Kis Jánosról nem derül ki, mit szólt a kritikához, Csokonai fütyül rá (már nem él), Berzsenyi megszenvedi, hogy lírája üres expressziónak, értelmetlen szóparádénak ítéltetett. Megválaszolja keményen egy nyolc éven át készülő essay-ben az irodalmi tótumfaktumként viselkedő irodalmi főszereplőnek, aki ugyan sűrű bocsánatkérések közt elsírja magát Berzsenyi temetésén, bevallja, tévedett, de akkor már éppen annyit ér, ahogy mondani szokás: mint halottnak a csók, ha az elkedvetlenített Berzsenyi megszakadt életművére gondolunk.