Könyvheti ajánló 5. – Bakonyi István: Áradó versbeszéd

Könyvheti ajánlónk 5. részében Bakonyi István Balázs F. Attila költészetéről és eddigi pályájáról készült tanulmánykötetét mutatjuk be.

1990–2003 között az Árgus folyóirat főszerkesztő-helyettese. 1995-től 2010-ig a Vörösmarty Társaság elnöke. 1995-től a Kodolányi János Főiskola adjunktusa, docense, majd főiskolai tanára. 2015 februárjától nyugdíjas. Félállásban tanít a székesfehérvári Gorsium Művészeti Szakgimnáziumban. PhD-jét 2004-ben a Miskolci Egyetemen védte meg. Dolgozott a Fehérvár TV-ben és a Vörösmarty Rádióban. Interjúi hangoztak el a Kossuth Rádió Névjegy című műsorában. Jelenleg a Csoóri Sándor Társaság elnöke.

Irodalmi tárgyú írásai a Jelenkor 1976/9. száma óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban, előbb B. Kovács István, majd Bakonyi István néven. Korábban fő vizsgálódási területe Németh László munkássága volt, később kismonográfiát írt Tamás Menyhértről, Bella Istvánról, Sobor Antalról, Takács Imréről, Pék Pálról, Petrőczi Éváról, Péntek Imréről, Petőcz Andrásról, Bence Lajosról.

Legfrissebb kötetei az Ab-Art Kiadónál a Böszörményi Zoltán legszebb verseit tartalmazó válogatás, valamint az Áradó versbeszéd – Vázlatok Balázs F. Attila irodalmi munkásságáról.

Ez utóbbi kötetéről így nyilatkozik egy interjújában:

„Balázs F. Attila szépirodalmi tevékenységével néhány esztendeje foglalkozom. Olyan költőről, íróról, műfordítóról és könyvkiadóról van szó, aki szerte a világon ismert. Rendszeresen részt vesz nemzetközi költőfesztiválokon, s a legjobb értelemben épít szellemi hidat a különböző kultúrák között. Erdélyi származású, a Felvidéken is élt, de most az anyaországban élő alkotó. Versvilága ebben a környezetben fogant, ám egyértelmű, hogy át tud törni a földrajzi és szellemi határokon. Ízig-vérig modern költő és író, aki a hagyományhoz épp úgy kötődik, mint például a beat-költészethez.” (A teljes interjú itt olvasható.)

Részlet az Áradó versbeszéd című kötetből

Bevezető gondolatok

Személyes hangon

Balázs F. Attilával akkor kerültem közelebbi emberi és szakmai kapcsolatba, amikor felkért arra, hogy szerkesszem meg a „legszebb versek” sorozat számára Fellinger Károly verseskötetét. Vállaltam, és végigolvastam a felvidéki (jókai) költő összes addig (2015-ig) megjelent versét. Aztán 2016-ban megjelent a kötet, és szép emlékeket őrzök a dunaszerdahelyi bemutatóról, valamint a fényes vacsoráról.

Aztán egyre szaporodtak a találkozások Fellinger Károllyal és Balázs F. Attilával is. Időnként megfordultak Székesfehérvárott, és Attila néha teljesen váratlanul és messziről feltűnt egy-egy estünkön. (Itt volt 2019-ben, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban is, a Csoóri Sándor Társaság alakuló közgyűlésén.) 

Közben írtam róla az Opus című felvidéki folyóiratban, és azzal is megtisztelt, hogy legyek utószóírója Európai váróterem című válogatott verseskötetének. Persze hogy vállaltam.

És ma sem győzöm csodálni munkabírását (ez nem csak a versek mennyiségére vonatkozik), hiszen járja a világot, nemzetközi költőfesztiválok állandó vendége, műfordításai is jelentősek, könyvkiadót vezet, irodalmi folyóiratot szerkesztett, az irodalmi közélet részese stb. És – amikor ezeket a sorokat írom – még innen a hetvenen. Persze már nem sokáig…

Szóval itt az ideje, hogy könyv szóljon róla. Összegezvén eddigi szépirodalmi munkásságát. A magam szerény eszközeivel. Nevezzük kismonográfiának.

Kevésbé személyesen

Talán nem túlzás az állítás: a kortárs magyar költők közül Balázs F. Attila a legismertebb szerte a világban. Se szeri, se száma külföldön megjelent köteteinek a legkülönbözőbb nyelveken. Sokat utazik sokfelé, költőtalálkozók szorgos résztvevője. „…Soha nem voltam a gettósodás híve, mert nyitni kell más kultúrák felé is, csak így kerülhető el a provincializmus csapdája… Talán munkamániás vagyok, mert nem a pénzért csinálom, hanem mert örömömet lelem benne…” – vallja. (Balázs F. Attila: A rács két oldala. Beszélgetőkönyv. Kérdezett: Jánosy Aliz. Hungarovox, 2023. 9.)

