Szuda M. Barna: Versek, rokkák, levelek
Idő múltán, csontjaink pora összeforrna.
Lelkeddel a lelkem, csordultig megtelne.
Neved vésetném, szerelemtől rothadó szívembe.
Szuda M. Barna
Versek, rokkák, levelek
Délelőtt-féle
Minden gyönyörű.
Nyitva hagyom az ablakot.
Hallani akarom, ahogy a parkettát
ütik az esőcseppek.
Közben a függönyt kiszívja magának a szél.
Az elhalkult szavak belémkérgesednek,
miképp elsorvad a tipikus:
"mondd, miért?"
Epilógus
Én emlékezni fogok rád,
akkor is, ha az agyamban már nem lesz velő.
Én szeretni foglak,
akkor is, ha a világon minden véget ér,
s a lepkéket odakint agyonveri az eső.
Vágyakozás
Meghalni veled együtt, milyen szép is volna.
Idő múltán, csontjaink pora összeforrna.
Lelkeddel a lelkem, csordultig megtelne.
Neved vésetném, szerelemtől rothadó szívembe.
Reggeli
Hogy újabban azok közé tartozom,
akik azonnal rágyújtanak ébredés után,
mélységesen lesújt. Így aztán a napot
módszeres kurvaanyázással kezdem.
Hagyom még aludni a hamutálat,
mert magamnak be nem vallanám
az efféle negatív viselkedésformákat.
Jellemző. Több titkom van magam előtt,
mint amit másoknak nem szabad tudni rólam.
Talán ezért is vagyok meg ennyire jól,
egyedül. Igazán konstruktív vitákat szoktam
lebonyolítani esténként a fallal. Aludni is
pihentetőbb, ha csak én fekszem az ágyon.
Ha tudnék autofellálni, vagy lenne
még két karom, szerintem szó nélkül
eléldegélnék önmagammal.
De így, utánad vágyva, csak a megszokott
marad. Összeveszni a tegnapi újság dátumával,
mert nem akarom elhinni, hogy már majd
három éve fájsz.
A fotóid fakulnak, a függöny színét ellopja a
fény. A tej, romlásnak indul, azonnal, hogy a
dobozából kifejem. Minden változik, minden
elmozdul, csak a fájdalom nem.
119 oldal
1250 Ft
