-
Pethő Lorand
Valamit ma is itt felejtünk
benned éltem. még mindig itt vagyok. sáros cipőmmel rugdosom szíved. ne szégyelld csavargó angyalod. részeg, megtört, de mégis a tied. -
Szeder Réka
Azt beszélik
Szögről hullik minden könnyed, oh, ki nézi: milyen könnyed élete van Önnek talán. Otthonos-e már a magány? -
Könyvheti kedvcsináló, 4.
Varga Melinda: Tizenkét kagyló
A 93. Ünnepi Könyvhét alkalmából az Irodalmi Jelen standjának kínálatából ezúttal Varga Melinda Tizenkét kagyló című verseskötetét ajánljuk az olvasó figyelmébe.
-
Tarpai Zsófia
Harangok vonulása
Az emberek megtapasztalják, mit jelent: elvették. Nekem nem volt kedvem ezen töprengeni. Felfutnak a rózsák, lefutnak a rózsák. Bolond rózsák, gondoltam. Csak elfutni nem tudnak. -
Czilli Aranka: Késsel és villával
A 93. Ünnepi Könyvhét alkalmából az Irodalmi Jelen bemutatja friss megjelenésű köteteit, valamint a művek szerzőit. Ezúttal Czilli Aranka Késsel és villával című verseskötetét ajánljuk az olvasó figyelmébe.
-
Szabó Palócz Attila
ha ismernék jó kifogást
a futóhomok maratonja ez a lét – hisz a sivatag is úgy hullámzik, mint a tenger -
-
Szirony Brigitta
A nyár első napja
Gyermek vagyok. Szorongva várom, hogy visszagyere. Álmaimban együtt fürdünk esténként, valamit mesélsz. Sétálunk, a víz zúg, sós levegőt fúj orrunkba a szél. -
-
Vesztergom Andrea
Csak emlékezz!
Szonettkoszorú Christina Georgina Rossetti Emlékezz című szonettjére
I.
Emlékezz rám, mikor már nem leszek,
Betűkbe forrt, de fennmaradt az elme,
Megannyi évet ébren áttelelve
Öleltek át a sürgető neszek.
A bú között öröm: soványka kis keszeg,
Bársony-álmon foszladó a kelme,
Szétszakadt darabja egybekelne,
Remény a nyár, mi réseket beszeg.
A némaság a végső félelem,
Mellyel annyiszor ha incselegtem,
Visszatolt a súlyos ismeretlen.
S ha lesz erő, mi innen eltörölne,
A kőbe vésve lelheted nevem,
Majd eltűnök messzi néma földbe.
-
Böszörményi Zoltán
A költő trófeái
Csak a csókban érzem ezeket az ízeket, a felbolydultság zűrzavarában, az imákban. S ha megláncolják is kezem, a szabadon száguldó gondolattal működik képzeletem, új világot teremthetek, új határt a fényűző szónak, dimenziót, látványt, fényességet a felém igyekvő szárnyalásnak. -
Vesztergom Andrea
Örök nyarak
Örök nyarak
A parton átmosott rozsdaszín amorfok:
álmodtam róluk, hogy megannyi kőhal,
lélekvesztett, papír kalózhajót fog
az elfelejtett, régi úttörődal.
Vetítőbe fűzött megsárgult szalag.
Lehetne kép, de előhíva nem lett,
mint a kert végébe elkotort salak
ez is, több száz kópiányi mellett.
Sarokba támasztott ócska drótszamár,
csodálkozom, hogy el se lopta senki,
lilás vintage-dizájn lett azóta már, -
Ilyés Krisztinka
Az első szerelem
Mózes Attila Üvegcsendélet című novellájára
Az első szerelem vacog, látszik a lehelete a hűvös várakozásban. -
Vass Tibor
A Szenti-medencében hallottam
Fecske sörei
Vass Tibor verse a hónap alkotójáról, Fecske Csabáról. -
Suhai Pál
Húsvéti dal
Ezer tükörben Ő fog vallatóra,
ölel keresztje, mostan is szorít.
Tar ág, arany levél kopár valója
termi halálom dús gyümölcseit. -
Csepcsányi Éva
Honvágy nagyszombaton
Nagyszombat éjjelén bükki bor villogott finoman metszett poharakban: sírni, sírni kellett, úgy hiányzott a haza. -
Lajtos Nóra
Látsz felhőből könnyező csodát
Sírja előtt asszonyok zokognak, dolorosa-jajok, piciny nárciszok. Általszögellt imádságok. -
Becsy András
Éjjel a kertben
A pázsit közepén sziklakert feszül, se fű, se bokor, fa nincs, állat sehol, fehér kövek között kis ér fut mosni gyűrött arcomat, megsebzett lábamat, kapaszkodó, akár a csecsemőnek a mutatóujj, támaszték felállni újra, lerogyni rá fáradt nappalok után: sziget. Ott vársz, hozzád igyekszem.