Áthallások – Csáth Géza három arca

A veszprémi Sziveri János Intézet Manuscriptum rendezvénysorozatának harmadik alkalmával Csáth Géza muzikális oldalát ismerhettük meg Arany Zsuzsanna irodalomtörténész, egyetemi docens és Gulyás Dénes operaénekes, a Pécsi Nemzeti Színház operaigazgatója beszélgetéséből. Az est kellemes intermezzójaként Nyőgér József zongorista, tanár működött közre Csáth-zongoraszerzemények életre keltésével.

Az irodalmi est helyszíne, a Pannon Egyetem Könyvtár és Tudásközpont (PEKT) kellemes légkörrel fogadta az érdeklődő közönséget. A Csáth Géza-hagyaték feldolgozásához kapcsolódó est során társművészeti kitekintésnek lehettek részesei a jelenlévők. Nyitányként egy Csáth-szerzeményt, egy cím nélküli zongoradarabot hallhattunk, utána Gulyás Dénes, az est vendége fel is fedte kapcsolódó képzettársításait: az etűd korabeli kávéházat idéz, ahol a dizőz boával a nyaka körül, cigarettafüstös glóriával sanzont énekel, majd kér a zongoristának egy unikumot… Egyszerűségétől szép, a Nyugat-nemzedék korhangulatát festő dallamok, mindenféle zeneművészeti nehézkedés nélkül, amit Kodály-stílusjegyek lengnek körül – megjelennek tehát a többszörös áthallások.

Arany Zsuzsanna, a Sziveri Intézet vezetője, az est házigazdája kiemelte, Csáth Géza „hármas művész” volt: képzőművész, zenész, szépíró – és mellette orvos-pszichiáterként kereste a kenyerét. Egyetemi éveiben bekerül a budapesti éjszakába, ahol a kávéházi hangulat erősen hatott zenei szerzeményeire is. Az Esti Kornél egyik morbid fejezete felfedi Csáth „démoni” mivoltát is: amikor boncolás után, kézmosás nélkül érkezik a kávéházba, ijesztgetni az ott időző társaságot…

S hogy mennyire összművészeti elit gyűlt össze itt, a pesti intellektus sajátos közegében, azt mi sem bizonyítja jobban, mint például az, hogy Nagy Endre kabaréjában Medgyaszay Vilma énekelte a Csáth által (is) megzenésített Üllői úti fákat; de a „hármas művész” megzenésít Ady-verseket is, amelyek állítólag jobbak voltak, mint a Reinitz-féle szerzemények.

Kosztolányi nagyra tartotta unokatestvérét, ezt Kosztolányiné is felidézi férje halála utáni visszaemlékezéseiben. Kosztolányi így nyilatkozott tehát: „Józsi unokaöcsém gyönyörűen fest és rajzol. Józsi csodálatosan hegedül, remekül zongorázik, zenét szerez, nagyszerű író, kitűnő orvos, pompás emberismerő. Démonian mulatságos cimbora. […] A legkedvesebb rokonom, anyám is nagyon szereti. Brenner Jóska családunk legtehetségesebb tagja.”

Gulyás Dénes felvetette, hogy mi lett volna, ha Csáth mindebből csak kettőt választott volna: az orvoslást és az írást. Hiszen a Zeneakadémiára köztudottan nem vették fel, mondván, nem olyan felkészült. Vajon mi mindentől vette el az idejét a zeneelmélet-tanulás és a zongorajáték-gyakorlás…? Erre ma már nem kaphatunk választ, cserébe viszont Nyőgér József vette át a szót a zene nyelvén, Csáth Bölcsődal című kompozíciójával. Gulyás Dénes felhívta figyelmünket a mű végén kihallható, feszültebb harmóniaképekre, melyek valamennyire fedik Csáth személyiségét, lelkiségét. Csáth morfinista önpusztító életmódig vezető tragédiái korán elkezdődtek, hangsúlyozta Arany Zsuzsanna. Gyerekkorában megéli édesanyja elvesztését, apja „korai”, újbóli házasságát, majd kishúga, Ilonka elvesztését is.

Csáth muzikális tevékenysége zenekritikusi munkásságára is kiterjedt: elméleti bírálatai, koncertekről írt zenekritikái bizonyítják. A Világ című szabadkőműves lapnak ő írja rendszeresen a zenekritikákat, majd a Nyugat legelső lapszámában is megjelenik Csáth-írás, Éjszakai esztétizálás címen. Ebben említi meg, amikor nyolcévesen először megérezte a Beethoven által komponált Sonata pathetique nagyságát. Novellája is létezik ugyanezzel a címmel, melyet Gulyás Dénes felolvasott az esten. Csáth szépirodalmi munkássága át van tehát szőve számos zenei motívummal, s fontos volt számára, hogy a mellette lévő nő is zeneértő legyen – ne csak azt tudja mondani arra a műre, hogy szép, ami valójában isteni…

Tavaly érkezett a PEKT-be a Csáth-hagyaték jelentős része, amelyet a Sziveri Intézet dolgoz fel szakmailag. Ebben megtalálható a Régi levél kézirata a Tännhauser bemutatójáról című szöveg, mely első „blikkre” zenekritikának tűnt, a kutatás során azonban kiderült, hogy novella. Két kéziratváltozata maradt fenn a szövegnek: egyik Csáth-kézírásával, sok javítással, fekete tintával; a másik a felesége, Jónás Olga által írt grafitceruzás tisztázat. Ez egy befejezetlen novella, humoros mese, mely eddig ismeretlen volt, és csak most, 2023 novemberében jelent meg a Magvető gondozásában kiadott Mesék, amelyek rosszul végződnek kötet bővített változatában. Arany Zsuzsanna megállapította: Csáth egyéniségében nagyon mélyen ott van a zene, s ez elég elhanyagolt területe az életműnek. Wagner mellett az író nagy zeneszerzőkedvence Puccini, vele kapcsolatban már megszólal az orvos-énje is: „Olasznak született, ami együtt jár bizonyos művészi önszkepszissel és bizonyos immorális fölénnyel a megalkotott munkával szemben. Számításba veszi, hogy a hallgatósága körülbelül háromnegyed részben neuraszténiásokból és hisztériásokból áll, akiket szuggerálni lehet, és akik egymást szuggerálják.” Leírása szerint Puccini szereplőinél ezek a jelenségek mind visszaköszönnek.

Szóba került még az apa-fiú közti ellentét is Csáth életéből, a zenészi élet megvetése apja által, majd a morfinizmus-amorfinizmus hatásainak árnyai, és a vallás felé fordulás a zenéjében. Zongoradallamok, zenei értelmezések és naplórészletek felolvasása – például Morfinizmusom története – kísér végig bennünket Csáth Géza zaklatott, művészi-értelmiségi életén. Melankolikus futamaiban még fel-fellobban egy dúr harmónia fénysugárként, s el is hal – tükrözve Csáth egész életen át tartó lelkiségét. Legendák apró epizódjai kerültek elő az esten, például az a kevésbé ismert adalék, miszerint Ady A fekete zongora című versét Csáth alakja ihlette.

Az est folyamán elhangzott Csáth-zongoradarabok kéziratkottáit az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára biztosította a nyilvános bemutatásra. A beszélgetést a nyitányként már felhangzott könnyed kuplé zárta, majd záróprogramként a közönség megtekinthette a Pannon Egyetem Könyvtár és Tudásközpont Muzeális Különgyűjteményében őrzött Csáth Géza-kéziratokat.

Fotók: Szabó László