén hagytak maguk után komolyabb kívánnivalót, szinte minden hetedik alkotás tartalmi és formai szempontból egyaránt mérhető volt az igényes irodalom szempontjai szerint.

Nem értékelhetem itt mind a huszonegy pályázatot, de fontos még megemlítenem a diákoknak kiírt Szó-Netet, az Egyperces novellákat, a Verspályázatot, és végül, de nem utolsósorban az Irodalmi Jelen negyvenezer dolláros regénypályázatát. Erről már több alkalommal részletesen beszámoltam.

Az Irodalmi Jelen abban is eltér és kitűnik a többi magyar irodalmi lap közül, hogy legtöbb pályázatának anyagaiból antológiákat jelentetett meg.  Álljon itt néhányuk címe: A költészet trendi (2020), Életszilánkok (2015), A Gregorina-kanyar (2012), Nyitott ajtók (2011), Kenguruk a körúton (2010), a Mányoki Endre szerkesztette Verstörténés (2014), melyek mind elérhetőek, ingyen letölthetőek az Irodalmi Jelen honlapjáról.

Lapunk indulásakor a debütrovatot Orbán János Dénes gondozta, az ott megjelent költők és írók az évek folyamán számos kötetet tettek le az olvasó asztalára, és rangos irodalmi elismerésekben részesültek. Jelenleg Varga Melinda szerkeszti, egy-egy publikációja huszonöt–harmincezer olvasót hoz online lapunknak. Rendszeres és személyes műhelymunkája nyomán több fiatal szerzőnk részesült Móricz Zsigmond-ösztöndíjban, a Magyar Írószövetség Debüt-díjában, Gérecz Attila-díjban, Janus Pannonius Fecske-díjban, az Irodalmi Jelen Debüt-díjában. A teljesség igénye nélkül, néhány nevet említek most: Horváth Florencia, Bék Timur, Borcsa Imola, André Ferenc, Kopriva Nikolett, Kertész Dávid, Polgár Kristóf, Bánkövi Dorottya, Izer Janka, Bíró Tímea.

Abban is kitűntünk, hogy évente rendhagyó, részletes naplókat közöltünk a nyári irodalmi táborokról, és ebbe a munkába is nagyon sok fiatalt vontunk be.

Az Irodalmi Jelen Varga Melinda vezette, kolozsvári íróműhelye 2014–2015 között kétheti rendszerességgel működött, és ezzel nemcsak a szépirodalom, de a társművészetek felé is nyitott lapunk.

Az Irodalmi Jelen legolvasottabb rovata A hónap alkotója, melyet Mányoki Endre kezdeményezett és szerkesztett, tőle vette át a stafétabotot Varga Melinda, Laik Eszter és Bene Zoltán.  A hónap alkotója című rovatunkban az elmúlt néhány évben olyan jelentős alkotókkal foglalkoztunk, mint Farkas Árpád, Bogdán László, Dobozi Eszter, Mezey Katalin, Márton László, Orbán János Dénes, Lackfi János, Muszka Sándor, Sántha Attila, Jászberényi Sándor, Nádasdy Ádám, Rakovszky Zsuzsa, Balla Zsófia, Vörös István, Bánki Éva, Király Farkas, Demeter Zsuzsa, Viola Szandra, Lőrincz P. Gabriella, Ladik Katalin, Jász Attila, Bíró Tímea, Turczi István, Petőcz András, Kántás Balázs, Acsai Roland, Pethő Roland, Döme Barbara, Gál János, és a sort folytathatnám.

Bár nem követtük más irodalmi lapok példáját, az utóbbi években több évfordulós lapszámunk is napvilágot látott. Ilyen volt az Arany- és Ady-, tavaly decemberben és idén januárban a Szőcs Géza-számunk. Tavaly, a párizsi békediktátum százéves évfordulójára jelent meg Trianon-számunk.

Az Irodalmi Jelen tizenkét évvel ezelőtt Faludy György portréjával indított reklámkampányt szerte az országban. Azt hirdettük, hogy mi vagyunk a világ legnagyobb példányszámban magyar nyelven megjelenő havi irodalmi lapja, ma azt is hozzátehetjük, hogy mi vagyunk a világ legolvasottabb, naponta frissülő magyar irodalmi online lapja. 

Húsz év után úgy érzem, nem váltottuk meg a világot – bár nem is ez volt a kitűzött célunk –, de állítom, mi is beillesztettünk néhány értékes téglát a Kárpát-medencei magyar irodalom épületébe. Hisszük: írni, szerkeszteni kiváltságos életforma, káprázat, lángolás, soha véget nem érő és semmivel sem mérhető öröm.

Szívből köszönöm minden eddigi kollégám odaadó munkáját. Szívből köszönöm szerzőinknek, olvasóinknak, hogy húsz éven át hűségesen kitartottak lapunk mellett, elvitték hírünket a nagyvilágba.

Találkozzunk öt év múlva ugyanitt!