Saját aktivitásán túl vajon mi lehet ennek a sikernek a titka? Erre próbálok választ találni a következő oldalakon ebben a kötetben. A teljesség igénye nélkül, de jó szándékkal… Hozzátéve, hogy életpályája nyitott még, és joggal várjuk tőle a folytatást, a mind teljesebb kibontakozást. Lírában és epikában egyaránt.

Magyar költőről és íróról van szó, ráadásul egy kisebbségből származó alkotóról. Versvilága ebben a környezetben fogant, ám egyértelmű, hogy mondandója át tud törni a földrajzi és a szellemi határokon. Erdély, a Felvidék és az anyaország hármasságát emlegethetjük a forrásvidékek közül. Innen indult el a tágas nagyvilágba Balázs F. Attila életműve. „…Én a szülőföldet mindig tágabban értelmeztem, mint azt általában szokták. …Nem is lehet honvágyam, olyan térben mozgok, amely egy valamikori nagy ország határain belül terül el…” (Balázs F. Attila: A rács két oldala, i. m. 10–11. Kérdezett: Botz Domonkos)

Hatvanadik születésnapján, 2014. január 18-án mondta többek között ezeket a szavakat Aich Péter költő a nagymegyeri Plauter-kúriában: „…Egon Erwin Kischt a száguldó riporterként jellemezték, Balázs F. Attiláról pedig elmondhatjuk, hogy a száguldozó költő. Nem csupán azért, mert volt ő már bábszínész és könyvtáros is, Szlovákiába való áttelepülése után pedig szinte minden magyar nyelvű médiában dolgozott, hanem azért is, mert állandóan úton van. Szükséges ez, hiszen szerkesztőként, kiadóként távoli helyekre (többek között nyomdákba, raktárokba, de akár szerzőkhöz), költőként pedig Dél-Amerikába is elment…” S azóta, a hetvenedik esztendő körül mindez a tevékenység csak fokozódott…

*

1954. január 15-én született Marosvásárhelyen. Édesanyja Radnóton látta meg a napvilágot, édesapja Bukarestben született, a trianoni döntés után, ahol az apa más székely kőfaragókkal a fővárost szépítette. Öt gyermeket neveltek nehéz körülmények között. Közben megszűnt a helyi líceum magyar tagozata, és Balázs F. Attila iskolát kellett, hogy változtasson. Így került a ditrói Matematika–Fizika Líceumba, ahol 1973-ben érettségizett. Konzervatív keresztény vallásos nevelésben részesült, és ennek következtében teológiai tanulmányokat végzett a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolán, majd Bukarestben szerzett könyvtárosi és műfordítói diplomát. 

„…Valószínűleg a művelt atya hatására iratkoztunk be a barátommal mindketten teológiai főiskolára, de végül egyikünk se lett pap. …azt tudom még hozzátenni, hogy akkori lelkiállapotomnak és érdeklődési körömnek ez felelt meg a leginkább. 19 évesen a Szekuritate karmaiba kerültem zsarolás által, így aztán jobbnak láttam kilépni, hogy ne kényszeríthessenek információk átadására…” (Balázs F. Attila: A rács két oldala, i. m. 91. Kérdezett: Székely András Bertalan) Korán megérintették tehát a romániai kommunista diktatúra pokoli viszonyai, és ezek bizonyára erősen meghatározták gondolati fejlődését, erkölcsi küzdelmeit. És nem utolsósorban szépírói kibontakozását!

Tanulmányai árulkodnak egy sokoldalú, művelt ifjú képességeiről, akitől nem idegen a tudomány és a szakralitás sem. Ehhez járult szépirodalmi tevékenységének kibontakozása, valamint szerkesztői és kiadói munkássága. Erről az összetettségről így ír Orbán János Dénes: „…Poétánk egy fölöttébb furcsa, nyughatatlan figura. … túlontúl szenvedélyes, és nem elégszik meg a transzcendens gyönyörökkel. […] A könyvtár is egy templom, a tudás és az elrévülés színhelye, azzal a nagy előnnyel, hogy nem kötelező a cölibátus…” (Orbán János Dénes: Balázs F. Attila: Szókereszten. Szőrös Kő, 2010/9.)

Hiszen dolgozott könyvtárban is, tizenhárom esztendőt a csíkszeredai Megyei Könyvtárban. Aztán a nagy közép-kelet-európai változások idején, 1990-ben a Felvidékre, Szlovákiába került. Irodalmi tevékenységének, szervezőmunkájának új távlatai nyíltak meg ekkor. „…Könyvkiadói gyakorlatomban is kiváltságos helyzetben van a műfordítás. Két sorozatban (Kortárs Költők és Kenguru Zabkönyvek) is jelentetek meg külföldi irodalmat, elsősorban román és szlovák írókat, költőket…” – mondta 2012-ben (Balázs F. Attila: A rács két oldala, i. m.  25. Kérdezett: Gruik Ibolya).

Tevékenysége azóta még aktívabb, és remélhetőleg így lesz ez a jövőben, az egyetemes magyar irodalom terjedésének érdekében.