„Legjobban szeressétek anyátokat, Magyarországot!”

A nemrég megjelent, impozáns irodalmi antológia, a Pálos olvasókönyv mottója, mintegy ajánlása egy rövid részlet Kéry János pálos szerzetes latin nyelvű ünnepi beszédéből, amelyet a nagyszombati egyetem pálos diákjainak doktorrá avatásán mondott 1676-ban:

„Legjobban szeressétek anyátokat, Magyarországot, amelyet most annyi baj, szerencsétlenség és belső harc pusztít. Munkálkodjatok szeretett hazánk helyreállításán!”

A szívhez szóló intelem tömör összefoglalása a szerzetesrend küldetésének és lelkületének s egyben a pálosok magyar irodalmi tevékenységét és emlékezetét reprezentáló kötetnek. A pálos rendet ugyanis nem elsősorban az teszi egyedüllóvá, a szó legalapvetőbb értelmében hungarikummá, hogy magyarok alapították, magyar földön, hanem a keresztény szándékkal és céllal tökéletes összhangban vallott magyarsága, programatikus hazaszeretete.

Bár az utóbbi években megmozdult valami, elévülhetetlen érdemeikhez, csodálatos teljesítményeikhez képest még mindig méltatlanul keveset tudunk, keveset beszélünk, írunk a pálosokról, akár egyházi vagy szakmai – teológiai, történelmi, nyelvészeti, irodalmi, művészettörténeti – berkekben is. E súlyos adósság lerovására ösztönöz a Pálos olvasókönyv, s maga is tevékeny szerepet vállal a szemek felnyitásában, az elmék ébresztésében, a múltban gyökerező nemzeti tudat erősítésében. Ezért nem puszta udvariassági formula, amikor P. Puskás Róbert Antal, a rend tartományfőnöke a kötet legelején köszönetet mond Sudár Annamáriának, és megállapítja: „Hiánypótló mű, amely a pálos rendnek még a számunkra is kevéssé ismerős arcát sejteti meg az olvasóval.”

Sarbak Gábor pálos konfráter olvasói köszöntőjében (Lectori salutem) teljes joggal szerzőként méltatja az antológia megalkotóját: „nyugodtan merem így nevezni a szövegeket az irodalomból kiemelő és abban értőn újra elhelyező Sudár Annamáriát”, aki „gyűjti, ami a pálosokhoz köthető, s igyekszik megosztani másokkal is. A cél tehát nemes, felemelő, és – a rend sajátosságai miatt – mélységesen magyar. (…) Nem túlzás azt állítani, hogy lényeges szövegrészlet, lényeges mű talán nem is maradt ki ebből a szöveggyűjteményből. (…) A fejezetek élén olvasható esszé a szakirodalom alapján vezet be a válogatott szövegrészletek világába, hangulatába, jelentőségébe. (…) A szövegösszefüggés új távlatait villantják fel a Bessenyei Györgytől Tandori Dezsőig vagy a középkori kódexrészletektől Márai Sándorig, Tolnai Ottóig ívelő részletek.” Sarbak Gábor summázata: „A pálos múltra rácsodálkozva kell e gyűjteményt forgatnunk. Ez a múlt teljes egészében a magyar spiritualitás szerves, és irodalmunkat, történelmünket, művészettörténetünket gazdagító része.”

Sudár Annamária a maga bevezetőjében (Szubjektív szerkesztői előszó) elmondja, hogy a kötet ötlete mintegy másfél évtizede merült fel benne, amikor a Misztrál együttessel közreműködve színpadi műsort szerkesztett a pálosokról. Az Asperges me... Pálos évszázadok a magyar történelem tükrében bemutatója 2009. október 11-én volt Budapesten, a Klebelsberg Kultúrkúriában, és átdolgozva könyves CD-ként is megjelent. Bár a gyűjtést azóta folytatta, és több pálos projektben vett részt, csak 2022-ben kezdhette el érdemben a munkát. „Az összegyűjtött szövegek feldolgozásakor csakhamar kiderült számomra, hogy a 2010 táján elképzelt koncepció – a rend nyolcszáz évnyi magyarországi történetének és a pálos helyszíneknek ismeretterjesztő bemutatása szépirodalmi és szakirodalmi szemelvényeken keresztül – nemcsak szétfeszíti a kereteket, de az elmúlt bő másfél évtized eredményeinek köszönhetően örvendetes módon okafogyottá is vált. (…) Így a kiadvány (…) csak a pálosok által művelt és a pálosokról szóló szépirodalomra koncentrál.”

