Száz éve született Radnóti Miklós, országszerte több rendezvénnyel emlékeztek rá május 5-én. Kéziratos hagyatékát özvegye, Gyarmati Fanni a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának ajándékozta, s az ebből nyílt kiállításon látható a Bori notesz is, mely a költő holttestével együtt került elő. Testének halála hozta szelleme halhatatlanságát, s a vágyott identitást, végre magyar költő lehetett, mondta a megnyitón Ferencz Győző irodalomtörténész.

Radnóti-kéziratok kiállítása az MTA Könyvtárában

 A kiállítást rendező Babus Antal könyvtáros, irodalomtörténész köszöntő szavai után az MTAK főigazgatója, Náray-Szabó Gábor beszélt arról, hogyan került az Akadémia könyvtárába 2008 januárjában Radnóti teljes kéziratos hagyatéka. Gyarmati Fanni halála után akarta rájuk bízni, ám szerencsére másként döntött, s teljes levelezésük mellett publikálatlan saját naplóját is a gyűjteménynek adta. A feljegyzések, naptárak, noteszek feldolgozása ugyan még nem fejeződött be, de a centenárium alkalmából igazi ritkaságokkal örvendeztetik meg az érdeklődőket.

Az abdai tömegsírból előkerült tárgyak közül talán legjelentősebb az utolsó verseket rejtő Bori notesz, de felesége magánál őrzött fényképei, levelei is jó állapotban maradtak meg az 1946. júniusi boncolásig. Azóta az 1935-ben nászajándékul kapott szekrény rejtette ezeket. Sohasem voltak még kiállítva a Szalai Sándornak Borban átadott versek autográfjai (a Hetedik ecloga, a Levél a hitveshez, az A la recherche, a Nyolcadik ecloga, az Erőltetett menet), eclogáiból ötnek eredeti kézirata pihen a tárlókban, de szintén megtekinthetők az utolsó munkaszolgálatba vonulás előtt írt Töredék sorai, vagy fordításai, érettségi bizonyítványa, igazolványképei.

Kevés Radnóti-verskézirat van – mondta Réti Árpád szavalata után Ferencz Győző –, mert a piszkozatokat megsemmisítette letisztázásuk után a költő, hogy csak a kész mű őrződjön meg.

Leveleiből látszik, hogy ha indulatba jött, akkor nem volt olyan rendezett az írásképe, a versek kéziratai viszont azt mutatják, a magától megkövetelt önfegyelemmel felülkerekedett a lét alatti körülményeken. Elkerülhetetlen megsemmisítésének tudatában, saját halálából alkotta meg a Razglednicák negyedik darabját, olyan közelségében a halálnak, ahonnét más nem tudósított még, sugallta pátosszal a legteljesebb Radnóti-monográfia szerzője. Majd a metonímia szóképet meghatározva („érintkezésen alapuló átvitel”) szőtte tovább gondolatsorát: a halállal érintkezett Radnóti, mikor a tarkón lőtt Lorsi Miklós mellé zuhant; ideiglenes sírgödrében pedig önnön enyészetnek induló teste érintkezett a papírlappal, melyre az utolsó műveit írta.

„Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő, s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt, mind tudtam én. De mondd, a mű, - az megmaradt?” – juthat eszünkbe az Istenhegyi jegyzetek (S majd így tűnődöm…?). A költemények túlélték alkotójukat, az exhumálás napvilágra hozta sárral kevert véres jegyzetfüzetét, s félbeszakadt, töredékes életműve teljessé vált az előre megjósolt korai, erőszakos halál bekövetkeztével. Magyarországon magyarok által meggyilkolva magyar költő lehetett végre. Íme, hát meglelte hazáját Glatter (kikeresztelkedés után Radnóczi) Miklós, akinek névmagyarosítási kérelmekor a belügyminisztérium nem engedélyezte a Radnóti nevet, csak halála után járta ki azt Gyarmati Fanni. (A költő nagyapja a felső-magyarországi Radnóton volt kocsmáros, ott született édesapja is.)

„… nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország” – írta a kiállítás emlékkönyvébe Vasy Géza, az Írószövetség elnöke, aki délelőtt a Fiumei úti temetőben megkoszorúzta a költő sírját E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, és Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke társaságában. Sokkal több politikus vett ott részt, mint író, morgolódott az Írószövetségben néhány órával később Szakolczay Lajos irodalomtörténész, kritikus, pedig a "politika fáján kivirágzott gyűlölet ölte meg Radnótit". De a Bajza utcai székházban nem lehetett oka panaszra, hiszen egy gombostűt sem lehetett leejteni a díszteremben, annyian voltak, s a Károlyi-palotában is sokan virrasztottak Radnóti verseit hallgatva, olvasva. Az MTA Könyvtárában május 29-ig tekinthető meg a kiállítás, hétköznap 10-től 18 óráig – de több Radnóti-rendezvény lesz még a hónap során mindenfelé –, tessék felkeresni bátran!

Kép és szöveg: Klein László

Kapcsolódó link:

Magukfajták és magunkfajták (Radnótiról Morvai Krisztina úrhölgynek)

http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/1897

Kapcsolódó tétel:
https://www.mta.hu/index.php?id=3570