A székely martirológia írója, Gazda József
Tavaly két, figyelemre méltó könyve is megjelent Gazda Józsefnek. Az egyik, A XX. század, ahogy megéltük, a Székely Könyvtár sorozatban Csíkszeredában; a Miért is éltem? Budapesten, a Hét Krajcár Kiadónál.
Gazda Józsefet olvasva egy kiváló lengyel író, Włodzimierz Odojewski jut eszembe. Akárcsak Gazda József, ő is írt vagy negyven könyvet, és regényeinek egyetlen témája volt: a lengyel szenvedéstörténet, az, hogy a huszadik században mennyit kellett szenvednie a lengyeleknek az oroszoktól és az ukránoktól. A XX. század, ahogy megéltük nem más, mint oral history-történetek gyűjteménye, idős emberek visszaemlékezései a Székelyföldön történtekre a század kezdetétől a napjainkig. Gazda József 1970-től gyűjti, veszi fel magnóra a visszaemlékezéseket. A lejegyzett felvételeken megszólalnak azok az emberek, akik átélték a román betörést, a megtorlásokat, a magyarok lefejezését Szárazajtán, a kisebbségi sors számos megaláztatását, a visszacsatolás eufóriáját 1940-ben, majd az újbóli megtorlásokat az újabb megszállás után, a ’89 es forradalom eseményeit, majd a csalódást. Nehéz lenne felsorolni azt a sok borzalmat, amelyről az adatközlők beszámolnak. Ezek olvasása közben az juthat eszünkbe, miért vagyunk mi, magyarok, oly szemérmesek, miért nem beszélünk a magyar holokausztokról, miért hagyunk feledésbe merülni annyi-annyi szenvedést. Megrázó olvasmány A XX. század, ahogy mi megéltük, de a nyolcvanhét éves szerző önéletrajza, a Miért is éltem? sem marad el mögötte.
Hogy miért is szentelt Gazda József egy komoly, négyszáz oldalas kötetet a visszanézésnek, immár saját életútját tekintve? Idézzük őt magát: „Be jó lenne, ha elmondhatnám: nem éltem hiába! Mert: »Megtettem mindent, amit megtehettem?« De elmondhatom-e? Sokszor úgy érzem, hogy igen. Máskor: hogy nem. S hogy az én felelőségem-e, vagy inkább sorsom része, hogy ennyire volt csak erőm? Gyötörnek a kérdések, s az azokra adható válaszok kételyei. Ezért a magam keresése még mindig, a vég közelében is, s ezért teszem le ezt a visszatekintő és elmélkedő, koromat megidéző, a rám meredő kérdőjelekkel küszködő munkámat is nyugtalanul.” Példaértékű életútja legmegdöbbentőbb állomása, amikor az ’56-os forradalom idején Gazda a Securitate célkeresztjébe kerül, de csodálatos módon megússza letartóztatást. A szerző többek közt e közel ezeroldalas „szekus” dokumentumanyag alapján idézi fel az életét, amely tanulságosabb olvasmány bármely történelemkönyvnél.
Gazda József igazi székely polihisztor, az oral history műfajának kiteljesítője Erdélyben, regényei, ismeretterjesztő munkái mellett magyarságtudományi művek is fűződnek a nevéhez. Ez utóbbiak közül az egyik legfigyelemreméltóbb A harmadik ág, amely a világ magyarságának, azaz a Kárpát-medencén kívül élő magyaroknak az enciklopédiája. A kétkötetes műben minden magyar szervezet megszólíttatik Brazíliától Új-Zélandig. Kár, hogy a 2011-ben megjelent könyvre nem figyeltek fel az illetékes szervek, mert a külügy többet tanulhatott volna belőle, mint bármiből. Gazda József feleségével, Gazdáné Olasz Ella textilművésszel – csodával határos módon – bejárhatta a világot annak ellenére, hogy soha nem voltak párttagok, sőt ellenzékiek és hithű reformátusok voltak. Olasz Ella 1993-ban hunyt el. Gazda József negyven évig tanárként dolgozott Kovásznán, itt létrehozott egy diákszínpadot is, amellyel bejárták a Kárpát-medencét. 1990-ben alapította meg a Kőrösi Csoma Egyesületet, melynek évente megtartott tudományos konferenciáira Amerikától Bukarestig eljárnak a kutatók. Gazda József számos díjban részesült. 2006-ban elutasította az akkori magyar kormány felkínálta állami kitüntetést, csak 2011-ben fogadta el a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Egyéb elismerések mellett 1994-ben Bethlen Gábor-díjat, 2016-ban Magyar Művészetért Díjat vehetett át. A Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Gazda József a népéhez, a földjéhez, a hazájához és családjához való hűség jelképe lehet mindenki számára – Isten áldja a munkájáért!
