Hajnali harmatszedés – magyar néphit fantasy-köntösben
Viola Szandra egy fantasy regénnyel igyekszik betekintést nyújtani a magyar hitvilág rejtelmeibe a fiatal, kiskamasz korosztálynak, de a Hajnal öröksége című sorozat első kötete, A világfa kilenc ága nemcsak nekik, hanem felnőtteknek is élvezetes olvasmányt ígér.
A regény főszereplője Lichtenberg Hajnal, aki a koronavírus-járvány idején Piliscsudára költözik. Itt megismerkedik egy boszorkányos öregasszonnyal, Lucával, majd annak unokájával, Dáviddal. Hajnal számára rengeteg meglepetést nyújt piliscsudai tartózkodása: az addigi életéhez képest hihetetlennek tűnő események sora veszi kezdetét. Hajnal lidércekkel találkozik, majd ellenlidércet költ, miközben a legjobb barátja Cicelle, egy macska lesz. Megtudja, hogy Piliscsudán van a világ közepe, hisz ott áll a Világfa, amin följuthatunk az Ég kilenc rétegébe. A küldetés: a világfa megmentése, és közben fény derül hősnőnk származásának titkára is.
Luca, a boszorkány, egyértelműen a magyarországi Luca-napi népszokásokat idézi, a már említett Cicelle pedig a Holdban táncoló Cicelle legendáját, ami Szent Ceciliáról, az éneklés védőszentjéről szól. Hajnal szerelme, Dávid szintén a Holdhoz kötődő népi hiedelmekhez kapcsolódik: Szent Dávid a Holdban muzsikál, míg Cecília táncol benne. Mindezek mellett természetesen Hajnal neve a legfontosabb, erősen kapcsolódik a mágia gyakorlásához, ami mindig időhöz (ebben az esetben: napszakhoz), helyhez kötött, szigorú szabályok szerint végrehajtott cselekedet volt. Hajnal a történet csúcspontja előtt hajnalban harmatot gyűjt: a harmatszedés pedig olyan rituális tevékenység, amit még a huszadik században is ismertek Magyarországon, Szent György és (figyelemreméltó egybeesés) Luca napjának éjjelén vagy hajnalán végezték. Bár valójában ártó varázslat, hiszen az önös érdekek vezérlik (más hasznának elvételével növeljük a sajátunkat: tej, gabona), itt a harmat védővarázslat alapanyaga:
„Harmatot azért kell gyűjtened, mert gyógyerő lakozik benne, és azért kell a saját kezeddel elkészítened, mert ehhez az erőhöz csak te férhetsz hozzá.”
A történetben minden végrehajtott mágia a Világfa megmentését szolgálja. Diószegi Vilmos, néprajzkutató tárta fel a világfa ősvallási motívumát, a három világréteggel. A tárgyi leletek alapján létezik olyan verziója is, ahol a fa csúcsán egy madár ül. A regényben a Luca asszony által megélt néphitben is fontos szerepet kapnak a madarak:
„Ezért alkotta meg a Jóisten a Paradicsomból a Mennyországot. A madarak egy része ott maradt az angyalokkal, a másik részét pedig az Isten kegyelemből elbocsátotta a Földre, hogy legyenek, akik égi hangokkal enyhítik az ember szenvedéseit, és legyen, ami emlékezteti arra, honnan jött és hová tart. Mi másért lenne minden madárnak szárnya, ha nem azért, hogy a Föld és Menny között repkedjen?”
A madarak mellett kiemelt helyet kapott a szarvas, pontosabban a csodaszarvas szimbóluma a műben. Azonkívül, hogy állat képében, álmok szereplőjeként és Dávid alteregójaként is megjelenik, a világképben is fontos helyet foglal el:
„Az is elképzelhető, hogy a Világfa nem más, mint egy óriási csodaszarvas agancsa, amely megtartja az ágai között a Holdat és a Napot. Az egyik agancs a látható, a másik a láthatatlan világban van.”
A szarvas-kép használata is bizonyítja, mennyire jártas a témában a szerző, aki a rejtett, mögöttes tartalommal összefüggések tárházát alakítja ki: „A boszorkány felismerése a legáltalánosabb hiedelem szerint lucaszék segítségével történik, amelyre készítője a karácsonyi éjféli misén ráülve, vagy a mise alatt, vagy Szent György éjszakáján a keresztúton ráállva meglátja, hogy ki a boszorkány a falu asszonyai közül. Ezek ökör- vagy tehénszarvat, szarvasagancsot, tollat viselnek a fejükön, vagy félrefordított fejjel mennek be az ajtón, hogy szarvuk beférjen; máskor arról ismerhetők fel, hogy háttal álnak az oltárnak.”
A Dömötör Tekla által szerkesztett Népszokás, néphit, népi vallásosság című kötetből vett idézet alapján a szarvast nemcsak a hun-magyar mondakör totemállataként lehet értelmezni, hanem a boszorkánysággal szorosan összefüggő jelképként is, ami a lucaszék hiedelmével vegyítve újabb rétegekkel gazdagítja például Luca karakterét és az általa közvetített világfa-nézetet.
A világfa kilenc ága lehetőséget teremt a magyar néprajz mélyebb megismerésére, viszont a fel-felbukkanó filozofikus hangvételű monológok ennél többet is nyújthatnak számunkra. Lichtenberg Hajnal fejlődése nekünk is segíthet átértékelni az önmagunkhoz és a természethez fűződő viszonyunkat:
„Tudtam, hogy közöm van mindenhez, ami kezdés vagy újrakezdés, ami friss, ami beláthatatlan. Minden én voltam, ami forradalmi újítás, ami üde, ami ropogós vagy harmatos vagy suttogó. Egyszerre füvek, feltalálók és pékek istennője lettem. Tudtam, milyen, amikor a hajósok először mernek hosszabb útra kihajózni. Átéreztem, mit jelent elsőnek lenni, reménységnek lenni. Nagyon fontos feladat, mégsem olyan nehéz, csak hagyni kell, hogy előbújjon, mint az első, bátortalan fénysugarak.”
Viola Szandra: A világfa kilenc ága – Hajnal öröksége. Scolar Kiadó, 2023.
