Átjárások / Oda-visszacsatolások
Párizs felé, a repülőgépen, felhőgöröngyös, égi szántóföldhatás-rázkódásban, sűrű mellkas-légnyomásban, zsibbasztó, de valahogy eufórikus kábulatban érkeztek, váltakoztak, össze-összeragadtak a különféle képek, s a belső hanghatások. Valahogy így keveredtek:
Az 50-et nemrég ünnepelte a férfi. Éppen öltözködött, miközben elmúlt és leendő utazásain ábrándozott (Pozsony–Párizs–Piran, Gyoma–Genova…) – s a vadonatúj, fekete Mickey Mouse-ábrás boxeralsóján merengett, amikor (április 1-én) szívgörcsökkel, újabb kis-infarktussal esett össze… Csak az idiótán vigyorgó egér-ábrás boxeralsó és egy vérpiros-foltos sárga ing volt rajta, amikor rátaláltak… – Bolond, még egy bolond! Ó, még egy erekció! Ááá, Bolondok Napja! – mondták a mentőben. Vagy az (talán) már a hullaház volt (?)…
- - -
A távolból ökörmezei ruszin kolomejka szólt… Az élénk tempójú, 2/4-es ütemű, többnyire két tetrapodikus sorból álló dallamok módszeresen szaggatták üstdob-szerű agyfalam bőr-bevonatát…
A kárpátaljai Técsői Banda muzsikál, éppen most (kb. 15–17 éve): Kapolcson, a művészeti (vásári) kavalkádban, délidőben, észveszejtő (tömény-soknaposan szédítő) kánikulában, mégpedig az Malom-étterem kertjében: Katlan Tódor hatalmas üstjei, fortyogó kondérjai közelében… A repertoár változatos, de órákon-napokon-éveken át őrjítően monoton…
Szakad a verejték, száll a por, állott olajszag terjeng, műanyagtálak olvadnak, tejföl és majonéz rohad a kolbászkák mellé, dekoltázsok, köldök-piercingek váltakoznak, a pultnál, tömött sorokban szinte meztelen testek, amorf fenék-kifordulások tapadnak egymásba, zsír fortyog, mezítlábas kamaszlányok ringatóznak, idősödők dajdajoznak, síp vonyít, dobverő dönget, nyakba akasztott kis cimbalom pereg, száj-nyenyere nyekeg, a fák meggörnyednek, a patakban kutyák, gyerekek és részegek lihegnek…
A hangulat és a kimerültség szintjei kis szigetekre szivárognak, vagy platános kocsmaudvarokba, kőlépcsőkre települnek, elterülnek… Szédülten terjeng a delejezett kora-délután. Kissé minden – s mindenki élő-holtként bolyong…
- - -
A leíró tehát (ismét / továbbra is) a repülőgépen ült:
Diogenész-darab. Egy monodráma jelenetei is előhívódnak. A kis színház egy boroshordó… A sötétben elmerengve, az elme rengve: sötétből-sötétbe fordul)…
Ha záhárda-zodonga záárd a zord: kül-kopomosz tudá mit dalolsz!
A mellékhelyiség beázott. Zöld gyermekek; Transfugium; Mindenszentek hegye: a félhomályban néhány Tokarczuk-novella foszlik szerte…
Amott, éppen: Forgószél és Szikrázó Szamovár vágtáztak Formás Figaró felé…
Igen! Ismét a kutyák. Nemes ebek és kevert érzetek dinamikus kavalkádja (a leíró kutyológus-énjének fejében)…
Ontológia? É-e-é-e! Ó, itt nem lét-el-mé-let! Manapság (mindinkább) vész-eszmélet!
Az ontológia kifejezés a görög on (létezés/lét) és a logos (1, Arisztotelész szerint az ésszel bíró lélekrész; 2, szó, beszéd, nyelv, ige; 3, tudomány) szavak összekapcsolásából származik.
Unus mundus! Unus mundus – suttogja egy lényszerű valaki, vagy egy légnemű valami…
- - -
A remek William-bookstore jelenik meg a homlok mögött. Ismét meglátogatni! Feltétlenül! Rue de la Bûcherie, igen, a híres Shakespeare and Company antikvárium! Joyce, Ulysses, és a többiek, nagy irodalmi korszakokkal, zseniális elmékkel átitatott patinás hely, a Quartier Latin közelségével átölelve…
A Hôtel de Cluny-ban, a középkori rezidenciában is fél-álmában járt a költő. Ott feszül a híres flamand kárpit, a The Lady and the Unicorn… Alkotója ismeretlen. A becslések szerint 1484 és 1538 között keletkezett. Művészettörténészek szerint egy remekmű-kompozíció. Flandriában készült ille-fleurs stílusban, főként gyapjúból és selyemből szőve. Hat kárpitból álló allegorikus mű…
Beckett Párizsban ismerte meg James Joyce-ot az 1920-as években. J. J. a fiatal Beckettet a szárnyai alá vette (kutatási asszisztensként) egy könyvhöz, amely végül a „Finnegans Wake” lett (volna, ha teljesen elkészül)… Beckettet egy hírhedt párizsi strici leszúrta, amibe kis híján belehalt… Később csatlakozott az Ellenállás Gloria SMH nevű sejtjéhez, melyben futárként dolgozott. Amikor 1942 augusztusában egy volt katolikus pap társuk elárulta sejtjüket, Beckettnek és Suzanne-nak, „örök” partnerének, menekülnie kellett a Gestapo elől: több hetet töltve azzal, hogy éjszaka gyalogoltak, s nappal aludtak… Ezek az élmények – legalábbis részben – a „Godot” ihletőjeként is szolgálhattak… – olvassa valaki, talán egy ittas stewardess: kevert nyelveken, a hangszóró szakadozva recseg…
Le Génie de la Bastille. Összművészeti találkozó. Vernisszázsok-finisszázsok minden szinten. Ismét az egyik kedvenc művésznegyedében bolyong a leíró. Marcel Roger, Eugéne, Denielle, Emelulu Petite, Pan Pierre (fotó- és festőművészek, költők, rúdtáncosok, múzsák, bártulajdonosok) és Lovine Lavina, a kaszkadőr törpe-hölgy, aztán Írisz, François, Anton Antigoné* és Carol Bone a csont-gyermek-lány (transz-vesztett előadók, performance-művészek) is megjelennek…
*Egy olvasó most: az Alexandriából származó hellenizmus kori Antigoné-szobrot nézi, az egész-alakos, kortalan leány a mellette ülő medve-kutya felé nyújtja jobb kezét. Arcát reflektor világítja meg, vonásait ördögivé festi át a fény…
Galériák, helyszínek váltakoznak: amfiteátrum romjai, La Sorbonne és Collège de France. Majd a Saint-Michel Boulevard, a Saint-Germain körút, amott a Pompidou, majd időtlen visszatérések a Père-Lachaise mauzóleumai, memento mori sikátorai, síremlékei, ismert-ismeretlen holtjai közé, aztán montmartre-i kávézók atmoszférája, és laza eltévedések… Finom zacc terjeng, és enyhe borgőz…
