Reméltem, ha az ösvényről letérek, van egy másik világ, ahol beszélnek a néma   lények: fű, falomb, patak.

A szerző készülő, Ez nem uszoda munkacímű verseskötetéből. A vers vagy szöveg itt medenceként jelenik meg, amelyben a nyelv és a gondolat – mint test vagy testek – kulturális és fenomenológiai tereken siklanak. Ez az úszómedence a világban való létezés, gondolkodás vagy úszás képlékeny színtere, a gondolkodó psziché játéktere. A versek ekfrasztikus jelleggel többek között Hyeronimus Bosch „A gyönyörök kertje” című triptichonjára, Helen Chadwick „The Oval Court” című, több részből álló installációjára, Walter Benjamin „A történelem fogalmáról” című. esszéjére és Nemes Nagy Ágnes költészetről, poétikáról szóló esszéire, próza-töredékeire is alludálnak vagy azokból idéznek.

Sárgán ég az éjszaka ujja

a holdsarló lángja mintha keresné vándorló csillagait.

Olvad a most, a már, a rég, a közös és az egyedül, kinn olvad, legbelül.

Szól a tücskök himnusza, kotta-rétjük túl kusza hangjegyekkel ékes.

láss inkább mezőnek, égnek, rengetegnek

És ilyenkor érkezik meg a dagály, a sós víz, ami enyhítést hoz.

Vajon mikor jön el az a pillanat – mert hogy eljön, az bizonyos –, amikor annyi vér folyik ki közúti balesetekben világszerte, hogy az összes aszfaltutat egyenletes rétegben belepné, ha szétoszlatná egy isteni kéz?

a ki nem mondott dolgok kihunynak hulltjukban  mint augusztusi hullócsillagok

Magamat akarom szeretni vagy téged?

Átlagezrek bámulják, ki ez, aki most kamerába ásít.

Egy hajléktalan emlékére

Sosem kért tőlünk semmit. Így adtunk neki.
Ott feküdt a hideg novemberi estén a padon.
Aztán egy pincében.
A hatvan évet sem érte meg.
„Tiszteletem, Tanár úr!”– így köszönt mindig.
Abban az iskolában tanult, ahol tanítottam.
Aztán Ausztriában dolgozott.
A járványkor kirúgták, hazajött.
És ment lefelé. Ivott, ivott, ivott.
Emlékszem okos arcára, szemére.
De menthetetlen volt.

Elvitte az alkohol.
S várta tán ott, fönn, egy nyugalmas
akol.  

talán még van bennem valami
abból a tündérből,

Hajtű-fonálból van az ég  megrepedezett alsó része.

Ha széthasítod a szívemet, eszembe jut Csajkovszkij Diótörője, ezen szűröm át a törmeléket,

Az áldozat idejét törvényen kívül mérik.

Idő előtt felköltöznék a holdba, azok közé, akik már nincsenek

hordja, hordja a szél az öregség méregcseppjeit