Pálinkafőzde, a székely agora
Fél éjszakán keresztül kerestem a szavakat, hogy leírjam, amit tegnap tapasztaltam. Nem tudok aludni, mert zúg a fejem. A gőz még mindig nyomja az agyamat, az orrom tele szagokkal, s a férfibeszéd, amit ott hallottam, semmihez sem hasonlítható.
Nem mehetsz oda felkészületlenül, mert nagyon gyorsan megmondják neked, hogy mit kellett volna tenned. Például ha férfiként egyedül akarod megoldani ezen szent helyen a feladataidat, rendreutasítanak, hogy ezt ne tedd, és sajnálattal jegyzik meg, hogy nincsenek barátaid. Mert ez egy közösségi hely. Amennyiben mégis egyedül hozod a nyersanyagot, egyszer lesajnálnak, majd egy jó pár ember feltűri az ingujját, és közösen kiszednek a pácból. Volt olyan bajtársias erőfitogtatás is, hogy két erős legény 150 literes hordóval zuhant a mélyhígságba mínusz 20 fokban, télvíz idején, mert aprólékos munkához, meregetéshez nem éreztek kedvet. Erre a komment a forró szobából csak annyi volt: „Lettetek volna az utolsók a fajtátokból, akik beleestek!” A belső szentélyben folyik a kóstolgatás, a székely valuta felértékelése. Aki a végeredményből nem hagy kóstolót, úgymond ajándékot vagy tartalékot azoknak, akik még nincsenek kész, azt újból lesajnálják, majd kibeszélik, elítélik, miután barátságtalanul, önző módon távozik. Itt mindenki megmondó, szakértő, ide komolyan felkészülve kell jönni. Sehol a városban nincs ilyen súlya a szónak. Itt a város minden dolga szóba kerül, minden egyes hír kiértékelődik, feldolgozódik. Nincs a világon olyan hírközlési csatorna, amelyik rövidebb idő alatt több újságot tudna begyűjteni, mint a székely agora. Itt még a saját dolgaidról is hamarabb értesülsz, és többet tudsz meg róluk, mint gondolnád. Mert a férfi oldódik a gőzben, és amit eddig keserűen magában tartott, azt itt kimondja. És még többet is. Egyébként nagyon jó helyen, mert itt senki sem rohan, itt nincsenek asszonyok, és azonnal kap visszajelzést, támogatást vagy elutasítást. Ritkán nyírnak itt ki valakit – bár egyszer már megtörtént –, alapvetően tekintettel vannak egymásra, bajtársiasan viselkednek, de azért nagyjából eldől ezen a porondon, hogy a megszólaló okos ember-e, okos dolgot mondott-e, a közösség hasznára valót szólt-e, vagy sem. A székely agorában megvitatásra, alapos kibeszélésre kerül minden „női ügy”, hogy melyik asszony mit és hogyan csinál. S itt beszélik meg a helység férfi tagjainak teljesítményeit, a politikát és a pénzügyi, gazdasági helyzetet. Itt hangzanak el a legnagyobb hőstettek és a legérdekesebb medvetörténetek. Többet meg lehet tudni a városról, mint bármelyik hivatalban; bármely statisztika kevesebbet tud a településről, mint az agora maga. Itt igazán önmaguk lehetnek a begőzölt helyi férfiak. Mint a néptáncban, vannak bátrak és nagymenők, akik kiállnak, és történeteket adnak elő. Olyan hévvel és hittel mesélik vélt vagy kitalált történeteiket, amilyent sem a színházban dolgozó művészek, sem a színházba járó tisztelt néző még nem látott. A közönség is tökéletes. Drukkolva, lelkesedéssel, csodálattal, izgalomtól fűtve hallgatják az előadót. Ha nő vagy, s netán betévedsz ide, csakis ufós lehetsz, tehát némileg tisztelettel, kicsit lesajnálva, fölényesen megtűrnek. Zúg a fejem, de azt sejtem, hogy a székely társadalom legfőbb törzshelye ez a hely. A világ összes szakkönyvéből nem ismerhetsz meg ennyi pálinkafőzési receptet, mint itt. Folyamatosan ellentétes teóriákkal bombáznak, hogy ne veszítsd el az éberséged kóstolgatás közben, az ítélőképességed maximumát használd ahhoz, hogy a legcsillogóbb elbeszélések közül eldönthesd, melyik az igaz. A nap végén, ami valamikor éjjel van, hazaviszed az aranyat érő eredményt, és nem tudsz elaludni, mert az agyad kattog attól, amit ott láttál és tapasztaltál. Egészséget kívánok mindenkinek! Állítólag jó lett a szilvapálinkánk.
