Hosszan lehetne követni a magyar grafika történetét a 19. század végétől — amikor önállósulva elszakadt a festészetnek alárendelt szerepétől — az akadémiai oktatásba kerülésén (1921) át a két világháború között betöltött szerepéig. Nem teszem, mivel mások már megtették. Az első mondat grafikatörténeti utalásai N. Mészáros Julianna nevéhez kötődnek, és aki a honlapján behatóan ír a területről. Révész Emese pedig az 1945 utáni magyar grafikának a szakértője.

Talán a kelet-európai népek irodalmát jól ismerők számára is ritkaság egy lett szerző magyarországi debütálása – és nem is akármilyen: Nora Ikstena regénye egy anya és leánya történetén keresztül mutatja be az egykor szovjet elnyomásban vegetáló Lettország küzdelmeit. Nehéz megrendültség nélkül letenni a könyvet.

Claudiu M. Florian Játszadozások kora – Erdélyi gyermekkorom regénye című kötete egy mára az eltűnés szakadékának szélére ért kultúra reminiszcenciája. A szászok és románok alkotta család mindennapjait egy élénk képzeletű kisfiú szemszögéből ismerjük meg, sok-sok humorral és a „gyermekfilozófia” bölcsességével, Koszta Gabriella fordításában. – Laik Eszter kritikája.