Vass Tibor: Jelenlét50 - Petőcz András köszöntése a PIM-ben

Szeptember negyedikén ünnepelték Petőcz András ötvenedik születésnapját a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Köszöntő beszédet mondott Vass Tibor is, a Spanyolnátha főszerkesztője, költő, melyet most itt közlünk.

Vass Tibor

Jelenlét50

A fonalszó, amit elkapok, a celeb lesz. Fáradj celebebb, kedves vendég, tudom, hogy nem vagy az a fajta, aki bulvárja, hogy a sült galamb a fájljába repüljön. Ülj közénk, mentsd magad ma másként a székeden.
Ékedül szolgál, hogy te is celeb, vagy celebhez tartozó vagy, ezért hívtunk, ezért tiszteltél ma Jelenlét50eddel, amit külön köszönök.
Képzeld, ötvenedik születésnapjára egy celeb új orrot kapott -- magától. Egy másik, szintén magától, szintén 50-re, mell- és szemplasztikát.
Celebarátod feleségét ne kívánd, de egy meglepetés-antológiát, az ötvenedikre, vagy ha kicsit idősebb vagy, akkor majd a hetvenedikre, kívánjad.  Petőcz András pár perc múlva kezébe foghatja ezt az ajándék-könyvet, melynek létrejöttét kívánta számos celeb és nem celeb. Ím, 55 szerzővel jött a létből kikívánkozott. Itt a létre és a lépre csalt időnk, itt telnek mézzel és héttel a mézeshetek, ezzel titokban a hétfős Spanyolnátha-szerkesztőségre utalok, s arra a fejjel és mézzel folyó Kánaánra is, ami folyt nekünk az elmúlt egy év során, mialatt e kötet jelenlétesítettük. 
Nem Petőcz András szerezte, nem ő ajándékozta meg vele magát, mégis egészen az övé. Mi, mezei és mézei Spanyolnátha-szerkesztők, kik főhajtással tették jelen-létté a könyvet, úgy látjuk, hogy élete van rajta és benne az életéhez igazítva, táncfelvarrva, botoxolvasva, írleszívva. Nem sajátja, de tulajdona. Mintha tulajdon plasztikázott könyve. Nem testrészek nagyobbítása, kicsinyítése, inkább mintha egy plusz kamra rejtése a szívbe. Az ünnepeltnek és a szerzőknek a szó szoros értelmében: élés-kamra. A kötetre rátaláló olvasónak: kincses. Irigynek: kínzó. 
Önálló kötet-testei között úgy sorakozik, mint varázsszóra újra és újra nyílható kamra, újra és újra terüljterülj-szalutálj. Tiszteletjel, tiszteletjelenlét. A Petőcz-test tesztrésze, a Spanyolnátha művi bevatkozása a Petőcz-életműbe. Íróművi, képzőművi, zeneművi, s ma este színművi is.
­­­Ezúton is köszönöm a művekkel dolgozók munkáját. A szerkesztő Fodor Tündéét, akit innen is köszöntünk, augusztus 23-án egészséges fiúgyermeknek adott életet. Gondosan vigyázta a kötet szövegeit Deák-Takács Szilvia, s a kötetet formába öntő, tervező-tipografizáló Székelyhidi Zsolt is helytállt mindvégig; Berka Attila is olvasott, jegyzékelt, s itt kell megjegyzékelnem, hogy a Spanyolnátha Könyvek 1. és 2., Székelyhidi Zsolt: Ördöngős című verseskötete és Berka Attila: Lada Béla nem hal meg című kisregénye készülése közben magukkal is jól megdolgoztak. Vass Nóra összefogva, összehangolva a kivitelezési teendőket, kezünkbe adta a kész kötetet. Néha ugyan egyiküket-másikukat sikeresen bosszantottam ezzel-azzal, de így Puskás Balázs webszerkesztőnk már boldogan alkalmazta netre az antológiát, hogy az a Spanyolnátha szeptember 19-én megjelenő őszi számában is olvasható legyen.
Ha Petőcz András és a Spanyolnátha kapcsolatából csak egy mű lehetne a celeb azok közül, melyek felkérésünkre születtek, akkor a kötet fülén, a szerző kézírásában szereplő Kaffka Margit öröksége című verset említeném. Kaffka spanyolnátha-áldozat volt, ezért is legyen elsősorban élet-üzenet, s hordjuk, amit András ír, a szív titkos kamrájában:
„Ahogy a reggelben feltűnik, / Kaffka Margit, jaj, mit üzen, / háborút túlélni, lehet-e, / átsétálni a Nagy Vizen, // ahogy az éjszakában, ott, / mindenféle halál vigyáz, / túlélni a hétköznapot, / ahogy rádszakad a gyász, // ahogy a sírból visszaint, / arcára pusztulás vetül, / hogyan kell elviselni kínt, / hogyan él példaképedül, / minden-minden csak róla szól, / a fénykép, az álmatag, / átsüt rajt' egy tétova mosoly: mindennél több, mit álma ad...” Ma minden csak Petőcz Andrásról, s Neki szól, isten éltesse őt sokáig.