1914 őszén lehullt a lomb a Rajna, a Duna, a Drina és a Száva mentén, az Ardennek és a Kárpátok erdeiben, a hadra fogott katonák milliói mégsem mehettek haza. Maradtak – vizes-fagyos lövészárkokban, nyomorúságos fedezékekben, jeltelen sírokban és gombamód szaporodó temetőkben, nyomorúságos hadi kórházakban. Még négyszer kellett leperegniük a lövedékek szaggatta fák elsárgult leveleinek, mire a kivérzett, lerongyolódott seregek maradványai visszatérhettek otthonukba. Vagy oda, ahol valaha az otthonuk volt.