Nem írok, csak kiszólok

Most csak kiszólok. Nem írok. De muszáj. Ahogy az a dél-amerikai vagy milyen gyógyító, aki unja, de csinálja. Állítólag benyúl a hasba, és kivesz ezt-azt, eligazít. Vagy csak ezt vizionálják a betegek. És az orvos nem csinál semmit. Vagy csak nyomogat, bőrt csippent, és akkor azért tényleg csinál is valamit.

A pénzéért. De nem a pénzért csinálja. Sőt, inkább ő adna, hogy hagyják már békén, ne özönöljenek hozzá a betegek. De özönölnek, mert amit csinál, vagy nem csinál, az hat. A betegei meggyógyulnak.

Viszont az tuti, hogy unja, de tudatában van az elhivatottságának. Vagy felkentségének, hogy ő, és csak ő, aki gyógyítani tud. Bár lehet, hogy a háza van valami mágneses centrumban. Vagy a levegő jó. Vagy a barna szeme delejes.

Már ha barna szeme van. De delejes, az biztos. Viszont unja, nagyon unja már a felkentséget, és gyógyít ugyan, de a szeme a tévén van. Mert ennyi jár neki is, és legalább a meccset megnézi.

Ahogy nekem is a szemem olykor a tévén. De írok, vagyis kiszólok olykor, mert úgy látszik, én is el vagyok hivatva. De hová, és ki által, nem tudom.

Viszont azt tudni akarom, mire ez a nagy hirtelenség. Ez a nagy érdeklődés az esetleges, még gyógyítható méhnyakrákos nők iránt.

Hogy menjünk, és lehetőleg egy hónapon belül. Önként, demokratikusan, azaz tisztázva, hogy mi és miért történik a nőgyógyász rendelőjében. S hogy ez, mindez természetesen ingyenes.

Mert mi a fene, de kapósak lettünk! Csak nincs baj a férfiakkal? Hogy rossz a statisztika, az ő statisztikájuk? Hogy általában az özvegy férfiak az istennek se tudják összetartani a családot, és rövidesen hárman-négyen mennek három-négyfelé? S az anya halálával se apa, se testvérek nem nagyon maradnak? Hogy az özvegy férfi, ha újranősül, rosszabb lesz, mint egy vadul kamaszodó kamasz? Rosszabb, mint egy klimax tüneteivel alaposan sújtott nő? És naná, hogy hamar elüldözi maga és gyermekei mellől a legszelídebb nőt. Még a Szűzanyából is fúriát csinálna? Hogy a férfinemű özvegyek olykor hosszan, és szinte szívesen gyászolnak? És fenékig ürítik a felejtés poharát, nap mint nap, évekig?

Hogy előbb-utóbb szétcsúsznak a gyerekekkel, de főleg a háztartás millió apró gondjával magukra maradt férfiak? Mert nem szeretnek pepecselni, képtelenek belemerülni a részletekbe. Mintha nekik az otthonlét bozótharc lenne, muszáj nekik néha kinézni, át a bozót fölött.

Hogy van-e, és hol van az ellenség? Őrző-védő képességük, hajlandóságuk kiapadhatatlan. Mintha karjukhoz, éberségükhöz folyton keresnék a tárgyat. A legyőzni valót, az odútól el-, a gyerekektől elterelni valót. Nekik a stressz a nyugi, nekik a hosszú nyugi az igazi stressz.

No és a menésvágy? Az egészséges kíváncsiság és tudásvágy, ami csipkedi a férfiak fenekét, de most már hál’isten a nőkét is? Ha hagyják, ha nem hessegetik el? Azzal ugyan mi lesz, ha a nők többsége nem vállalja az anyahajó szerepet, ha nincs, aki tegyen a tűzre?

S akkor, így nézve, nagyon is megéri, nagyon is olcsó a szűrés. A méhnyakrák korai felfedezése. A nő, a feleség, az anya biztosítása a család, családok számára. De akkor miért csak most, és eddig miért nem?

Ugyan miért is nem derült ki eddig, hogy olcsóbb egy nő, mint három-négy szétfelé igyekvő egyed a társadalomban?

És mi lenne az anyanyelvvel anyák nélkül? Milyen lenne az anyaföld anyák nélkül? Bábeli zűrzavar lenne, határok nélküli, össze-vissza dobált rögök lennének, amiken fű se terem.

Hát ilyen olcsó lenne mindez itt? Ilyen keveset érő? Ilyen kis szóra sem érdemes semmiség az anyaméh? S még értéktelenebb az oda vezető út, a méhnyak?

Hogy én is csak kiszólok érte. Nem írok, csak kiszólok, mert közben nézem a Story 4-et. Tévét nézek közben, mert unom, mélységesen unom a saját politikai érdeklődésemet. De felháborít, felkorbácsol a szociálpolitika elferdültsége. Ez a pederaszta (lóbaszó) egyezkedés a nőkkel. Pusztán érdekvezérelt, költségcsökkentő voyeurizmus, férfi-kukucska a nők méhébe.

Ez a nőtiszteletnek álcázott félelem, hogy egyszer beszippant, elnyel, megrág és aztán kiköp.

Minden ellene elkövetett tettért, minden fizikai és szóbeli bántásért. Minden női nemi szerv elleniségért cserébe, az idők kezdetétől.

Mióta az ember képes megkülönböztetni a nemi szerveket. Mióta a férfi képes rá. És fél, fél tőle, de attól jobban fél, hogy egyszer semmiféle férfiszervet nem vesz be, és nem ad életet többé.

S akkor jobb nekem a tévét nézni közben. Miközben kiszólok, mégis.