Olvasóként – mi több, gyakorló szerkesztőként – bátran állítom, hogy e kényszerű koncepcióváltás és egyszerűsítés eredményeként remek felépítésű, jól áttekinthető, tartalmas és koherens kötet született, mely szépirodalmi fókusza mellett óhatatlanul kitekintést enged a pálos világ más területeire is. Aki ezek iránt érdeklődik, megtalálja a továbbvezető utalásokat.

Kitűnő bevezetőjében Sudár Annamária kitér arra, hogy Remete Szent Pál szerzete, amely a középkorban, a kora újkorban és a XVIII. századi újjáépítésben jelentős szerepet játszott Magyarország életében, a II. József elrendelte 1786-os feloszlatást követően „lassan szinte ismeretlenné vált a magyarok számára.” Ettől kezdve, másfél évszázadig „a pálosok nem lehettek jelen az ország történetében”. S bár 1934-ben hazatérhettek hosszas lengyelországi száműzetésükből, alig másfél – mily vészterhes! – évtized „adatott számukra, hiszent 1950-ben a kommunista vezetés – más szerzetesrendekkel együtt – a pálos rendet is feloszlatta, így 1989-ig csak titokban működhettek tovább.” Annak, hogy „a rend emlékezete csaknem kihullott a magyarság gondolkodásából”, súlyos, máig ható következménye van, ugyanis „a pálosok lassú elfelejtésének időszaka ugyanakkor egybeesett nemzetté válásunk kulturális, majd politikai folyamatával, amelyben – részben már korábban is létező elemek felhasználásával – 'definiálódtak' nemzeti jelképeink is.”

A pálosok – és a többi rend – önkényes likvidálása kapcsán nem állom meg, hogy ne idézzem a szerkesztői előszó 11. lapalji jegyzetét, Gyurics Kajetán rendfőnöki titkár 1786-os levelének egy részletét:

„Március 20-ika végzetes nap volt, az osztrák örökös tartományokban fennálló Pálosrendünk végső szomorúságának és gyászának napja. Ugyanis ezen a napon délelőtt kilenc órakor megjelentek máriavölgyi kolostorunknál, (hasonlóképpen az össze tartományban minden monostornál) a császári biztosok és bezárva a templom és monostor kapuit, a kolostori harang szavával mindannyiunkat a rendfőnök atyával együtt összehívtak s itt a császár által eltörlésünkről hozott dekrétumot felolvasták s a templom, sekrestye, gazdasági épületek és pincék kulcsait magukka vitték. A templomok és kolostorok minden ingó és ingatlan vagyonát a vallásalaphoz csatolva tőlünk elvették, a mi eltörölt testvéreinknek pedig napi 80 lengyel garast utaltak ki és ugyanezeknek még öt hónapra a monostorokban lakóhelyet, de clausura és kar nélkül engedélyeztek. Így Isten engedelmével, az ő titkos bíráskodása következtében elpusztult a királyoknak nagy jámborságával és bőkezűségével, a pápák több privilégiumával, a mieinknek szentségével, tudományával és aggódó gondoskodásával megalapozott, megrögzített, tökéletesített és isteni gondoskodással szerencséltetett századok műve. Ez az eltörlés pedig azon egyetlen mozzanatból ered, mivel így látszott megfelelőnek a császári önkényes rendszer számára.

Szerencsét kívánunk ebben a lengyel tartománynak, mivel az apostoli Szentszék tekintélyével nemrég elkülöníttetve a mi tartományainktól, sértetlen maradt a mi végső csapásunktól, vajha ezt Isten a jövő századokra magként őrizné és sokszorozná meg a pálos család bővítésére, s minden szerencsével és égi áldással megnövelné.”

