Vissza a paradicsomba

A Paradicsomból való kiűzetéssel egy időben született meg a szégyenérzet, a bűn elsődleges következményeként. A meztelenség tabuvá vált. Tíz évvel ezelőtt írtam egy provokatív és merész kiállításról. A budapesti Ludwig Múzeum tárlata nyolc kiállítási egységben mutatta be a meztelen férfitest művészi ábrázolását, a férfi identitás hegemóniájának átalakulását. Többek között a női művészek szemével is láttatta a férfit, aki a tekintet birtokává válik, sőt egy nő vágyának tárgyává lesz.

Aus deinem schoß enfaltet sich dein duft (A tested hajlatából illatod kivirágzott) kétnyelvű verseskötetet Hans-Henning Paetzke ültette át német nyelvre. A Hullócsillagok buknak alá a tóba című ciklusban Varga Melinda erotikus lírájának legszebb darabjait adja közre. A költemények Székelyhidi Zsolt fotográfiáival lépnek párbeszédbe. Varga Melinda felhozza a csillagokat a tóból, a fotón kézfejet látunk, a sem a férfiban, sem a tájban ciklusban nem talál nyugalmat, a fotón haj és test részlete tűnik fel, majd összetett kéz zárja a ciklust. A tizenkét kagyló ciklusban az ikrek és rák csillagjegyek között köldöknézést látunk, itt a világ közepe, kör, finom domborulattal, a folytatást csak sejtjük, a kifordított ég ciklusban a fotón új perspektíva, két domborulat, a hát íve, fény és árnyék, kéz kézhez ér, takar is, gyöngéden, a himnusz a vágyról ciklusban nincs kép, csak a szó, a költő hangja, képzelt este (lesz), mediterrán tájjal, költözik a térről a nyár, aztán történetté dagad az alkonyat, csak a fecskék utaztak el délre, és a költő nem röppen el, talán csak kedvese szárnyán.

Vágy és táj, természet és szabadság, visszalépünk az emlékekbe, itt és most lesz belőle, oly erősek és szenzuálisak a képek, hogy szinte kézzelfoghatók, megérintenek a szerelem és erotika metaforái. A hiányt, a távolságot csak a fantázia hidalja át a művészet, a költészet nyelvén. Ez a híd néha kecses, néha biztonságos, néha ingatag, nem lábbal megyünk át rajta.

Varga Melinda erotikus verseinek alig van női szerzők által megteremtett hagyománya. Erdős Renée az egyik, a másik, költő, kortárs, Ladik Katalin, például A parázna söprű című kötetével. Világirodalomból Margarite Duras A szerető című kötetét említeném.

Varga Melinda sorai mindvégig finom és érzéki világot teremtenek. Nem törekszik nyelvújításokra, tudatában van annak, hogy a magyar nyelv szókészlete e téren szegényes, természeti képek, részletek révén fogalmazza meg, fejezi ki vágyait, amelyeket az ízlés, az alkalom, a mérték foglal keretbe. Nála az erotika az emberi lényeg egyik alapvető vonása, amely együtt jár a szépséggel, a harmóniával, a végesség tudatával. Kerüli a női szemérmesség csapdáját. Versei a testi szépséget és a testi-lelki vonzódást fejezik ki. Az egymástól távoleső szavak összekapcsolásával teremti meg képzelt idejét, dinamikus, ellentmondásoktól sem mentes világát. Otthonos a klasszikus költészet, mitológia világában, tartalmukat a jelenbe hajlítja, saját lelki világához. Nem véletlen, hogy visszatérő motívuma, szava a tenger, hullámaival, végtelen horizontjával együtt.

Mit látunk a falakon? Aktokat? Székelyhidi Zsolt itt kiállított sorozata, illetve válogatása több éves folyamat eredménye, illetve folyamodványa. Az első széria 2019-ben készült ÖNNAGYÍTÓ-SELF-ZOOMER címmel. Ezek nem is aktfotók a szó hagyományos értelmében. A művész elmondása szerint az volt a fő vezérgondolat a fotók készítésekor, hogy messziről közelítve egyre bentebb, egyre mélyebbre jusson az emberi test rejtelmeibe, mintegy megértve a működést, megérezve a mozgást, a hajlítást, feltárva a folyamatokat. A következő széria címe ÖNKÉPZŐ – SELF LEARNING, majd a legutóbbi 34 képből álló sorozata 2022-ben készült, ÖNÁLLÓ – SELF-DEPENDENT címmel. Ezekből válogatott a német kiadó Varga Melinda kötetébe, és itt láthatunk több darabot kiállítva. Sajnos a kötetben a versek mellett csak hat fotó szerepel, illetve még kettő a borítón és a belíven.

A meztelenség mindig is szimbolikus erejű állapot, szimbóluma a szabadságnak. Kevesen tudják, hogy Assisi Szent Ferenc az első radikális prédikációját anyaszült meztelenül adta elő az Assisi San Ruffino katedrálisban összegyűlt tömeg előtt. A középkori egyház a női nemi szervben látta a pokol kapuját, a férfiét pedig a pokol tartóoszlopának nevezte. Székelyhidi Zsolt nem visz pokolra minket. Talán inkább a paradicsomba? Közelről tekint a női testre, a hajlatokra, a kézfejekre. Árnyal és kiemel, kontrasztot teremt a formák között. A test természetes szépségét keresi és találja meg, mindegy, hogy melyik szemszögből fotóz.

Gesztusai visszafogottak, a kézfejek jelbeszédét is megteremti. A vérvörös köröm itt most fekete. Az anyajegyes hát zilált hajjal a pillanat hevét őrzi. Torzó, csípő és mell alatti tájék, nincs kar, se láb, csak részlet, mégis a teljességet érezni. Talán Niké? A győzelem istennője? Összetett tenyér, imára kulcsoltan, a mell sejtelmesen nyitja-zárja a horizontot. Női ölben egymásba kulcsolódó kézfej, férfi tenyerén női kéz pihen. Tenyerén hordozza kedvesét? Fenekét felemelő női alak, hát és a farpofák teremtik meg a harmóniát. A csendet.

Mi köti össze a verseket és a fotókat? A test reprezentációja. Székelyhidi a formákra, a harmóniára, az összhangra, az együttlétre koncentrál, meglátja a részben, a legkisebb részletben is az egészet, miként Varga Melinda is.

A szabadság meztelen. Mindig a helyzet és az idő függvénye. Ez a mi választásunk is. Merjünk szerelmesek lenni, szemérmesen és szemérmetlenül, tudva, nemcsak a testi meztelenség a lényeg. Ezért érdemes elolvasni ezt a kötetet, és megtekinteni a kiállított fotókat – itt olyanokat is látni, amelyek nem szerepelnek a kötetben. Képregényként is olvasható ez az összeállítás, jó barangolást!

Elhangzott 2023. szeptember 24-én, a Zsimbi Galériában