Vashiány

Már napok óta nem napozott. Szeles, viharos napok voltak. Most beszűrődik a redőny résein is a napfény. Fel akarja húzni, hogy kilépjen az erkélyre, jó lesz a reggeli nap. A redőny akadozik, nem érti, mi van, egy éve cserélték. A felhúzó gurtni megfeszül, aztán felszalad a redőny. Kilép az erkélyre, kedvenc fája, az atlasz cédrus egyik ága, mintha kezet nyújtana, pár nap alatt benőtt az emeleti erkélyre, és beleakadt a redőnybe.

A fa hirtelen kezdett el sárgulni, semmi külső jel nem mutatott arra, hogy valami megtámadta volna, egyik kertész szerint vashiány lehet az ok. Dani beszerzett több flakon Fitohorm tápot, vastartalmú műtrágyaoldatot, ezzel öntözte pár napig, és ettől szinte kivirult ez a csodafa. Elsősorban azért csodafa, mert ideköltözésekor ő ültette. Ma már több méter magas, ezüstzöldes tűlevelekkel, még a tobozok is mások, mint a többi fenyőkön. Fáját illatos olaj itatja át, amely rendkívül ellenállóvá teszi a korhadással, pusztulással szemben. Egyiptomban a múmiák koporsóit készítették a fájából, majd később a föníciaiak építették belőle hajóikat. Egy legenda szerint ebből készült Jézus keresztje is. A művészetben a cédrus fája az örök élet és a paradicsomi lét szimbólumaként terjedt el. 

A fa most tele van sok új hajtással. Megvolt az eredménye a tápoldatnak, amit naponta a gyökeréhez töltött. Arra is gondolt, talán azért kezdett el sárgulni, mert megérezte a fa, hogy itt már nincs társa, és attól fél, talán Dani eladja ezek után a házat. Nem adja el. Megérintette a tűlevelű ágat, mintha kezet fogna vele, ekkor egy hideg kéz érintette meg hátulról a nyakát.

Hahó, itt vagyok! Dani megfordult, alig ismert rá a nőre, lefogyott, miközben sosem kellett diétáznia, a haja zsírosan lógott az arcába, mosolyogni próbált. Bea, miért nem hagytad itt a kulcsot? Így fogadsz, azt hittem örülsz, hogy látsz. Nem örülök, jól tudod, ezt már letárgyaltuk, nem lehet századszorra is ugyanazt eljátszani!

Századszorra? Ez nem játék, megmondtam, elválaszthatatlanok vagyunk. Látom, a cédrus sem sirat engem, gyönyörű lett. Új életet akar, de abban neked nincs helyed, elmondtam már többször, a sok hisztit nem lehet folytatni. Nem hisztizek, nem látod, hogy nyugodt vagyok és kedves? Nyissuk ki az üveget, hoztam.... Nem lehet, a feljelentésed óta minden megváltozott, a munkámra sem tudok koncentrálni. Na, ne siránkozz! Bea, fejezd be, még az orvoshoz is elküldött téged a rendőrség, de semmi látható nyom nem volt arról, hogy én bántottalak volna.

Persze hogy nem látszott semmi, szavakkal is lehet akár ölni is! Ez igaz, de ne kezdjük, így is bajban vagyok a munkámmal. Hahaha, a művészeknek kell a szenvedés, ezt mindenki tudja, akkor születnek a legjobb alkotások. Marhaság, esetleg a költők vagy festők esetében lehet, így, de a prózaírók másként dolgoznak. Na, ne légy ilyen drámai, amiért író vagy, azért állhatnál két lábbal a földön, gyere, igyuk meg a pezsgőt.

A nő, mint egy varázsló előkapott egy pezsgősüveget a táskájából. Még hideg. Nem akarok veled inni, tedd le a kulcsot, és kérlek, menj.

Bea átkulcsolta Dani nyakát, és a lábával a combját. A férfi kissé hezitált, a nő megérezte ezt, Dani nyakába fúrta a fejét, és egyre szorosabban ölelte, az ágy felé húzta. Dani ellökte, Bea elesett. Ezt nem teheted velem, látod, hogy erőszakos vagy, és hiába tagadod, akár be is verhettem volna a fejem. Dani mozdulatlanul állt. Bea feltápászkodott. Gyere, nyissuk ki az üveget, tudod, én sose szoktam, az a te feladatod. Igyunk a cédrus egészségére, az bezzeg megérezte, hogy visszajövök, és újrakezdhetjük.

Dani újból ellökte a nőt, aki viszont már felkészült erre, belekapaszkodott a férfiba. Itt akarok élni a cédrus mellett, gyönyörű lett, várt, azt te is tudod, hogy a növények nem hazudnak. Nem bizony, de a fa tápot kapott, és elmúlt a szomorúsága, úgy döntött, velem marad, vashiánya volt, mert végre nincs a házban a vaslady, akinek tetteted magad, csak parancsoltál. Persze, hogy vaslady vagyok, egy ilyen tutyi-mutyi mellett, mint te, muszáj, hogy valaki kézben tartsa a dolgokat. Bea újból átölelte Danit, aki már nem hezitált, próbálta lefejteni a nő karját a nyakáról, de az ölelés egyre hevesebbé vált. Kérlek, hagyd abba! Bea lejjebb engedte a karját, hosszú körmeit a férfi hátába mélyesztette, trikón keresztül is érezte, hogy kisebesedett a háta. Visító hang ismételte, sose engedlek el!

Dani minden erejét összeszedve megfogta a nőt a karjánál fogva, és kipenderítette a szobából, hordd el magad, és ne lássalak többé, a kulcsot nem kell letenned, új zár lesz az ajtón, a lépcső felé tuszkolta. Ott megtorpant. A nő leszaladt a lépcsőn, csattant a földszinti ajtó.

Dani visszament a szobába, leengedte a redőnyt. Sokáig ült a sötétben, attól tartott, hogy Bea, ahogy szokott, megint feljön, és kezdi a kérlelést. Ült az ágyon, és a fejében átfutott az elmúlt évek sok fontos történése, az állandó veszekedések, amelyek aztán békülésbe torkollottak, míg újra nem kezdődött a kiabálás, szemrehányás.

Nem működött a szobában az elektromos óra, nem tudta, mennyi idő telt el, de motorzúgást nem hallott. Biztos lent, a nappaliban sírdogál, aztán visszajön, és kezdi a cirkuszt, de hiába hallgatózott a lépcsőlejárónál, semmi nesz nem szivárgott fel. Nagy levegőt vett, és lement a nappaliba. Bea nem volt ott. Kiment az udvarra, a kocsi még mindig a ház előtt állt. Bement a garázsba. Ott feküdt a nő. A vas-tápoldat flakonja mellette. Üresen.