A gyönyör legmagasabb foka
hatásfok
csak meg akarom mutatni neked
hogy mire képes egy verseskötet
készítek egy szelfit szavakból
magamról és a combomon pihenő
gondolataidból abból a versből a
huszonharmadik oldalon ami
játékra hívott nagyon elszántan
megágyazott magamban neked
majd belém hatolt hogy macsó
módjára nyársalja fel decens ölemet
a verstest mindent bevetve udvarolt
helyetted is én tiltakoztam volna
csak hirtelen elfelejtettem hogy kell
nemet mondani a kínálkozó falatnak
miközben éhség gyötör megrettenve
hatalmadtól felettem egy erőtlen próbát
azért még tettem combjaimat erősen
összezártam mint a könyvet de
túl késő volt mert a tűz akkor már
lángra kapott bennem és izzó
égig érő lángnyelvein a nap pereméig
sodort minket azon a titokzatos
éjszakán miközben kétszemélyes
franciaágyamban szanaszét gyűrtük
a lepedőt és felszeretkeztük magunkat
a gyönyör legmagasabb fokára
képzelgésből valóságba –
én és a költeményed
tét nélküli játék magas hatásfokon
a mi katedrálisunk
harmincnyolc évet végigöleltél
boldog házasságban és azon kívül
mire rám kerülne a sor kitalálod
hogy túl öreg vagy hozzám
,,a bájos csitrihez” meg egyébként
is épp most határoztad el
hogy hűséges férj és jó nagyapa
leszel éppenséggel nem utasítasz
vissza amikor igent mondok
fel sem tett kérdésedre
mert legyezgeti a hiúságodat
hogy egy ilyen nő figyelmét
felkeltetted rám bízod hogy
az ilyen szóhoz jelentést társítsak
s kedvem szerint megtöltsem
tartalommal mint öreg napjaidat
zavar hogy úgy viselkedek ahogy
sosem azelőtt amilyen nem vagyok
ha hívsz megyek ha nem hívsz
én hívlak ó nem szerelem ez dehogy
sulykolom magamba másfél éve
én nem is ilyen én büszke nő vagyok
belőlem eddig az alkalom sem szült
tolvajt leszámítva azt a két picit
a nyakamon szeplőtelen voltam
fölényemet tartásomból növesztettem
ami most elveszett nincs más út
tartózkodó szerelmedből építek
magamnak új hitet s leomlott
büszkeségemből minket bűnösöket
is befogadó bárányfelhőig érő
katedrálist
