Kárpátaljai irodalmárok a 70-es mérföldkőnél
Május 10-én a Kárpátaljai Szövetség budapesti székházában zenés műsorral köszöntöttük fel a hetvenéves Füzesi Magda József Attila-díjas költőt és dr. Dupka György írót, történészt. Súlyos időket él meg most Kárpátalja, a háború miatt egyre nehezebb az élet, rengeteg a menekült, emelkednek az árak, akadozik az áruellátás, a férfiakat behívják katonának. Ebben a helyzetben természetesen sem kulturális, sem más rendezvényeket nem lehet tartani. A múlt hónapban a húsz éve indult Együtt folyóiratot is Budapesten ünnepeltük meg.
Kezdésnek Benza György, a Kárpátaljai Szövetség elnöke üdvözölte a jelenlévőket, és köszöntötte az ünnepelteket. Beszédében kiemelte, hogy Füzesi Magda és Dupka György nem csupán munkatársai, hanem kedves jó barátai is, előbbi éveken keresztül volt főszerkesztője a Kárpátaljai Hírmondónak, utóbbi pedig tagja a szövetség elnökségének. Az érdeklődők ingyenes példányokat kaptak a Kárpátaljai Hírmondó tavaszi számából.
Az est levezetését Dupka György vállalta magára. Bevezetőjében elmondta, hogy ezt a találkozót eredetileg Kárpátalján szerették volna megrendezni, több részletben, Magda szülőfalujában, Nagyberegen, Dupka szülőhelyén, Tiszabökényben és végül Beregszászon, a kárpátaljai magyarság fővárosában, de ezt a háború sajnos megakadályozta. Februárban éppen egy irodalmi karavánt tartottak Kárpátalján, amikor másnap kitört a háború, a múzsák szavát elnyomta a bombák robbanása.
Dupka szót ejtett arról is, hogy Ukrajnából a 18 és 60 év közötti férfiakat nem engedik ki az országból, a határon mindenkit visszafordítanak, ő már túl van a korhatáron, ennek ellenére kétszer is előfordult, hogy a határőrök megállították, nem akarták elhinni, hogy 70 éves, amikor pedig meglátták a nyolcéves fiát, teljesen összezavarodtak. Szomorú, hogy a háború miatt egyes becslések szerint már 35 ezer kárpátaljai magyar hagyta el az otthonát. Sajnos már Kárpátalja sem a béke szigete, naponta többször szólalnak meg a szirénák, és már a területet is érte rakétatalálat. Dupka György elmesélte, milyen döbbenetes érzés volt, amikor az egyik nap Tiszabökény harangjai egyszerre szólaltak meg a légvédelmi szirénákkal. Közép-Európa népei fölött mindig is a nagyhatalmak döntöttek, nincs ez másként ma sem. Hangsúlyozta, minél tovább elhúzódik a háború, annál kevesebb az esély arra, hogy a menekültek valaha is visszatérjenek. Ha így megy tovább, a kárpátaljai magyar népesség létszáma százezer fő alá fog csökkeni.
A két születésnapos irodalmárt a Magyar Írószövetség részéről Lőrincz P. Gabriella költő, a szövetség elnökségének tagja köszöntötte, aki felolvasta Füzesi Magdáról írt tárcáját, amely hamarosan olvasható az Olvasat című internetes újságban.
Ezt követően Fazekas Andrea irodalomtörténész beszélgetett Füzesi Magdával, aki többek között bemutatta eddig megjelent köteteit, frissen megjelent könyvéből pedig felolvasta a Tisztulás című verset. A kérdésekre válaszolva röviden beszélt gyermekkoráról, hogyan lett újságíró, hogyan került kapcsolatba az irodalommal. Ennek okán jegyezte meg, hogy az újságíró mindig elnyomja benne a költőt, a napi hírek agyonnyomják a költészetet, de ez nem új keletű, erről már az ugyancsak újságíróként dolgozó Dsida Jenő is panaszkodott.
A kulturális műsor részeként Ferenczi Attila, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színésze Füzesi Magda verseiből szavalt el néhányat. Az est másik vendégelőadója, az ugyancsak kárpátaljai születésű Varga Katica, a Credo együttes tagja Dupka György és Füzesi Magda megzenésített verseivel kedveskedett az ünneplő társaságnak.
Dupka Györgyöt Seremet Sándor történész kérdezte gyermekkoráról, szakmai pályafutásáról, irodalomról, történelemről, lágerkutatásról. Dupka többek között röviden ismertette a Forrás Stúdió és a József Attila Stúdió történetét. Külön megemlékezett Váradi Sternberg János történészről, aki a szovjet éra alatt először tanította a magyar történelmet az ungvári egyetemen. Zárásként kijelentette, hogy nagyon súlyos és vészterhes időket élünk, de meggyőződése, hogy a kárpátaljai magyarság ezt a sorscsapást is túl fogja élni.
Lengyel János
