Hermetikus humorkoszorúk

A spirituális irodalom terén a szakrális fantasy-nek csekély hagyománya van hazánkban, ám Juhász Kristóf Történelmi esemény utáni tabletta című kötete újabb fékevesztett avantgárd táncba hív egyedi hangvételével. A 14 novellában egy közös vonás van: posztmodern miliő, némi abszurd humorral szelíden felütve. Bár nyomdaipari termék, ez mégis egy igazán „hangos könyv” – ebben rejlik a szerző mágikus ereje is, mert eszelősen egyensúlyoz a triviális mozzanatok és a transzcendencia között, így képes kikiabálni a betűkön át, elgondolkodtatni olvasóját.

A kötetben az ősi eszmék és a profán modernitás találkoznak, vagy épp állnak szemben egymással, így néhol komolynak tűnik e misztikus játék, miközben a cselekmény változatlanul dinamikus. Juhász ugyanolyan alapos munkát végez, amikor apró humoreszkek előállításáról van szó, mint amikor mutáns lények vagy élettelen elemek töprengését ábrázolja.

Mi vár ránk? Leleményes szójátékok, valószínűtlen helyzetek és eseménysorok, a nyakatekert, kellemesen agyzsibbasztó világkép pedig szinte már csak hozzáadott érték, egyfajta tartósítószer, ami egyben erről a különös atmoszféráról is gondoskodik. Hasonlóan lendületes, friss, üdítően önazonos hanggal találkozunk, mint a szerző korábbi kötetében. Itt sem beszél mellé, van mondanivalója, és nem is kilóra ír, hogy minél vastagabb kötet legyen a végeredmény. Ettől még persze nem orákulum, de jó úton jár afelé. Novelláinak masszív jelentésrétegei gördülékenyen bomlanak ki, mi pedig magnetikus hatásuktól megbabonázva emelkedünk a végtelen felé.

A sokoldalúságáról és merészségéről ismert szerző eredetisége vitathatatlan, nincs olyan akadály, mely fékezné elméje iramát. Mozgatórugója a halandó ember örök válaszkeresése, kiegészülni akarása, a teremtés állomásainak meghatározása. Visszatérő motívumok a megszemélyesült elementálok párbeszédei, a pszichedelikus valóságdefiníciók és a zen-koan-szerűen direkt elmaradó tanulságok. Mindezt határozott kalandvágy és lendületes küldetésszándék kíséri végig, emeli művészi szintre.

A kötetnyitó írás a Hogyan beszélgessünk kulturáltan anyagiakról címet kapta, ami össze is foglalja a lényeget, hiszen ez minden magyar számára kínos téma – vagy azért, mert sok van belőle, vagy épp ellenkezőleg, a pénz forrása kényes pont. Hazánkban az anyagi helyzet oly mértékben tabutéma, hogy az erről folytatott diskurzus gyakorta még házastársak közt sem megy zökkenőmentesen. A mozaikos novella próbál segítséget nyújtani a pénzügyekről szóló dialógusmodellek életszerűen illusztratív szemléltetésével a különböző társadalmi kasztokba tartozó (vagy magukat tartozni vélő, netán kívánó) érintettek számára. A szellős szövegtestben csacsogó sematikus figurák abszolút maiak, a túldramatizált szituációk, a preparált élethelyzetek pedig érvényesek.

A novellák hétköznapi helyzeteinek szórakoztatóan akkurátus ábrázolása akár a stand up műfajában is könnyedén helyt állna, ilyen darab például a Hogyan költözködjünk növényekkel? is, melyben a feleségek és a szobanövények fura viszonya tárul fel a költözés hányattatott körülményei közt:
„Hiába volt kedves számomra a panelmiliőt megédesítő dzsungelimpulzus, a szobanövények valódi arca homályban maradt, akár erdőben a fáké, amelyekre a legritkábban gondolunk különálló fákként, inkább nagyvonalúan tömbösítve leerdőzzük az egész bandát.”
A konklúzió is egyértelműen érvényesül, miszerint: „Könnyebben házasodik az ember, ha a növények már eleve ott vannak.”
A Hogyan használjuk a történelmi esemény utáni tablettát? elnevezésű írás nem véletlenül a kötet címadója is, hiszen egy impulzív, vagány és elsöprő műről van szó. Főszereplői világunk jelenlegi mozgatói, a kereskedő, a tudós és a menedzser. 

