• Pethő Lorand

    Valamit ma is itt felejtünk

    benned éltem. még mindig itt vagyok. sáros cipőmmel rugdosom szíved. ne szégyelld csavargó angyalod. részeg, megtört, de mégis a tied.
  • Szeder Réka

    Azt beszélik

    Szögről hullik minden könnyed, oh, ki nézi: milyen könnyed élete van Önnek talán. Otthonos-e már a magány?
  • Könyvheti kedvcsináló, 4.

    Varga Melinda: Tizenkét kagyló

    A 93. Ünnepi Könyvhét alkalmából az Irodalmi Jelen standjának kínálatából ezúttal Varga Melinda Tizenkét kagyló című verseskötetét ajánljuk az olvasó figyelmébe.

  • Tarpai Zsófia

    Harangok vonulása

    Az emberek megtapasztalják, mit jelent: elvették. Nekem nem volt kedvem ezen töprengeni. Felfutnak a rózsák, lefutnak a rózsák. Bolond rózsák, gondoltam. Csak elfutni nem tudnak.
  • Czilli Aranka: Késsel és villával

    A 93. Ünnepi Könyvhét alkalmából az Irodalmi Jelen bemutatja friss megjelenésű köteteit, valamint a művek szerzőit. Ezúttal Czilli Aranka Késsel és villával című verseskötetét ajánljuk az olvasó figyelmébe.

  • Szabó Palócz Attila

    ha ismernék jó kifogást

    a futóhomok maratonja ez a lét – hisz a sivatag is úgy hullámzik, mint a tenger
  • Király Farkas

    újratervezés

    az idő nem gyógyít, de ápol: lassan szemünkre terülő fátyol.
  • Szirony Brigitta 

    A nyár első napja 

    Gyermek vagyok.  Szorongva várom, hogy visszagyere. Álmaimban együtt fürdünk esténként,  valamit mesélsz. Sétálunk, a víz zúg,  sós levegőt fúj orrunkba a szél.
  • Korpiva Nikolett

    8350.7001

    egy drágakövet. dédanyám találta  a Fekete-tenger mélyén, a színes halak között.  gyerekkorában kagylókat gyűjtött, hosszan feküdt a szőnyegen,  és a sistergésbe révedt.  addig beszélt tulipánjaihoz,  míg a nap felé fordultak,  mint a napraforgók. 
  • Böszörményi Zoltán

    Látom a jövő fehér gyolcsait 

    látom a jövő fehér gyolcsait testünkre olvadni
  • Vesztergom Andrea

    Csak emlékezz!

    Szonettkoszorú Christina Georgina Rossetti Emlékezz című szonettjére

    I.
    Emlékezz rám, mikor már nem leszek,
    Betűkbe forrt, de fennmaradt az elme,
    Megannyi évet ébren áttelelve
    Öleltek át a sürgető neszek.
    A bú között öröm: soványka kis keszeg,
    Bársony-álmon foszladó a kelme,
    Szétszakadt darabja egybekelne,
    Remény a nyár, mi réseket beszeg.
    A némaság a végső félelem,
    Mellyel annyiszor ha incselegtem,
    Visszatolt a súlyos ismeretlen.
    S ha lesz erő, mi innen eltörölne,
    A kőbe vésve lelheted nevem,
    Majd eltűnök messzi néma földbe.

  • Böszörményi Zoltán

    A költő trófeái

    Csak a csókban érzem ezeket az ízeket, a felbolydultság zűrzavarában, az imákban. S ha megláncolják is kezem, a szabadon száguldó gondolattal működik képzeletem, új világot teremthetek, új határt a fényűző szónak, dimenziót, látványt, fényességet a felém igyekvő szárnyalásnak.
  • Vesztergom Andrea

    Örök nyarak

    Örök nyarak

    A parton átmosott rozsdaszín amorfok:
    álmodtam róluk, hogy megannyi kőhal,
    lélekvesztett, papír kalózhajót fog
    az elfelejtett, régi úttörődal.

    Vetítőbe fűzött megsárgult szalag.
    Lehetne kép, de előhíva nem lett,
    mint a kert végébe elkotort salak
    ez is, több száz kópiányi mellett.

    Sarokba támasztott ócska drótszamár,
    csodálkozom, hogy el se lopta senki,
    lilás vintage-dizájn lett azóta már,

  • Ilyés Krisztinka

    Az első szerelem

    Mózes Attila Üvegcsendélet című novellájára 
    Az első szerelem vacog, látszik a lehelete a hűvös várakozásban.
  • Vass Tibor

    A Szenti-medencében hallottam

    Fecske sörei
    Vass Tibor verse a hónap alkotójáról, Fecske Csabáról.
  • Suhai Pál

    Húsvéti dal

    Ezer tükörben Ő fog vallatóra,
    ölel keresztje, mostan is szorít.
    Tar ág, arany levél kopár valója
    termi halálom dús gyümölcseit.

  • Csepcsányi Éva

    Honvágy nagyszombaton

    Nagyszombat éjjelén  bükki bor villogott  finoman metszett  poharakban: sírni, sírni kellett, úgy  hiányzott a haza.
  • Lajtos Nóra

    Látsz felhőből könnyező csodát

    Sírja előtt asszonyok zokognak, dolorosa-jajok, piciny nárciszok. Általszögellt imádságok.
  • Keszthelyi György 

    A pásztor

    A nyáj bégetett, a gyerekek sírtak, Jézus nem ostorral lépett be a házba. Egyenruhája és plecsnije volt.
  • Becsy András

    Éjjel a kertben

    A pázsit közepén sziklakert feszül, se fű, se bokor, fa nincs, állat sehol, fehér kövek között kis ér fut mosni gyűrött arcomat, megsebzett lábamat, kapaszkodó, akár a csecsemőnek a mutatóujj, támaszték felállni újra, lerogyni rá fáradt nappalok után: sziget. Ott vársz, hozzád igyekszem.