Két novella
A Naphoz közelebb
Már megint itt van. Nem szereti a hirtelen környezetváltást. Különösen akkor nem, ha neki ebbe nincs beleszólása. Az elején tüntetően nem mozdult meg. Volt olyan eset, mikor órákon keresztül csak állt, míg vissza nem került a helyére.
Ilyenkor, bár mindent csak homályosan lát, kitárul előtte a világ. Felfedező körutat tesz. Az első lépéseknél még nehézkesen, de aztán a kapott lendülettől már könnyedén szedi egymás után a lábát. A műanyag élesen csikar alatta. Ha egyfolytában lefelé néz, elszédül. Erre hamar rájött. Meg különben is, ha nem csak a kapkodó lábaira koncentrál, sokkal érdekesebb a kényszer-bezártság. Ezúttal a kedvenc útvonalán indul el. Az eleje egy kicsit zökkenősebb. Fekete-fehér négyzetek követik egymást, és az őket elválasztó vékony mélyedések megnehezítik az előrehaladást. De egy nagyobb bukkanó után, amit sokszor csak többszöri nekifutással tud átívelni, a négyzeteket tükörsima terep követi. Vékony erezetű, lakozott, puha fán viszi tovább az útja. Kellemes, meleg illat száll fel belőle. Itt a szerkezet hangja is elviselhetőbb.
Ezen a szakaszon mindig van felfedezni való. Ezúttal is már messziről észrevesz valamit. Gyorsít a tempón. Minél hamarabb oda kell érni. Bármikor eltűnhet a szeme elől. Ezúttal szerencséje van. Ilyenkor úgy kell forgolódni a szerkezetben, hogy annak az egyik apró, tojás alakú nyílásához tudja emelni szemét. Ez a procedúra most hosszabb ideig tart, mint általában szokott. Szinte teljesen beleizzad. Már majdnem feladja, amikor végre sikerül. Egy kis sárga, illatozó ételdarab, amit száz ugyanolyan fekete, izgő-mozgó pont táncol körbe. Ezekkel az apróságokkal már máskor is találkozott az útjai során. Különös lények. Szabadon mászkálnak, de mindig csoportosan valamilyen étel körül keringenek. Egymás hegyén-hátán birkóznak. Semmi más nem érdekli őket, csak a zsákmány, ezért nem igazán foglalkozott velük. Most viszont mégis érdekessé válnak. Ezek a feketeségek, ha megunják a tolongást, egy végtelenségbe nyúló sorba csatlakoznak. Követni kezdi őket.
A menet hosszú és vékony. A soklábúak katonás sorrendben követik egymást. Senki nem szól, és nem néz senkire. Csak megszállottan haladnak tovább a kijelölt útvonalon. Közben egyre nagyobb a fényesség. A levegő megváltozik. Élesebb. Tisztább. Újabb bukkanó elé érkezik. Ez magasabb, mint a többi, de nekifutásból talán sikerülhet a túloldalára kerülni. Megfordul, és hátrébb araszol. Irányba teszi a szerkezetet. A lehető leggyorsabban kapkodja lábát. A bukkanó feldobja. A talaj eltávolodik. Fejjel lefelé repül a levegőben. Majd egy hangos csattanással újra földet ér. A füle sípol. Erősen beütötte a fejét. A hátán feszik. Kinyitja a szemét. A homály eltűnt. Tisztán lát. Minden kiélesedik. A levegő illatos. A napot még sosem érezte ilyen közel. Melegít. A szél felborzolja nyakán a pihés szőrt. Szabad. Olyan szabad, mint ezek a különös kis lények, akik mintha észre sem vennék ezt a csodálatos új világot, ugyanúgy folytatják monoton útjukat. Felmásznak a legközelebbi fa törzsén, és eltűnnek a lomb árnyékában.
Elindul a hatalmas fához. Már olyan közel van, hogy nem látja a tetejét. Fuldoklik a boldogságtól. Ekkor azonban enyhe szorítást érez a hátán. Lába egyre távolabb kerül a földtől. Sötét és párás meleg van. Nem volt elég gyors. Elkapták.
