Általában nem töröm a fejem azon, mitől jó az író. Ha eltalál, jó, ha nem, rossz. A dolog ennyire egyszerű. Aki kétszer rossz, harmadik próbálkozás nincs. Gáz. De mekkora. Előítélet, de mennyire az. Borzasztó. De hát az embert előítéletei, elfogultságai tartják egyensúlyban. Ha kortárs, a gáz még nagyobb, mert ugye akár össze is futhatok vele valamelyik kanyarban. Ha kortárs is, nő is, rossz is, nem merném taglalni itten, helyből életveszély.  Csakhogy Vay Sarolta se nem kortárs, se nem nő, se férfi.