Letéptek szomorú kertemből
egy csokor fehér halált,
ráhelyeztem fekete kövedre.

Sűrűsödik a múlt.
Sötétzöld tó,
elemlámpával
világítod meg a tükrét.

Az Irodalmi Jelen fiatal szerzőit huncut kis költői játékra kérte fel. Walt Withman Ének magamról című költeményét kellett továbbgondolniuk, amely Böszörményi Zoltánt, lapunk főszerkesztőjét is megihlette, Az irgalom ellipszise című verseskötetében szereplő Csak kezek, és lábak, és fejek és Randevú című verseiben hivatkozik a műre, egyes költői képeket vendégszövegként emel be. Szerzőink ezekhez a versekhez is kapcsolódhattak, nemcsak az amerikai költő szövegéhez. Arra voltunk kíváncsiak, a legfiatalabb költő-írónemzedék hogy viszonyul a testpoétikához, milyen új megközelítési formákat és kifejezésmódot használ a téma körüljárására.

Kevesen tudják, de Hamupipőke
ma is él,
a kicsi és formás lábával
meg a magas sarkú üvegcipőjével,
főleg a láb- és cipőfetisiszták
kattintanak videóira
a felnőtt oldalakon.

Az akácleveleket a járdára hullatom,
akár a Grimm-mesében, hullnak a morzsák.

Ő már tudta, hogy doktor Wembly ma eljön hozzám
reggel tíz körül a New Yorker Szállodába.

puha a kozmosz. pudingszerű.
finoman szívódik fel a testbe.
reggel majd fényt kenek magamra.
az űr tartalma változatos.

a mezőt végül feltoltuk az égre,
és néztük hosszasan, mint távolodik.
üstökös lesz majd, időnként visszatér.
csóvája füvekből lesz. meg skorpiókból.

Az álom zavaros, zöld tó. Taszít.
Ujjaim között kesernyés füst kígyózik
az égig érő fák felé.

éles az ég mint az acél
tűlevelet hord rád a szél
fogad alatt homok recseg
aki jó az gyanús neked

Öled lávaömlése égeti nyelvem,
s bennem valaki azt suttogja,
nem kéne elengednem téged soha már.

Délután négykor csak vérszegény jelek,

a félelem térképe, mint testben az erek.

A tűztorony tetején kétfejű sas forog,

Üvöltésem egy némafilm
három képkockája.
A csend szövetét
szirénák hasítják fel.

Öreg zsidó Camdenben

a közéjük ömlő hideg áram a test hőjébe akad, a perem rücskeibe fogódzik, áthúzza magát az ismeretlen keresztszélben, árnyéka előőrs

Tizenhat évesen nem akartam 
megváltani a világot, de valamilyen
forradalmat elképzeltem

Lennert-Móger Tímea 

ÖRÖKSÉG

(Spekulációk Bíró Tímea anya-verseire)

Anyám(nak)

nincs

könnyű álma

nem ígérhet

a rák visszafelé él

az anyák holtan sem félnek

hangjuk után

(s)írás marad

tenger bőg a táj alatt

ezért építenek világító-

tornyokat

ha nem látom

ha nem ér hozzám

nem szeret

az ütés is (sz)ép lehet

élet van benne

és halál

a megbántottak

akár a fák

törzsük nem remeg

szél-

hazudik minden tükör
korcs időt szül a pillanat
vermeli a szót
holnapra is legyen

 Miroslav Jovancic munkája

Hosszú

(részlet)

porcelánkészlet a tested amit markolva lehet csak függőlegesbe

tüntetőlegesen összezárnak az izmok a szemek mintha ettől

könnyebb lenne nekem pedig épp nehezebb már csak hátráltatni

Fehér fal

Bámulom a fehér falat,

és megjósolom, összedől majd.

Karthágó, leég.

Róma tűzben.

Terebélyes, fekete füst

lepi el flegmán a csillagokat.

Sétálok tovább, az aszfalt 

nem őriz lábnyomot,

a tócsát se szívja magába.

Elpárolog, marad

a sok csikk a repedésben