Kertem gyümölcsei 1. – Kerékgyártó István: Varjúháj és bangita

Már jóval negyven felett jártam, amikor észrevettem, hogy növények is vannak ezen a világon. Persze előtte is tudtam, hogy létezik újhagyma, paprika meg paradicsom, amit szívesen fogyasztok, meg persze vannak virágok. Nőnapra hóvirágot, szerelmeimnek vörös rózsát, temetésre fehér krizantémot vettem, ahogy illik. De hogy ezeket termesztik, gondozzák, nevelik, arra bizony nem gondoltam. Pontosabban, nem érdekelt. A növényekkel a zöldségesnél meg a virágboltban találkoztam.

Aztán jött egy súlyos betegség, hónapokig feküdtem egy szobában, ahol az ablakból egy kertre láttam, és a tél után jött a tavasz, majd a nyár, amikorra már ki is mentem a kertbe. Közben hónapokon át döbbenten lestem, mi minden történik a növényekkel. Kihajtottak, zöldültek, virágokat hoztak. Nekem meg hatalmas kaland lett ezt a változást figyelni.

Aztán – éppen a betegség alatt átélt „kertélményem” miatt – eladtuk a budapesti, kényelmes lakásunkat, amely üzlet olyan jól sikerült, hogy az árából, némileg kijjebb, Budaörsön vehettünk egy csinos házat, amit nem olyan régen építettek, de egy családi tragédia miatt eladták. És a legnagyobb szerencsémre a kert még nem készült el. Az épületet övező telek nem a hegyoldalon áll, szép sík, valaha szőlőt műveltek rajta; a házat keletről, délről és nyugatról fogja körbe. A nagy ablakok mind a kertre néznek. Nem túl nagy, nem túl kicsi telkecske, éppen akkora, amekkorát egy minőségi díszkert kíván.

Mivel a vétel után maradt némi pénz a budapesti lakás eladásából, eldöntöttük, hogy azt álmaink kertjére költjük. Egy profik által tervezett-létrehozott kertre! Azóta sem bántuk meg. Egy kertépítő mérnök rajzolta meg, milyen növények népesítsék be az udvart, melyik hova kerüljön, a magaságyások díszkövei hogyan nézzenek ki, az automata öntözőrendszer, a vakondháló, a gyepszőnyeg mikor és hogyan készüljön. Mint egy ház tervezésénél, itt is többször beszélgetett velem a mérnök, milyen növényeket, milyen színeket, hangulatokat kedvelek, aztán elkészült a terv.

Késő ősz volt már ekkor, néztem a rajzokat, a növénylistát, a számomra többségében ismeretlen magyar és latin növényneveket, és elhatároztam, hogy utánajárok a dolognak. Jött egy izgalmas tél, amikor esténként a neten megkerestem, melyik leendő növényem mit szeret majd, mitől kell óvnom, kell-e metszenem, permeteznem. A megszerzett tudásból aztán készítettem is magamnak egy több mint százoldalas könyvet, képekkel, szöveggel. Hiszen százharminc féle évelőnövény szerepelt a tervben.

Tavasszal érkezett vagy tíz szakember, földet cseréltek, vörös betontéglákból magaságyásokat, utakat építettek, rengetek cserjét, törpe díszfákat, és évelő növényt ültettek. A végén leterítették a gyepszőnyeget, és beüzemelték az öntözőrendszert. Majdnem elájultam a gyönyörűségtől, amikor az egyik délután mutatták, hogy kész. Most már mi jövünk.

Pedig hol volt ez a mai állapottól! A növények még picik voltak, csak kevés virágzott belőlük.

Mindez nyolc éve történt, azóta „beállt” a kert, az évelő cserjék, bokrok, virágtársulások elérték végleges méreteiket. Kiderült négy-öt fajtáról, hogy nem szereti a mi talajunkat, mikroklímánkat. Ezeket lecseréltük másokra, akik jól érzik magukat nálunk. Nagyon szép növénytársulások jöttek létre, ahol egymás mellett, egymásra támaszkodva, de nem elvéve a másik terét, jól érzi magát négy-öt növényfaj együtt.

A terv az volt, hogy folyamatosan virágozzon valami. Így is lett! Február végén, március elején már nyílik a kék indás ínfű és a halvány rózsaszín, illatos korai bangita. Aztán a hagymások: a tulipánok, nárciszok mutatják magukat. Majd április-májusra indul a tobzódás: sárga sásliliomok és ligetszépék, lilás nőszirmok és ligeti zsályák, és persze az első rózsák is megjelennek. Terülőrózsák, futórózsák, bokorrózsák, angolrózsák, tearózsák, magastörzsű rózsák. Vörösek, sárgák, narancsszínűek és persze rózsaszínűek. Aztán júliusban indul a kedvenceim, a hortenziák virágzása. Fehérek, kékek, rózsaszínek, nekem öt fajta van belőlük.Nnem folytatom, pedig hosszan lehetne. Az augusztusi, szeptemberi kékszakállal, az őszirózsákkal, a pompás varjúhájjal és a világító sárga kúpvirággal. No és a többféle levendulát nem említettem, pedig a rózsákat ők védik a levéltetvektől.

A kertet mi gondozzuk, ami nem is olyan sok munka, mint az elsőre tűnik. Heti három-négy órát jelent csupán. De ehhez az kell, hogy ősszel és tavasszal jöjjön néhány szakember. Tavasszal gépekkel gyepet szellőztetnek, elvégzik a lemosópermetezést, ősszel a magasban ciprusokat metszenek vissza, beállítják a cserjék, díszfák méretét, kifújják az öntözőrendszerben maradt vizet.

Év közben azonban miénk a munka – meg persze a gyönyörködés is. Remek napkezdés, amikor minden reggel kutyánk kíséretében végigjárom a kertet. Van-e tetű, lisztharmat a leveleken, fonnyad, szárad-e egy-egy hajtás, és jön-e valami új bimbó, virág.

És persze ha a dolgozószobámban a számítógépem monitorjáról fölpillantok, láthatok egy gömbjuhart, háromféle hortenziát, és a magaságyásban a fűszerkertet. Jó néha fölnézni a szövegből.

Most már csak néhány fotót kell keresnem, hogy higgye el a kedve olvasó: nem a levegőbe beszélek!

Az író kertjéről további képek a lapozható galériában!