Ötvenöt éve született, négy éve halott fiának versét Csajka Gábor Cyprian édesanyja együtt szavalta az elérzékenyült Bordán Irénnel. Györe Balázs a költőbarát szenvedésről hozzá írt magánlevelét idézte, és a „keresztapa”, Cyprian Kamil Norwid versét a Hamu és gyémánt filmből: „Utánad zűrzavar és hamu marad, mit nyomtalan elhord az őszi szél. Vagy marad-e a hamu alatt csillagfényű gyémánt az örök győzelem mementójaként?”

„Homo patiens” – a szenvedő ember

Biczák Péter könyvtárvezető rövid bevezetőjében köszönetet mondott az emlékest ötletéért Bereznai Péternek, de ugyanolyan hálás volt a Csajka Gábor Cypriannál alig három hónappal fiatalabb, sok évtizede Szentendrén élő festő is, hogy a Pest Megyei Könyvtár rendelkezésre bocsátotta olvasótermét hétvégén, jóval a munkaidő lejárta után.

   Mikor azonban Bordán Irén színésznő gyertyát kért (és a közönség egyik tagjánál volt!), elbizonytalanodtam, hogy maradjak-e. Következett a Tóth Erzsébet által írt nekrológ – reggel még gyomron vágott Onagy Zoltán cikkében (In memoriam Csajka Gábor Cyprian) –, és a versfelolvasás. Azért vett fel kék pulóvert, tudtuk meg a versek tolmácsolójától, mert ugyan nem ismerte a költőt, de hallotta, hogy a kedvenc színe a kék volt. Emlékszem, „ha meghaltam / fessetek kékre” – írta a Mester búcsúja című költeményében.

   Az Egyesült Államokból két évtized után hazaköltözött művésznő áhítattal és saját magától meghatódva közölte, hogy szerinte az író szelleme jelen van most, én pedig igyekeztem elfojtani kuncogásomat, mikor Györe Balázs ezután Lorcát idézte (a műcím említése nélkül), A lelke távol című vers egy részletét kiemelve. De a halálról, az alkotás gyötrelméről és az elfelejtettségről szóló mondatokat választott William Burroughs, Hrabal és Norwid életművéből is.

   Még József Attila-citátuma volt a legoptimistább: „A vers papírpénz, s a szenvedés az aranyfedezete”. 

   Több rendezvényen zökkentett már ki kényelmes szellemi tunyaságomból Györe azzal, hogy jól jegyzetelhető állítások helyett gondolatébresztő idézetekkel késztetett elmélyültebb részvételre. 
   Természetesen elmondta azt, hogy a Cyprian keresztnevet Norwid iránti tiszteletből vette fel Csajka Gábor, akivel több évtizedes barátságuk a (FI)JAK révén kezdődött, ahol Györét titkárnak választották, Csajka pedig a szervezet segítőkész KISZ-titkára volt, és pályakezdő könyveik szerkesztője is kapcsot jelentett.  Aztán barátja többé nem adta ki verseit kötetben, ezzel is utánozva lengyel mesterét, és elégetve bizonyítványait, hivatalos okiratait, kivonult a társadalomból.
   Az „arctalan nemzedék” mindig mosolygó, emblematikus figurája vidékre húzódott, kereste útját, s a megélt fájdalomból születő költészetet. Egy évtizednyi kihagyás után kezdte közölni Hard-Kier-sorozatát folyóiratokban, Paks melletti lakóhelye, Németkér régi nevét kombinálva talán a hardcore – mások szerint a hard rock – szóval. De mindez Györe Balázstól hitelesebb szerintem, a lentebbi linkről átlépve olvashatók sorai.

   Remek gondolatmenetében Mányoki Endre „a mű, és az élet, mint mű” különbözőségét fejtegette, Tóth Erzsébet válaszához képest eltérő magyarázatot adva arra, mit is keresett egész életében Csajka Gábor Cyprian. Szerinte nem (csupán) a keresés által kiteljesedő személyiség, hanem a megfogalmazás keresése és a manifesztálódott művek érdemelnek figyelmet. Kijózanító volt közlése: csak a mű marad, minden más elveszik az alkotó halálával. De abból nem engedett, hogy a posztumusz kiadott Hard-Kier kötetben „kifejezetten mesteri munkák vannak, saját magukból építkező remekművek, melyek mindegyike tökéletes”. Úgy vélte: „Ez Csajka Gábor Cyprian első kötete. Az 1984-es Tantra az origó volt, misztérium, de több volt az élete annál, mit egy kötetben meg lehet valósítani.”
   Részletesen bemutatta a 66. Hard-Kier-verset, melyben véleménye szerint benne van a szerző költészetének egész tematikája. Bordán Irénnel megegyeztek abban, hogy olyan derű sugárzik ezekből a tragikus versekből, melyre csak egy végigszenvedett életű, tehetséges ember képes. 
   „Meggyőződésem, hogy a szenvedés teszi igazán naggyá a művészt a legtöbb esetben” – állította Györe Balázs, „homo patiensnek” (szenvedő embernek) nevezve halott barátját, akinek magánleveléből is felolvasott: „Tele vagyok kínnal, reménytelenséggel, veszett magánnyal. [..] Ha még egyszer el tudok kezdeni írni, csak azért lesz, hogy ne akarjanak tőlem többé semmit. [..] Minden tévedés volt, felelőtlenség volt…”

