Ugrás a tartalomra
Hétfolyó, hétcsillag – a rováskrónika legősibb rétege
ISBN/ISSN:
ISBN 978-973-7937-44-5
Kötés:
kemény
Oldalszám:
402
Kiadás dátum:
Raktáron:
Raktáron
Vendégkötet:
Nem
Szerzők:Mandics György
3 000 Ft
Ezt az az új alsorozatot Somogyi Antal rovásírásos gyűjteményének egyre terebélyesedő tanulmányai hozták létre. Amikor 2010 tavaszán a Róvott múltunk enciklopédia munkálatai közben majd’ másfél század után először nyittattam ki a Somogyi Antal hagyatékát őrző szekrényt a szegedi könyvtár zárt részlegében, magam sem számítottam sokra, hiszen a szakma szerint ez egyértelmű hamisítvány, amelyet Somogyi Antal talált ki saját gyöknyelvészeti dolgozata alátámasztására, hamis példatárként, majd, amikor a leleplező cikk nem érte el célját – az egyértelmű elutasítást –, ezt gépiesen bemásolta még egy tucatnyi más régi könyv oldalaira is. Körülbelül negyedórára volt szükségem, hogy átlapozzam az elém rakott 9 kötetet, s megállapítsam: ez az állítás így nem állja meg a helyét. Igen, vannak ismétlődő tartalmú szövegek, ám ezeket sok eltérő kéz, ránézésre legalább egy tucat ember írta be, eltérő tollakkal, eltérő időben, s teljesen nyilvánvalóan eltérő rovásírástudással. Néhányan – négyen, öten – profi rovásírók, akik folyamatosan írtak rovással, árnyaltan, kalligrafikusan formázva a betűket; mások jól írtak, ám ezt pontatlanul, nem azonos betűméretekkel tették; soraikat hol nyújtva, hol a betűket összeszorítva kellett írniuk, hogy azok beférjenek az adott oldal keretei közé; s olyan is van, aki a rovásírás félanalfabétája, remegő kézzel, merev ujjakkal rótta a sorokat, a metszett lúdtollat hol túlságosan rányomva a papírra, hol meg alig látható jeleket rajzolva, nehogy elpacázza az egészet.
Rögtön megrendeltem a teljes anyag elektronikus másolatát, hogy időm legyen alaposan ellenőrizni mindent. Röviddel később megtaláltam az Egyetemi Könyvtárban a Hegyi Tah György-anyagot, majd végül az OSZK-ban a Karacsay-kódex anyagát is, s annak dobozában egy csomó rovásanyagot. Mire mindent átnéztem, kiderült, hogy itt egy tudományos intézet számára legalább egy évtizedre elegendő munkaanyag van. Mivel én egyedül rendelkeztem Somogyi Antal inkriminált gyöknyelvészeti munkájával, s így össze tudtam vetni az eredetit Somogyi átírásával és nyelvészeti dolgozatával is, néhány hét alatt rájöttem, hogy a korabeli akadémikus kutató, Szarvas Gábor a tulajdon csapdájába esett, saját módszertana áldozata lett: összevetette Somogyi Antal rovásátiratait Somogyi Antal gyöknyelvészeti munkájával, s megállapította, hogy vagy egy tucat helyen az egyezés kísérteties. Ez így is van. Ám nem nézte meg, amit minden előítélet nélküli kutatónak meg kellett volna tennie: pontos-e mindenütt Somogyi Antal átírása. Ha csak három-négy oldalt összehasonlít, megállapíthatta volna, hogy valójában az a helyzet, hogy Somogyi Antal átírása csak megközelítő. Ahol nem tudott valamit kiolvasni, ott valóban saját nyelvészeti eredményeit „látta bele” a rovásszövegbe. A Somogyi Antal által begyűjtött anyagokat tehát újra kell olvasni, s újra kell értelmezni. Erre felkértem két gyakorlott rovásolvasót, Friedrich Klárát és Tisza Andrást, hogy írják le saját megfejtésüket. Majd én ellenőriztem ezeket, s összevetettem Somogyi Antal megfejtéseivel, kimutatva, hogy az eredeti rovásanyagok nem egy ember művei, nem Somogyi Antal készítette őket. Hiszen olyan szavak vannak bennük, amelyeket nemhogy Somogyi Antal, de Szarvas Gábor sem ismert, mert a mai tudomány szerint ezek egy része halott szó, amelyek csak régi okmányokban fordulnak elő, s az 1500-as években már elfeledettek voltak.
Tízévi kutatás után kiderült, hogy a magyar tudomány legnagyobb kincse hevert a szekrényekben 11 kódex formájában. A fő hozadék 124 vers a Balassi Bálint előtti korból. Ezek csodálatos történelmi forrást jelentenek, ezért érdemes őket tüzetesen átvizsgálni, s megnézni, milyen új adatokat nyerünk belőlük, s milyen következményekkel bírnak a további kutatásokra nézve.
A három, Kaukázussal kapcsolatos vers után (A rováskrónika mint forrás: résztanulmányok 1,) most a kutatásaim szerint két vers elemzése következik a legősibbek közül. Kísérlet arra, milyen mélyen hatolhatunk be e rovásanyaggal a magyarság múltjába, majd a harmadik azonos témájú vers a kontraszt, már a katolikus keresztény térítés utáni időből. Ezek együtt mondják el, mit gondoltak őseink az eleinkről.
Mandics György