Egy péntek délelőtt a könyvtárból tartott hazafelé, amikor madárfüttyöt hallott. Az egyik társasház lépcsőkorlátján kékes begyű madárka állt. Julie leült a lépcsőre, és amikor a madárka befejezte énekét, megkérdezte tőle, ismeri-e kedvenc altatódalát. A madárka egy percig gondolkodott, majd olyan lágyan és kellemesen fakadt dalra, hogy Julie szemhéja lassan elnehezedett, és álomba szenderült.