Még egy irodalmi diktátor: Kölcsey
Kölcsey Ferenc születésnapja (augusztus 8) hajnalban, és halála évfordulója augusztus 24-én következik. A mai köztes állapot, de valamiért éppen ebben a köztes állapotban került sor rá, hogy valami használható ötletet halásszak gyereknevelés és gyermekerkölcsök ügyében a Parainaesisből. Szerencsétlen választás, de nehéz eldönteni, hogy egy fiatal férfi a Parainaesisből, netán Machiavelli A fejedelem című dolgozatától lesz életképesebb tíz év múlva.
Kölcseyről elsősorban a Himnusz jut eszünkbe (akinek). Másodsorban is. Talán harmadsorban is. Aki jobban odafigyelt a gimnáziumban, talán emlékszik még, a magyar romantika jelese. De a Himnusz nélkül - romantika ide, romantika oda, jelese meg amoda - ennyi év alatt rég elfelejtődik. Az is, hogy nem csak irodalmi, hanem politikai szerepet is vállal (Szatmár megyei képviselő – a megélhetési képviselők korában erre nehéz hivatkozni). Reformpolitikus. Az elmúlt másfélszáz év – lényeges aspektusaiban – sajnálatosan átalakította a reformpolitikusok megítélését. De azt is tudni, hogy a rendszeres magyar irodalmi kritika egyik előkészítője. Tehát kora irodalmi főszereplői közé tartozik.
Ha ennyi kiderül a tanulmányokból, akkor az se marad titokban, hogy egy-egy kor irodalmi főszereplői úgy gázolnak át koruk irodalmi életén, ahogyan úri kedvük tartja. Megjegyezhetjük, ez se fényesít az amúgy fényes néven: Kölcsey Ferenc. A világ változik, megváltoztatja a múlt mögöttes matériáit. (Szegény Szabó Dezső se gondolta volna, mi lesz, hogyan lesz. És persze Radnóti sem. De hogy kötődjünk a korhoz: Berzsenyi sem, amikor kivágta a lúdtollat az ablakon, és a fennhatósága alá tartozó fehércselédek irányába fordította figyelmét.)
Tehát: az alig ismert életművet egy testi és lelki nyavalyákkal megvert, összesen negyvennyolc évet élt férfiú alkotta. 1790-ben születik egy Szatmár megyei nemesi családba. Saját kutatásai és dokumentációja szerint a hét ősmagyar törzsfő egyikétől, Ond vezértől származott, mint ahogy Ady is úgy tudta magáról, hogy Ond vezér unokája, mint ahogy én (OZ) is Ond vezér kései szép-szépunokája vagyok. Apja jogász, de az antik és a klasszikus francia irodalomban otthonos mozog. Kölcsey kisgyermek korától beszél latinul, franciául, később megtanul németül és görögül is. Fiatal éveiben nincs más gyönyörűsége, mint a műveltség. Később se talál egyéb gyönyörűséget. Hatéves, amikor apja meghal, tizennégy éves, amikor édesanyja. A feketehimlő egész életére elintézi: betegessé teszi, bal szemére megvakítja, haja kihull. A vézna, kopasz, félszemű ifjú számára nem marad egyéb túl a kedvelt franciás műveltségen. Nem borozhat, nem ehet, nem szerethet. Huszonkét évesen írja, túl van minden szerelmi tervén. Írásbelisége annyira tartózkodó, hogy szerelmes versei ellenére sem tudunk semmit bizalmasabb magánéletéről. A kortársak szerint azért, mert nincs magánélete.
Debrecen nagy hírű Kollégiumában tanul. Eminens, de visszahúzódó, barátai nincsenek. Debrecenből kerül joggyakorlatra Pestre. Jogi tanulmányai végeztével nem jelentkezik ügyvédi vizsgára, forradalmi lelkülete nem fogadja el a feudális jogot, nem óhajtja képviselni. Később szakértőként dolgozik főbenjáró perekben. A harmincas években Kossuth és Wesselényi híres pereiben építi fel a védők számára az ellenzéki perek érvrendszerét. De nem lesz gyakorló jogász. Szatmárba költözik a családi birtokra.
