Átjárások / Barcelona-látományok…
A kinyilatkozás kapui kitárultak. Érzékszerveken túli, ismeretlen áramlások, légköri örvények, belső fény-folyosók, dimenzió-átszakadások mosódtak össze… A leíró később ím-ígyen közvetített:
Látomások áradata vett körül, áram-rázta állapotban, köztes tér-időben lebegtem. Jobb szemem átcsúszott a bal üregbe, de előtte a két szem együtt úszkált a homloklebenyben, egyféle enyvben vagy kásás-hártyás folyadékban, majd összecsúsztak, Eggyé váltak, s a látásom hihetetlen rendszerekbe, légnemű képletekbe, szféra-rétegekbe tekinthetett be…
Mirákulum! A tárgyak, formák új és még-újabb szerkezetüket, belső idomaikat, fénnyel csiszolt részleteiket mutatták meg, az emberi jelenlétek pedig (immár) lényegi jelenségekké alakultak, s metamorfózisok által: asztrális-áttetszően épültek be, illetve változtak megfoghatatlan (éteri?) minőséggé.
Haptonóm érzék-átvitellel a különféle jelentések is feloldódtak – s épület, (kegy)tárgy, szobor, homlokzat, vertikális szédülések, labilis mélységek, szervek, személyek Egyként lélegeztek: egy azonosíthatatlan, plazmafény-szerű közegben rezonáltak… A definiálhatatlan lelki térből a Nagy Kristály közelsége is áramlott…
A Hapax Legomenon oltár-szárnyai Hatalmas Szemekként (kimondhatatlan, lassított üzenetként) tárultak tágra és csukódtak össze… Az óriási, sötét pupillák mögött, akár egy alagút láthatatlan emelvényén, egy anyagtalan Gömbben: észvesztő fényével ott ragyogott a színeken túli Kristály!
- - -
Sagrada Família. Gaudí (Antoni Plàcid Gaudí i Cornet) véget nem érő álma, sokszínű, végtelen szintű víziója!
A Születés Kapuja keleten nyílik. Nagyrészt még Gaudí életében készült. Részletgazdagon ábrázolja Jézus születését, és a klasszikus katalán építészetet idézi. Korábbi épületeire még jellemző a mór, majd a gótikus stílus, az arab-perzsa, illetve a francia neogótika elemei, ám jellemzően az organikus építészet képviselője…
Katalán modernizmus, neogótika, Art Nouveau architecture, noucentismus, Spanish Gothic architecture…
Ez a templom is a jövő temploma (lesz). Az anyag tisztán, a maga asztrális görbületeiben tárulkozik majd ki, s ekkor majd a világ végre megsejtheti a paradicsom alakzatait – nyilatkozta maga a mester.
A Szenvedés Kapuja foghíjas, több heg alatti vérrög-rés és tályog szakadhat fel a felületén, sértett seregek törnek át rajta, nyugati kábulatok hada áramlik ki-be, a hat ferde oszlop, amely támasztja: most tovább görbül, a három kapuzaton olvadás-sebek keletkeznek…
A Feltámadás Kapuját a déli oldalra tervezték. A tervek szerint huszonegy oszlopa lesz, és két kápolnája, egy a szentségeknek szentelve, és egy keresztelőkápolna…
A kápolnákhoz, a körfolyosóba és a millió csodát rejtő bazilikába tizenegy (eleven) túlvilági kapun lehet belépni… Kint és bent, valóság és más világok? – A szavak itt feloldódnak: a Semmibe vagy talán a Mindenség csarnoka felé párolognak…
- - -
Éber ájuldozás-eszmélés a latinos negyedben, egy bohém művészlokál pince-bárjában (Pintxo Les Génies), a Zohar és Zaphír Galería mellett, többek között a transzvesztita kaméleon: Son Dottírson, a mindent át-költő: Jordi Jordinarii, a pantomimes páros: Jordina Artevista és Llola Esmelorca, illetve az extravagáns törpe: Roger Je t'aime Roger társaságában.
