Pataki Tibor egyik korábbi kiállításának címe Saját könyvtár. Most tárlatának nem adott címet. Saját sorskönyv, mondanám, és eszembe jut Virginia Woolf Saját szoba című híres esszéje, a vágy, hogy megteremtse a saját tér illúzióját, a kisajátított teret az íráshoz, belső megnyilvánulásának terét.

Az ördögszekér a western filmek örökös statisztája, az elhagyatottság halhatatlan jelképe – és valahol a késői kalandvágyé is, mert csak pusztulása után vág neki a világnak, amikor kiszáradt gyökerei elengedik a talajt.

Maklárytól már megszoktuk, hogy gyakran meglepi a tárlatlátogatókat. Köztudott, hogy Párizshoz kötődik, Párizsban élt magyar alkotókat kutat fel és állít ki, Budapesten. Három alkotó először együtt, itt Budapesten. Mögöttük ott van Auschwitz, a Bikini-szigeteknél felrobbantott atombomba, a szakralitás. Mintha belépnénk egy képregénybe, és követnénk az eseményeket, a történeteket, érzéseket, gondolatokat.

A kiállítás az átmenet toposzára épített tematikus tárlat. A bemutatott művek a valóság és a képzelet, a szubjektivitás és az objektivitás határait feszegetik. Az átmenet közbeeső állapot egy változás során, egyben időtartamot is jelöl. Az átmenet szinonimái: átkelőhely, átjárás, áthasonulás, fejlődés, átalakulás, átvedlés, átmenetel, reform, átváltozás, áttűnés, átkelés.

A fa hirtelen kezdett el sárgulni, semmi külső jel nem mutatott arra, hogy valami megtámadta volna, egyik kertész szerint vashiány lehet az ok. Dani beszerzett több flakon Fitohorm tápot, vastartalmú műtrágyaoldatot, ezzel öntözte pár napig, és ettől szinte kivirult ez a csodafa. Elsősorban azért csodafa, mert ideköltözésekor ő ültette. Ma már több méter magas, ezüstzöldes tűlevelekkel, még a tobozok is mások, mint a többi fenyőkön.

Kívül közöny, belül tériszony – olvasható Vonnák Diána Látlak című novelláskötetében (Jelenkor Kiadó, 2022). A Kodály Körönd, mint tágas tér a huszonkét kép által drámai szögletek és kiszögellések halmazává vált. A Látlak cím mögött ott a kérdés, az érzékelésben van-e a másikat értő gesztus, bizalom, vágy. Van-e világban és egymásban helyük a látónak és a látottnak? Mózes egy, huszonkettő – adta még Szabó Magda 1967-ben a Bibliát idéző címet parabolaregényének. Szabó Magda Izsákjai azt érzékeltetik, csak a saját istenükért hajlandók odaadni az életüket, s nem vállalják, hogy családi döntés szabja meg, mi a neve az áldozatkérő istennek, aki-ami eszmének vagy ideológiának is nevezhető.

Anya és lánya, mindketten nagy utazók. Elmúlt az a világ, amikor valaki a lábát sem tette ki falujából, sőt az országhatárt sem lépte át. Mindketten elhagyták szülőföldjüket, Erdélyt. Vándorok lettek, akik időnként vissza-visszatérnek oda, ahol napvilágot láttak, ahová gyermekkoruk köti őket, ahol felnőttként eszméltek.

A képen egy akt, szénrajz. Ahogy kihúzta a vásznak mögül, máris elkenődött rajta a szén. Megtámasztja a rajzot, saját ujjlenyomatát is látja a kép szélén. Az akt feje nagyon vázlatos, nem tűnik ismerősnek. Petra sosem állt modellt. Gallusz felemeli a rajzot, el akarja tenni, a nő a férfi kezét nézi, az mindig tetszett neki, és a képen ekkor veszi észre a modell ismerős kézmozdulatát, az részletesen kidolgozott.

