Ott voltál velünk a rettenet éjjelén.

az árnyékod lettem volna a sötétségben is veled maradva

mindenki halászkunyhókban
formálgatja néhai testének képmását 

zúg a fej, csíp a fény, 
csap csöpög, cső törik, 
vér kering, szív megáll. 

hét napja kiáltom nincs ellenség ne lőjetek ti barbárfejű árnyékok

Arcán gyönyör. Forró harc nyomai.

Bonts ki, majd takarj be vágyaiddal, imádd az utolsó gonoszt

nyolc óra van, szeptember tizenöt, 

holnapom ízül ízeiden,
nyelvem meg nem pihen.

éjjel nyílnak a fájdalmak –  az alkonyati bimbókból

Csak imádkozzak mindannyiunkért,  És daloljak, mint a madarak. 

Az élet szó Kimondás 

A csillagok mind gyerekek. Ha nagy leszek, felmegyek hozzájuk a motorbiciklimmel és elbeszélgetünk.

Alattunk nyelve a földnek,
torka vékony víznek,
források háta.
Forró a meleg,
fagyott a hideg.
Testünk a bolygó

A vattától fuldokolsz, te vagy a nő a képbe zárva.  A szádból egyre peregnek a vattacsomók. Kilökik őket az idegen szavak. Oldalra fordítod portré-fejed. És a világ eltűnik. 

szeressen 
mindenkit
szerteszét