Persze járnak ide szép számmal életbűvészek, műlovarnők, mesztic úrhölgyek, felkimista séfek, kitálalt feltalálók, kalandorok, meghasonlott matadorok, sors-térképészek, fény-írók, pszicho-régészek, argentin alkoholisták, neo-dadák, szuprematisták, vagy éppen Kozmikus Kocsmaturisták is: Max Jakob Walter, Jim Jeromos Joyce, Violin Wolt, Duplex Zoe, Erneste & Eugéne, Urmuz & Ulu, Hugo Ballon, Lena & Luna, Amnesya Picabia.
Nemzetközi be- és kifolyások, nyelvi fül-víziók, íz-nyalábok… Éppen a kétméteres törzsvendég érkezik meg, a feltűnő-furcsa férfiú, ő Azizz, az afgán albínó… Az egyik teremben Dr. Vichy Catalonya, Nepomuceno María de los Remedios Cipriano, Pablo Diego José Francisco és Diddi, a másikban Paula Juan de la Santísima Trinidad Ruiz, Maari Mandolin, Dolphine Jacqueline és Marcel le Francis…
Nahát – szólott az öreg Kis: meggyüttek a flanchiák is!
Noise-nois és toi-toi tlalla-la! Moi-toi, toi-moi: oá, oáá(zis)…
- - -
Másnap éjjel előkerült Etűdke is, a nedves-nyírkos álom-gyilkos, a kísértő, a hajnalokig hancúrozó nagykamasz: Veér Etűd – s kérve-kért, újra-újra (nyalva-falva), hogy bugyijába szavaljak be, búgva-nyögve! Íme, íme:
a lányka
szent kába
véres üst
(lázálma: ködlámpa és kéj-lárva zihálva)
anyácska
hiánya
fény-ezüst
Alant körkörös vonaglás, szaftos tágulás… Egy tompa ütés a tarkómra sújt, nyelvemet elharapom, nyálka és vér, buja ájulás…
A lányka és a véres üst! Anyácska ismét fény-ezüst!
Gong! Ó, ostorozottan óvott óvodás-sokk! Óvatlan öröm-könny zivatar… Vér-erezet intarzia-rejtőzések... Hőmérő kohász, nőmérő fohász… Pillanat, pilla-nat: még egy kis pin-nyalat… Aztán egy alvatlan-alvadt hang, kissé játékosan:
Fura népek a Butangák,
azt se tudják, hogy mi a rák!
Eme törzsek a törzsükön
kispénteken, csütörtökön:
derekukon és ölükön
madzagot is külön-külön
fonnak, kötnek, illesztenek,
intim cérnát, szép színeset,
mindegyik szerv zűrös eset /
minden (l)étvágy külön szelet…
- - -
Ismeretlen lakásban, faragott, roskatag trón-tákolmányon gubbasztva éj-neszeztem, láthatatlan kötelek kötöttek gúzsba. A sötét sarokban: embrió-pózban nyögdécselt egy lény – s akkor egy bálvány-pofa lángvöröses vonásai villantak meg, kígyó-fejéből villás kanóc ágaskodott ki, és ahogyan eme hüllő-démon lassan forgott, a tévképzetek határai úgy mosódtak össze (újabb) tév-látományok körvonalaival…
Casa Batlló! Szürreális éjjelből szecessziós, ornamentikus hajnalba: ébredés a Csontok Háza alagsorában. A pincéből sok száz kis csontocskából font, illesztett, csípő-csontokból, lapockákból, bordákból eszkábált létrákon jutok föl a Házba, egyre följebb, hogy a koponyákba kapaszkodva (akár a mászófalakon, nyolclábúként haladva) az aszimmetrikus tetőszerkezetet és az üvegmázas kerámialapokat megpillanthassam, de a pikkelyszerű borításokon megcsúszok… Áá-ááá…
Sehol egy egyenes vonal, sem éles szegély, csak organikus formák… Remek!
Eszm-é-let-veszt-(egl)-és… Talán majd egy új évben, talán új élet(terek)ben ébredek újra… Talán…
