A pozsonyi csata, 907

Bevezető sorok a 41. énekhez

A pozsonyi csata történelmünk egyik legjelentősebb, mondhatni sorsdöntő győztes csatája. A Keleti Frank Királyság birodalmi hadserege 907 június végén megtámadta az alig több mint egy évtizede a Kárpát-medencét elfoglaló vagy inkább visszafoglaló Árpád nagyfejedelem népét, országát. A hat évszázaddal később élt Aventinus bajor történetíró szerint céljuk nem kevesebb volt, mint hogy kiűzzék a magyarokat, „eliminálják” őket a bajor felségterületről. Nagy Károly avarok elleni győztes rablóhadjárata óta ugyanis a szomszédok országuk részének tekintették nem csupán Pannóniát, de a Dunától keletre fekvő területek jelentős részét is. Az összecsapások 907. június 28. és július 7. között zajlottak a nyugati határvidéken, illetve Pozsony közelében, és a magyarok elsöprő győzelmével értek véget. Elpusztult a támadó birodalmi had a fővezérével, Theotmár érsekkel és 19 bajor főúrral együtt. Utána 126 évig nem lépett idegen hódító hadsereg magyar területre, és ilyen hosszú békeidőszak, gyarapodási lehetőség azóta sem volt történelmünkben.

A teljes eposz 3470 sorban és hatvan énekben meséli el a csata eseményeit az azt megelőző kilenc év főbb előzményeivel együtt, a 899-es itáliai hadjárattal, majd Kurszán társfejedelem tőrbe csalásával és meggyilkolásával. A történet bemutatja a kor politikai és katonai viszonyait, a németrómai császári címért és hatalomért tisztességtelen és kegyetlen eszközökkel vetélkedő nyugati uralkodókat, illetve a közben az országukat építő magyarok szerepét is ebben a küzdelemben. A két főszereplő Árpád nagyfejedelem harmadik és negyedik fia: Jelek és Jutas. A mű az írott történelmi források alapjaira épít, és felhasználja a régészek, hadtörténészek kutatómunkáit, egyben megjeleníti a kor hit- és mitológiai világát is. Az énekelve előadott hőseposz Mátyás király koráig virágzó műfaj volt, ezt Deák-Sárosi László és alkotótársai újították fel. A szerzőnek ez a negyedik (megzenésített) történelmi eposza a Három sing a jutalom, a Libás Matyi és a Nyolcágú csillag – Székely Mózes és a brassói csata után. Megzenésítésén Fábri Géza zeneszerző és énekmondó dolgozik alkotói ösztöndíjjal. A teljes mű megjelenése 2023-ban várható.

41. ének
Árpád nagyfejedelem haditanácsa

Június dereka után öt nap telt el,
Mire megérkezett egyik magyar fürkész
Attilavároshoz, Árpád táborába.

Ő volt bár az ifjabb, ereje elhagyta,
S ha magát lovához nem szíjazta volna,
Ott hagyja a tüzes hátasa az úton.

Felismerték így is ezt a derék fürkészt,
Árpád testőrei elkapván hátasát,
S szíjait elvágva leemelték gyorsan.

Árpádhoz vitték őt iziben az őrök,
Ki vezéreivel tanácskozást tartott,
S fogadta a fürkészt nem kis izgalommal.

Utolsó erejét amaz összeszedve
Köszönés helyett már híreit lihegte:
„Seregszemlét tart az Ennsnél Gyermek Lajos,

Birodalma összes országa hadával,
Tucatnyi töménnyel vonul már ellenünk!”
Árpádot e hírek nem lepték erőst meg,

Annyit kérdezett csak: „Mért jöttél egymagad,
S mért nem bíztad mindezt hírvivő láncunkra?”
„Rábíztam, és jönnek egy-két napon belül!

Ilyen gyorsan senki nem ért volna hozzád,
Gyepűn túli tájról, mint magam és bátyám,
Kit lelke elhagyott végkimerültségben!”

Többet mondani már ő maga se tudott,
Ereje elszállt, és elterült a földön.
Árpád intett, gyorsan segítsenek rajta.

Tétény vezér jött meg, maga is hírekkel:
„Szávától délre és északra is bolgár
S bizánci csapatok mozgását észlelték!

Nem tudni, hogy mennyit számlálnak e hadak,
Merre tartanak, és mi lehet szándékuk.
Várjunk-e még újabb híreket felőlük?”

Árpád nem szólt nyomban, inkább körbenézett.
Vezérei ültek sátrában egy sorban,
Köztük fia, Tarhos, Jelek, Jutas s Zolta.

„Vezérek, fiaim! Háborúra készül
Lajos király, s délen szintén mozgolódnak,
Hogy osszuk meg erőnk? Szóljatok most bátran!”

„Nem késlekedhetünk!” – Mondta erre Tétény,
Árpádnak folytatta: „Nyugaton a veszély
Nagyobb, ezért arra indulunk hajnalban!

Három ezred indul keleti seregünk,
S egy tömény a déli csapataink felé,
Mindenki más velünk, Pozsony irányába!”

Kond, mint ki az első háborúra készül:
„Mért nem mindannyian frankok ellen, egyként?
Nincs elég csapatunk minden gyepűsávban?”

Árpád eltökélten: „Nincs elég, s idő se!
Védenünk kell magunk minden égtáj felől!
Tarhos velünk tartson, Jelek s Jutas délre!”

Úgy tűnt, hogy Árpádnak nem mond senki ellent,
Ám Jutas, kinek a vére leghevesebb
Volt mindenki között, most is megszólala:

„Atyám, hadd vonuljunk mi bajorok ellen!
Nekünk van mit bőven elszámolni velük!”
Nem szívlelte Árpád az efféle kérést:

„Ez más, mint a többi háború, jó fiam,
S nem vezérelhetnek ide indulatok!”
Ám ekkor Jelek is Jutas mellé álla:

„Nincs szó indulatról ez esetben atyánk!
Nekünk kell megvívnunk bajorok hadával,
Mi ismerjük őket legjobban mind közül!”

Különös, hogy Árpád engedett ezúttal,
Mint többször korábban tüzes fiainak,
Mert becsülte azt, ki érvelni mer bátran.

„Jelek fiam, bizony van benne igazság,
Hajnalban indultok századaitokkal,
Tarhos töményéhez csatlakozva s velünk!”

Jutasról lerítt, hogy Tarhos neve nem sok
Kedvet csempészett a meglévő örömhöz,
Ám Jelek biztatón vállon veregette.

Árpád Tétény felé: „Gondoskodj a hadról!
Zolta is velünk tart, testőrsége óvja!
Délre pedig Kond és töménye vonuljon!”

Kapcsolódó anyagok:

Az eposz feltámadt hamvaiból. Baka Györgyi interjúja Deák-Sárosi Lászlóval. 

A POZSONYI CSATA, 907 – Deák-Sárosi László eposza Fábri Géza megzenésítésében meghallgatható:
Dicsérő ének: 60/1. ének: https://youtu.be/0Wpk41ykhN8
Hálaadó ének: 60/60. ének: https://youtu.be/n6A5qbfQnfM