Az irodalmi köztudatba a hetvenes–nyolcvanas évek fordulóján érkező (részben az Üzenet című narancsszín antológiával), önmagukat „arctalan nemzedékként” (copy.: Zalán Tibor) megkülönböztető fiatalok közül - Csajka Gábor Cyprian, Szervác József, Tóth Erzsébet, Csordás Gábor, Parti Nagy Lajos, Szikszai Károly, Zalán Tibor - hárman, alig néhány esztendővel indulásukat követően, látványos hátrányba kerülnek. Az irodalmi siker – tehetségük mértékétől függetlenül – gyorsvonatként robog el mellettük.

Nem tudom, mi a líraértés. Fogalmam nincs, mitől hat egy vers, hogyan fut át az emberen egy „szekvencia”, mikor miért suhan el mellette. Hogyan eshet meg, hogy nem látom a költőt, magamat, konkrét perceimet látom a szekvenciák mögött. Aligha kérdés, különleges költő, különleges élet, mert az se kérdés, csak különleges életből születik ennyire különleges, más méltóságú poézis.