Megjegyzendő, hogy II. József – aki nem koronáztatta magát magyar királlyá, hanem nyíltan osztrák császárként uralkodott a gyarmatnak tekintett Magyar Királyság és az attól a nemzet akarata ellenére elszakított Erdély felett – nemcsak a liberális történetírók szimpátiáját élvezi mindmáig, de a szép számú Habsburg-uralkodó közül egyedüli lieblingje volt a héjavári dinasztiát nagynémet és antiszemita alapon atavisztikusan gyűlölő Hitlernek is. A felvilágosult, haladár „kalapos király” egyébként – „rossz” magyar nyelvek szerint – egy restaurálandó újbizánci birodalom leendő uralkodójának akart koronát fabrikáltatni a magyar Szentkoronából, amelyet két évvel a szerzetesrendek feloszlatása előtt a magyar nemzet akaratának semmibevételével Bécsbe vitetett.

Nem sorolom hosszasan a kötetben szereplő impozáns magyar irodalmi névsort, mely a nyelvemlékes kortól máig tartalmazza ismert és kevéssé ismert, értékes költőinket és íróinkat. Igaz, kényszerűen hiányoznak jakobinus-radikális-osztályharcos irodalmi alkotóink, beleértve progesszivista literatúránk óriásikonjait is. Helyettük viszont ott van számos korábban elhallgatott, mellőzött, félremagyarázott. Például Gérecz Attila, egy gyönyörű költeménnyel.

Megrendítő, hogy a tragikus sorsú, 1956-ban fiatalon mártírhalált halt költő a hírhedt váci fegyházban írta ezt a versét (is), abban a városban raboskodva, amelynek névadója kilenc évszaddal azelőtt a magyar föld egyik első erdei szent remetéje. „Múló emberi hírnévtől Vác messzire futva / elbúvik, s egyedül él Pilis árnyas ölén. Salamon magyar király idejében (...) három magyar herceg, mégpedig Géza, László és Ottó elment arra a helyre, ahol Vác tartózkodott; (a Magyarok Krónikája szerint) Géza ott várost alapított, s azt a remetéről Vácnak nevezte el” – írja az 1500-as évek elején Gyöngyössy Gergely, a pálos rend krónikása.

Gérecz Attila

Boldog Özséb himnusz

A Pálos rendnek

Egybeomlott könny és vér,
nyílt seb lett az ország,
nyugatra pernyét hord a szél;
tanyák, falvak sorsát.
Csillag sincs, sötét az erdő,
mégis mécsek égnek!
Boldog Özséb szól az első
pálos remetének.

Szállj, ragyogj te mennyei fény,
angyalszárnyú ének,
fájó szívén: magyar szívén
minden remetének.
Add Urunk, hogy rab és szegény
– mind testvérre leljünk!
Áldd meg hazánk, hogy a remény
átölelje lelkünk!

Kicsiny láng a hír, de tiszta
fehér, mint gúnyájuk,
sötét erdő zúgja vissza
csöndes imádságuk.
„Nézz le ránk, kik romok felett
fohászkodunk Hozzád,
áldd meg mind, kik fegyver helyett
kereszted hordozzák!”

Szállj, ragyogj te mennyei fény,
angyalszárnyú ének,
fájó szívén: magyar szívén
minden remetének.
Add Urunk, hogy rab és szegény
– mind testvérre leljünk!
Áldd meg hazánk, hogy a remény
átölelje lelkünk!

A barlang ölén, cellák sötét
mélyén fények gyúlnak.
Népedért szól, Boldog Özséb,
mondj imát az úrnak.
Hívd egybe, ki hív és magyar!
Hívd, ki sebbel ékes!
Győzni fog, ki hinni akar,
s áldozatra képes!

Szállj ragyogj te mennyei fény,
angyalszárnyú ének,
fájó szívén: magyar szívén
minden remetének.
Add Urunk, hogy rab és szegény
– mind testvérre leljünk!
Áldd meg hazánk, hogy a remény
átölelje lelkünk! Vác, 1955

Nemzetünk éledezésének, a magyar tudat újraébredésének alapkönyve a Pálos olvasókönyv. Noha a könyvismertetők szokványos fordulata a mű ajánlása, szívből ajánlom minden olvasójának: helyezze keze ügyébe, forgatgassa, ízlelgesse újra meg újra ezt a kötetnyi kincsebányát. Mert értékes szellemi táplálék, lélekemelő lektúra sanyarú időkre. S mikor volt hiány sanyarú időkben?

Pálos olvasókönyv – irodalmi antológia. Összeállította: Sudár Annamária. Magyar Pálos Rend, Országos Széchenyi Könyvtár, Budapest, 2023.