Lírája a kor divatos szentimentalizmusából indul Kazinczy után. (A szentimentalizmus irodalmi irányzat a 18. század második felében - a szubjektív én rétegein át a romantika felé vág ösvényt - uralkodó műfaja a költészeten túl a napló és a levél-regény.) Kazinczyval tizennyolc éves kora óta levelez.
Kazinczy pesti barátai között is magányos marad. Ez több tényből következhet: testi bajai gátlásossá teszik, magányában nem tudván rengeteg idejével mit kezdeni (nincs tévé, mozi, multiplex), kritikaírásra adja a fejét. Kritikában is maradandót kíván alkotni, mert úgy véli, a költészet paraméterei változtathatatlanok, tehát ő már tud, amit tud, és persze költészetben megalkotta az etalont. Legyen. Szánjunk időt rá, ha egyszer ennyi az évforduló.
A versekkel szembesülve azonnal kiderül, súlyos olvasmány. A romantika túldíszít, a „rózsalánchoz” minden verssel rövidül a kedv, a beláthatatlan mélységeket felfogva elfogy az oxigén. Megfogalmazásai avultak, (Ajánlás), önvallomása meghökkentő: "Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak... " (Kölcsey). A szenvedélyes hazafiúból az jön át szabadon, amit jelszavakká roncsoltak a szenvedélyes magyar hazafiak: "Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!" (Huszt), "A haza minden előtt!" (Emléklapra). A Berzsenyire utaló betétek még személyes rosszérzést is keltenek: "Romlasz magyar nép, romladozol hazám, / És lassan ölő féreg emészt belől..." (Rákos).
Kritikusi szemléletére jellemző, akit maga körül lát, leveri.
A Kölcsey által felmért (korabeli) élő magyar költészet véleménye szerint gyenge, mint a hajnali harmat, nem tanulta meg, amit kellett volna. Három lényeges, megmaradt, kormeghatározó bírálata közül az elsőt egy Kis János nevű költőről, másodikat a halott Csokonairól, a harmadikat a niklai remetezseniről, a következő irodalmi korszak költészetének alaphangjáról, Berzsenyiről írta. Mind a három keményen ledorongoló. Az franciás-németes-görögös műveltségű Kölcseynek Csokonai útszéli. Berzsenyi durva és fellengzős.
Kis Jánosról nem derül ki, mit szólt a kritikához, Csokonai fütyül rá (már nem él), Berzsenyi megszenvedi, hogy lírája üres expressziónak, értelmetlen szóparádénak ítéltetett. Megválaszolja keményen egy nyolc éven át készülő essay-ben az irodalmi tótumfaktumként viselkedő irodalmi főszereplőnek, aki ugyan sűrű bocsánatkérések közt elsírja magát Berzsenyi temetésén, bevallja, tévedett, de akkor már éppen annyit ér, ahogy mondani szokás: mint halottnak a csók, ha az elkedvetlenített Berzsenyi megszakadt életművére gondolunk.
Kölcsey huszonhét éves ekkor. Félvak, kopasz, negyvenöt kiló és szűz. E tény korszakokon átvágó üzenete nem kevesebb, minthogy amikor a Bajza utcában félvak, kopasz, negyvenöt kilós szűz költő-kritikussal találkozunk, akinél a testi örömök önmaga műveltségében manifesztálódnak, ugorjunk át a másik oldalra, mert bajunk lesz a találkozásból. (Különösen az esetben, ha mi az élet felől közeledünk az irodalomhoz.)
1823-ban elkészül a Himnusz, de csak 1832-ben jelenik meg kötetben.
Szemere Pállal szerkeszti az Élet és Literatura című folyóiratot.
Országszerte ismert költő, kritikus, esztéta. Az első ember.
1838-ban megfázik, és rövid betegség után meghal. A lexikon szerint kortársai úgy temették, mint a legnagyobb embert valamennyiük között.
A lexikon szerint: „Életműve él az irodalomtörténetben. Nevét, emlékét a köztudatban múlhatatlanul idézi nemzeti himnuszunk.” Mint a bevezetőben elhangzott, nagy ember.
A görcsökkel teli nagy ember képes értékén túl rombolni háza építése közben.
