Ma szótlan ül
az idő, és látszódik a karjában
hagyott kanül.

őt magaddal
eggyé fürdeted.

a sok halotti kéz hisz minden egy srófra jár

itt hagynak önmagamnak,
mint búzakalászt Isten a jégverésben.

Ott voltál velünk a rettenet éjjelén.

mindenki halászkunyhókban
formálgatja néhai testének képmását 

zúg a fej, csíp a fény, 
csap csöpög, cső törik, 
vér kering, szív megáll. 

holnapom ízül ízeiden,
nyelvem meg nem pihen.