„Azzal a tudós kinyitotta évtizedek távlatainak lehetséges történelmi manifesztációit szigorúan tudományos alapon, hipotetikusan modellezve, és bedobta a történelmi esemény utáni tablettát az amerikaiaknak. Az amerikaiak egyből elfelejtették, hogy ők amerikaiak, cserébe eszükbe jutottak egykori őseik, származásuk, nemzedékeken átívelő kulturális gyökereik meg más effélék, és már rohant is haza mind, az egyik fele Európába, a másik Afrikába.”
Még minden kockázatvállalás előtt a három üzletfél végül úgy dönt – a tabletta országokra kivetített gazdasági és történelmi hatását mérlegelve –, inkább alszik egyet a dologra, hogy megálmodja, hogyan is használja a terméket. 
Az Eltűnt víz bár próza, mégis költői képekben gazdag, finom mozdulatokkal átszőtt mű. A botladozó adófizető munkavállalók és a folyamatosan éhes démonok állapotában létező újgazdagok életmódját veti össze a gyermeki lét ártatlanságával, sebezhetőségével a nemzeti karma tükrében. A Lovecraft-i magasságokat ostromló, sötéten szürreális világképet szimbiózisban élő vízlakó mutánsok egészítik ki, a technokrácia lélekölő kilátástalanságának motívumaival. A gyakran beköszönő szingularitás ellenére a mű megmarad a közérthetőség határain belül.
Az Igaz történet a fényről című novella hangulatában és missziójában szorosan csatlakozik az előzőhöz, ugyanakkor el is megy a végletekig. A távoli jövőben egy családi karácsonyon járunk, ahol a nagyapa nosztalgiázik. Ebben a világban nemcsak az állatevés tilos, de a növényfogyasztás is, így a fényevés maradt egyedüli alternatívaként, de már azt is betiltották. Végül az antianyagevés vált elfogadottá, amitől a dimenziók és idősíkok egymásba csúsztak. Az anyagban rekedés tehetetlensége és a megkérdőjelezhető gasztronómiai hagyományok vetülnek itt egymásra:

„Békés egyetértésben majszoltuk az antianyagot az óriáskaktusz körül, csak a kis Szimonetta5 túrt bele néha fürge ujjacskáival testvérkéi részecskegyorsítójába egy-egy kívánatosabb falatért. Nevettünk rajta, hisz könnyű volt a szívünk. Nem tudtuk még, hogy a 3300-as karácsony lesz az utolsó, amit nagyapával tölthetünk. Az öreg mindig úgy mesélt, mintha élete utolsó karácsonya volna: kelekótyán, szép szavakkal, nagy szívvel. Lélegzet-visszafojtva hallgattuk.”

A rendhagyó, futurisztikus, meredek ötletekben tobzódó szerző megfigyel és szisztematikusan dolgozik, több stílusban is játszik, miközben a téridő tenyerén csúszkál. Mesterien érzékelteti a sötétség mögötti fényt és a zaj hátterében meglapuló csendeket, akár metaforikus áldozati rítusokat, akár ősi tradíciókat elevenít fel, szintenként építkezve. Korunk látszólagos fejedelmeit tömör felsorolásokkal vezeti fel:

„Díjak, sikerek, közéleti közérdekűségek, eladhatósági hasznosságok, érdekvezérelt önhittségek, létpazarló dölyfök, automatikusan szponzorált eltunyulások, dologtalanul zsákmányolt, ördögi nyeremények: a bankár volt a valóság igazi ura.” (Magyar költő)

Bár még a gyakorlottabb olvasó is könnyedén elveszhet e tömény, sűrű szövésű univerzumban, nagy volumenű és maradandó kötetről beszélhetünk. Mindez nem lenne lehetséges kiforrott irodalmi gyakorlat, némi szociális érzékenység, történelmi és spirituális műveltség nélkül. Egyedülálló képesség kell ahhoz, hogy valaki ilyen merészen váltogassa a műfajokat, hiba nélkül, hiszen az írások eseményhorizontja nem tűnik el a homályban, a szürreális témák ellenére jól kivehető: hermetikus humorkoszorúk szerepelnek a lapokon. Ezzel a kötettel bizonyos tekintetben világunk átláthatóbb lett – ha biztonságosabb nem is.

Juhász Kristóf: Történelmi esemény utáni tabletta. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2021.