Néhány öreg szatócs a zöldre kent padon, kezében sétapálca, most homokba rója az üzletét; vitatja, számol, összevon – a nagy hitelt fizetni kell! Van ám adója…

Hogy vittek lefele közönyös, nagy Vizek,  Éreztem, mi sem köt már a vontatókhoz, Céltáblaként kiket lármás Rézbőrüek Meztelen szegeztek rikító póznákhoz.

Reggel van, valami új nap kezdődik megint.
És szeretném, ha az idő így maradna.