Hogy mindkét oldallal együttérzünk, se nem árulás, se nem szerepzavar, hanem az érzékenység természetes formája. Mint ahogy az is, hogy felmérjük saját felelősségünket. Például azt, kudarcot vallottunk annak megmagyarázásában, miért fontos, hogy Csöngén állhat egy Weöres Sándor-szobor.