2001 óta jelennek meg Gáspár Ferenc regényei, amelyek majd mindegyikének van köze a magyar történelemhez. Főleg az ifjúságnak szánt művek kerülnek ki szellemi műhelyéből. Ám gyorsan tegyük hozzá, hogy már az első időktől kezdve több szólamon játszik, tehát óvakodnunk kell a beskatulyázástól. Történelmi regényei kétségtelenül új színt hoztak a kortárs magyar irodalomba, hiszen, ahogyan ő mondja, áltörténelmi regények.

Könyvheti ajánlósorozatunk 6. részében Böszörményi Zoltán legszebb verseiből kínálunk ízelítőt, a verseket Bakonyi István válogatta és szerkesztette kötetté.

Könyvheti ajánlónk 5. részében Bakonyi István Balázs F. Attila költészetéről és eddigi pályájáról készült tanulmánykötetét mutatjuk be.

– Viszonylag kevés szó esett műfordítói tevékenységedről. S mivel több országban éltél, és élénk a kapcsolatod a világirodalommal, adódik a kérdés: hova helyezed a műfordítást pályád eddigi egészét tekintve?

„…Ritkaság az ilyen mély merülésű, hiteles poézis. Saját ügyemnek is tartom, …hogy miként folytatódik” – írta Alföldy Jenő Turbók Attila 2017-es kötetének (Búcsú jövő időben) Kortárs-beli recenziójában. S most az összegzésnek és a folytatásnak is tanúi lehetünk. A hitelesség eddigi legteljesebb bizonyítékával.

Gáspár Ferenc a kilencvenes években kezdte el kalandregény-sorozatát, amelyben magyar történelmi témákat dolgozott fel. Ezek között elsőként 2001-ben jelent meg A strucc vére (Coldwell Kiadó). Kezemben a 2007-es negyedik kiadást forgatom. Önmagában is szép, hogy egy kortárs regény ennyi kiadást megért!

A hiány valóban központi tartalom ebben a lírában, például ahogy a szerelem ábrázolásában, a boldog pillanatok mulandóságában, a fájdalmas várakozásban, a test és a lélek kettősségében megjelenik. Mindezt a hagyomány és a megújítás egybeolvadásában láttatja igen érzékletesen a szerző.

"Az író szóbeli közléséből tudom, hogy döbbenetes hatással volt rá a 2004-es beszláni túszdráma és vérengzés. Akkor és ott, Észak-Oszétiában a terroristák több mint ezeregyszáz embert, főként gyermekeket ejtettek túszul egy iskolában, és végül több mint háromszázan haltak meg a bestiális cselekedetek következményeképpen." – Bakonyi István esszéjében Petőcz András regényét mutatja be.

„Mint oly sokan, ő is számol és küzd az idővel. Munkál ebben némi rejtett keserűség, de a sors elfogadásának mozzanata is. Nem harcol a végzettel, hanem megkísérli a méltó létezést – életben és irodalomban egyaránt.” – Csontos János verskötetét Bakonyi István mutatja be.