Hiába könyörgött, napokig nem tették a szerkezetbe. Az, amit a naphoz közel érzett, egyre távolabb került tőle. És egyre jobban vágyta. Az eddigi élete, ahhoz a pár perchez képest, amit ott töltött, jelentéktelenné vált számára. Egy nappal sem akart többet itt tölteni. Éhségsztrájkolt. Éjszaka rángatta a rácsokat. Kapirgált, amit csak elért. Nem telt sok időbe, és újra engedélyezték a felfedező körutat. A műanyag csikar. Sebesen kapkodja a lábát. Fekete-fehér. Hopp egy bukkanó. Faerezet. Már látja a világosságot. Mindjárt ott van. De már megint magasan a föld felett van. Újra elkapták. Másnap ismét megpróbálja. Rajtaütötték. Harmadnap is sikertelen. Telnek a napok, a hetek. Már csak távolról integet a nap meleg sugarainak. Ül, és órákon keresztül messziről figyeli a lobogó fakoronákat, mikor hirtelen egy hátulról érkező lökést érez a szerkezetben. Majd léptek egyre halkuló zaját hallja. Körbenéz. Sehol senki. Pár centivel előrébb löki magát. Még mindig senki. Lassan, de körültekintően araszolgat előre. A feje megtelik vérrel. Mindene lüktet. Innen kell nekifutnia a bukkanónak. Olyan gyorsan szalad, mint még soha. A levegőben van. Hangos reccsenés. Kapkodva kikászálódik a kettétört műanyag buborékból, és szabad hörcsögként, vissza sem nézve rohan a hatalmas, oltalmazó fák rengetegébe.
Véletlen baleset
(1) Az ausztrál Lord Howe-sziget hamvaiban találnak rá Daniel Lanchesterre, akit búvárkodás közben szippantott fel a tűzoltóság szivattyúja, a szigeten pusztító tűzvész megfékezésének idején. (2) Vlagyiszlav Bikov másfél év után először látogatja meg külföldön élő édesanyját, aki szeretett fiának kedveskedve tejszínes, pirosbogyós tejbegrízt készít, de elfeledkezve Vlagyiszlav laktózérzékenységéről, végül fulladásos halálát okozza fiának, aki álmában száján keresztül sikertelenül próbálja kilökni magából a megemészthetetlen anyagot. (3) A negyvenkét éves Martin Nováková és gyerekkori legjobb barátja, Tomáš Dzurinda közös sportjuknak, a hegymászásnak tisztelegve tavasszal a szlovák Magas-Tátra legmagasabb pontját hódítják meg, amikor 2455 méteren hangos SMS érkezik Martin mobiljára a lengyel telefonszolgáltatótól, aminek hangja úgy meglepi a koncentráló hegymászót, hogy az 800 méterrel mélyebben érintkezik újra szilárd talajjal. (4) 1965-ben az amerikai Texas állambeli Elly Fannings háborús özvegyként neveli egyetlen fiát, a két és fél éves Markot, aki az izzasztóan meleg nyári napon az út során elalszik az autó hátsó ülésén, így Elly egyedül szalad be a közeli Tom’s Marketbe bevásárolni a vacsorához, melynek során szerencsétlenül a liftben ragad, és csaknem öt óra elteltével, mire megérkezik egy autópályás baleset elszenvedése után a lift-mentő, a kis Markra a 113 fahrenheitos autóban már túl későn találnak rá. (5) A kilencvenkilenc éves Mrs. Davidson holnap tölti századik életévét, melyet a ma ünnepel négy gyermeke, tizenhárom unokája, huszonnyolc dédunokája és öt ükunokája társaságában egy grandiózus összejövetelen, melyre Mrs. Davidson a gondozója kíséretében érkezik, amikor az utolsó zebrán átkelve a tízemeletes születésnapi tortát szállító kisbusz elgázolja az idős asszonyt. (6) A mindössze harmincegy éves Yi-Mou Zhang, Peking legnagyobb napelemes cégének vezérigazgatója frissen épített székhelyük megnyitó estjén barátaival ünnepel, amikor a tizenharmadik emeleti irodájának golyóálló üvegének hatékonyságát demonstrálva teljes erejéből nekifut a városi éjszaka neonfényeivel tarkított üvegfalnak, melynek apró darabjai Yi-Mou Zhanggal együtt csapódnak az utca aszfaltjába. (7) A balatonakarattyai Petőfi Sándor Tehetséggondozó Általános Iskola és Óvoda volt intézményvezetőjét, a nyolcvanhét éves, nyugalmazott Bandi bácsit egy kellemesen meleg nyári estén, miután meglocsolta koktélparadicsomait az erkélyén, végül álmában éri a halál.