Korai és újabb művek, olvassuk a kiállítás címét. Seres László 2006-ban, huszonnyolc év szünet után kezdett ismét festeni. Élete mozgalmasan, mondhatni kalandosan alakult, élt az USA-ban, élt Indiában. Ahogy Nagy T. Katalin nagyszerű, informatív, érzékeny megnyitó beszédében felvetette: a vérbeli, zsigeri festő akkor is fest, amikor nem fest, így a szüneteknek nincs jelentősége… Egyik írásom címe, Az író mindig dolgozik. Közhely, de én meg is tapasztaltam, mit jelent az, ha az ember elhagyja a szülőhazáját, és az emigráció évei alatt abbahagyja az alkotást, mintha szellemi emigrációba vonulna, mintha elhallgatna, miközben az új impulzusok, tanulmányok, tapasztalatok által csak gazdagodik, kiteljesedik, megtermékenyül, és ez sok év után felszínre tör újból.

Négy dudás egy könyvbemutatón: Turczi István babérkoszorús költő, a Parnasszus folyóirat alapító főszerkesztője, a kötet fordítója, Zsille Gábor, József Attila-díjas költő, a kötet szerkesztője, Zámbori Soma színművész és Péter János fuvolaművész. Mint egy összeszokott kvartett.

Szabadkezű rajzokat látni, és térnyerésüket. Nagy István, Vajda Lajos, Ámos Imre, Barcsay Jenő, Kondor Béla rajzainak szellemi örökségét hordozzák. Szűcs Attila egyik előadásának is a mottóra utaló címet adta: Minden megvolt / mielőtt meglett volna.

161 fa. Megszámoltam. Itt fekszenek mellettem. Képek. Fotók. Könyvben.
Könyv vagy könyvek mellett alszom. Ez rendetlenség, mondják. Ez az én rendem. Elérem őket a kezemmel, lapozom, kinyithatom bárhol.

Nem a Hold túlsó oldalán járunk, nem is azt látjuk. De mégis. A Kálmán Makláry Fine Arts Galériában a Horn-gyűjteményből – dr. Hidvégi Áron Arnold válogatásában – olyan műveket is láthatunk, amelyek eddig nem voltak kiállítva. Ha nem is nagyok a Galéria termei, sikerült Váli Dezső születésének 80. évfordulójára munkásságáról átfogó képet bemutatni. Nincs zsúfoltság, mindegyik mű, a nagyobbak is, megtalálták a helyüket.

Gyuri újból az órájára néz, kis várakozás után bemegy a hálószobába. A redőnyök lehúzva. Óvatosan húzza ki a fiókot. Vakon, tapogatva keres ujjaival, megtalálja a dobozt, megrázza, kiesik egy pirula.

Közhely, hogy magyar tudósokkal, elismert szakemberekkel, sikeres művészekkel a világ minden részén találkozhatunk. Idei kanadai utazásomon több magyar képzőművésszel terveztem beszélgetést, kaptam megbízást interjú, tanulmány elkészítésére.

Furcsa érzés volt, hogy míg a pandémia megakadályozott a kiutazásban, 8000 km távolságból kerültem először kapcsolatba több földimmel, akikkel akár most is együtt sétálgathatnánk, beszélgethetnénk Marosvásárhely, Kolozsvár, Székelyudvarhely utcáin. Ha nem hagytuk volna el szülőföldünket.

A perspektíva pedig hazugság és fikció – állította egykor Giovanni Bertani, a késő reneszánsz korszak olasz festője és építésze. Társai másként vélekedtek. Elhatárolták a teret, végessé tették, lezárták. A futurizmus, a szürrealizmus, az avantgárd alkotói túlléptek a centrális tér felfogásán, a látási centrumot szétforgácsolták, az egész teret felrobbantották.

„Ennyi legyet nem lehet egy csapásra lecsapni, kapkodhatjuk a fejünket. Lapozunk, lapulunk, és közben légy-otton vagyunk, ehhez nekünk is legyekké kell válnunk, nyelvet zümmögnünk, már viszket a lapockánk, jujj, hány szárnyunk nő vajon?” – Deák Csillag és Kölüs Lajos kettős kritikája Vass Tibor A Nagy Bibin és a műlovarnő című kötetéről.