Egy év, három könyv, egy műfordítás és egy megvédett doktori disszertáció – így zárta a 2010-es évet  és így kezdte 2011-et Karácsonyi Zsolt, a kolozsvári Helikon főszerkesztő-helyettese, műfordító és egyetemi oktató. A termékeny esztendőről Kovács Flóra beszélgetett a szerzővel a szegedi Móra Ferenc Kollégiumban január 13-án, az estet Fried István irodalomtörténész vezette fel.

Karácsonyi Zsolt és a termékeny 2010-es év

   Fried István (irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem professzor emeritusa) nemcsak Karácsonyi Zsolt munkásságát mutatta be pár mondatban, hanem el is helyezte őt a kortárs irodalomtörténetben és az erdélyi magyar irodalom palettáján. Elmondása szerint Karácsonyi olyan nemzedék képviselője, amely a más nyelvekre és kultúrára is nyitott, ráadásul igen sokféle tevékenységet végez. A professzor pár szóval méltatta a megjelent három kötetet, ezt követően Kovács Flóra, a SZTE oktatója beszélgetett a szerzővel.

   Elsőként A tér játékai – A virtuális tér és a történelmi idő viszonyának módosulásai Páskándi Géza és Marin Sorescu drámáiban című tanulmánykötetről (Korunk–Komp-Press Kiadó, Kolozsvár), mely az októberben megvédett disszertáció rövidebb változata. Az éppen január 13-án doktorrá avatott Karácsonyi Zsolt elmondta, korábban sokkal nagyobb korpuszt szándékozott megvizsgálni, de a mérhetetlen mennyiségű anyagot több évtized alatt sem tudta volna feldolgozni. Így a témát leszűkítette Páskándi Géza és Marin Sorescu drámáinak elemzésére azzal a nem titkolt céllal, hogy rámutasson a két szerző fontosságára. Mindketten mindhárom műnemben értékes hagyatékkal rendelkeznek, és a velük folytatott munka során, természetesen, hatottak a szintén sokoldalú irodalmi tevékenységet folytató Karácsonyi Zsoltra.

   Ahogy Kovács Flóra rámutatott, többek között ilyen hatás lehet a hagyományon és mitológiai történeteken való változtatás, amely Sorescunál is megfigyelhető. Karácsonyi részben az Ússz, Faust, ússz! (vers, Pallas–Akadémiai Kiadó, Csíkszereda) kapcsán beszélt arról, hogy e tekintetben csizmadiaként látja magát, aki a megfelelő eszközök tárházából mindig a legalkalmasabbnak látszót választja ki. Így döntenie kellett a Faust–Faustus változatok között, az előbbi iránti elköteleződést egy Marlowe-mottóval kompenzálta. Annak ellenére, hogy a mitológiát abszolút újraírhatónak gondolja el, mint mondta, az Odüsszeiához vagy az Isteni színjátékhoz nem merne hozzányúlni.

   Bár Karácsonyi nem tudna mesteréül egy személyt vagy hagyományt megnevezni, ismereteinek formálásában – elérhető folyóiratok hiányában – kiemelkedő szerepe volt a Kossuth Rádió irodalmi műsorainak, hiszen ezek révén megismerte a kortárs szerzőket és verseiket, akiket/amelyeket akkoriban még csak elvétve ismertek – és akik mára elismert szereplői a magyar irodalmi életnek. Megmosolyogtató első publikációjának története: egy diákújságíró táborban találkozott Kelemen Hunorral (romániai magyar költő, író, újságíró, politikus, 1989-ben a Jelenlét folyóirat társalapító főszerkesztő-helyettese), akinek megmutatta költeményeit. Karácsonyi csak 1996-ban szembesült azzal, hogy két évvel korábban azok meg is jelentek a Helikon hasábjain.

   A tér játékaival kapcsolatban merült fel a kérdés Kovács Flórában, vajon Karácsonyi szépírói munkásságában és kutatói életében folyton visszatérő tér-motívum a szabadság kérdéskörébe tartozik-e. Karácsonyi némi iróniával válaszolta, előfordul, hogy egy szerzőnek életrajza is van – és Maros-parti gyerekként tizennégy éves korig legalább egyszer „kötelező” átúszni a folyót. A szabadság kérdése ebben manifesztálódik, a tér irányt ad a szövegeknek, amely könnyebbé teszik azok konstruálását.

   Verseinek „súlyosbodásával” kapcsolatban úgy fogalmazott, másként ülepednek le a dolgok, másképp veszi már őket. Ennek ellenére kedvére való szerepeket játszatni. Mindehhez szükséges a humor – a „legegészségesebb tisztítóanyag”, az „egyik legemberibb létmód”, mely esélyt ad a jó-ságra (sic!).

   Az est végén – amelyet meg-megszakítottak a felolvasások, az említett kettő mellett az Igazi nyár (versek, Erdélyi Híradó–Ráció–Irodalmi Jelen, Kolozsvár–Budapest–Arad) kötetből is – Karácsonyi elmondta, újra Filip Florian-könyvet fordított (A király napjai, Magvető, 2009.), amikor megfogadta, többet nem végez ilyen tevékenységet. Barátja kinevette érte és elmondta, nem hinné, hogy még abban az évben ne állna neki újabbnak. Igaza lett, 2010-ben meg is jelent E. M. Cioran Könnyek és szentek (Qadmon, Budapest) című könyve Karácsonyi fordításában. Azóta, talán nem meglepő, már nekilátott egy újabbnak.

Szekeres Nikoletta

További képeink:

Fried István az Ússz, Faust, ússz! című kötethez készített installációja egy pohár vízből

Karácsonyi Zsolt elgondolkodtató kérdést kapott

Karácsonyi Zsolt először a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színházi Tanszékének teatralógia, utóbb a SZTE doktori iskolájának hallgatója. Mindeközben a Nyugati Jelen napilap kultúra rovatának szerkesztője (1995–1998), majd a Krónika munkatársa (1999). 2003-ban a Brettner György Irodalmi Kör elnöki teendőit látta el; 2004 májusa óta a Helikon irodalmi lapnak előbb szerkesztője, jelenleg főszerkesztő-helyettese. 2005-ben az Erdélyi Magyar Írók Ligájának alelnöke, az év februárjától a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári fiókszerkesztőségének külső munkatársa. 2001–2008 között az Irodalmi Jelen film- és színházkritikai oldalait szerkesztette, 2006 szeptembere óta a Román Televízió Pulzus című magyar kulturális műsorának színikritikusa. 2008 októberétől a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Média Tanszékén óraadó tanár.