   Halott fia Azután című, Mártának ajánlott versét együtt szavalta Csajka Gábor Cyprian édesanyja, Márta néni az elérzékenyült színművésznővel. Nem hangosan, de mozgó szájáról pontosan látszott, hogy nem tévesztett. Borzongató volt hallgatni, amit fiáról és mindig a retiküljében tartott verseiről mondott később, mikor a közönség már borozni-pogácsázni vonult. Sorolták az est alatt az írónemzedék nagy halottait, persze, méltatást kapott Szervác József, Endrődi Szabó Ernő, Sziveri János, Hideg Antal, szóba került a világ mocska elől az Állatkertbe hetente kivonuló Csütörtök Esti Társaság, de a pályatársak veszteségét nehéz lenne a gyermekét eltemető édesanyja fájdalmához mérni. 

Kép és szöveg: Klein László

Kapcsolódó:
Györe Balázs: Sötétség: http://www.es.hu/index.php?view=doc;11355
In memoriam Csajka Gábor Cyprian: http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/3953
Györe Balázs: Idén a költők meghalnak: http://www.es.hu/index.php?view=doc;12202
Csajka Gábor Cyprian: Törékeny könnyű híd: http://epa.oszk.hu/01300/01348/00022/04_04_4.html
Hard-Kier, 1998 (1-8.): http://www.forrasfolyoirat.hu/9810/csajka.html
Hard-Kier, 1999 (40-47.): http://www.forrasfolyoirat.hu/0003/csajka.html
Hard-Kier, 2001 (66.): http://www.terebess.hu/haiku/cyprian.html
Hard-Kier, 2002 (99-105.): http://epa.niif.hu/01300/01348/00006/02_12_6.html
Hard-Kier, 2004 (130.): http://epa.oszk.hu/01300/01348/00025/04_07_05.html
Hard-Kier, 2004 (132-135.): http://www.kortarsonline.hu/0409/csajka.htm
Hard-Kier, 2004 (140.): http://epa.oszk.hu/01300/01348/00028/04_10_09.html
Hard-Kier, 2005 (154-156.): http://www.forrasfolyoirat.hu/0506/csajka.html
Többek közt az is: http://epa.oszk.hu/01300/01348/00029/04_11_28.html
Nagy Gabriella: Mígnem a földben…: http://www.litera.hu/hirek/mignem-a-foldben%E2%80%A6
Tarján Tamás: Körbekaszálva: http://www.revizoronline.com/hu/cikk/647/csajka-gabor-cyprian-hard-kier/

Csajka Gábor Cyprian:

Azután

            Mártának

Mikor a szép, tiszta,
megszántott földeket nézem,
mindjárt beléjük képzelem magam.
Hány hónap, hány hét, ami hátravan.

Mint kés az élét, még szeretem,
hogy vagyok, de nincs szavam.
Te sem tudhatod, mennyire így
van ez, így, pontosan.

Mint késnek az éle – ahogyan
csak egyetlen valami szeretheti
'egymást' –, elég vagyok:
éppen annyi, épp ugyanannyi.

Ezt létezem az életem után,
s az: már egy másik Nem-maradni.

Szentendre

(fríszonett)

Kicsi városomban minden múzeum
lesz minden irányból dől a formalin
megőrződik a káromkodás is
szám holográfikus nyálhabjain

csak a lovak tűnnek el s a trágya
tárgya (ez a gőzölgő ready-made!)
s elmerül a pöcék pondró alvilága
(bárha bestiális barna happening!)

mint kamaszét ki fölhúzza térdeit
s kipenderül a sugarakba lágyan:
kiüríti lelkem a találkozás

rossz-sorsú asszony ha mégis jó neki
s szelíden gondol tébolyult urára
emlékeimet így őrzi a Ház