Brittich Erzsébet: Egyedül

ISBN/ISSN:

ISBN 978-973-7938-18-6

Oldalszám:

268

Kiadás dátum:

2023. 11. 01.

Raktáron:

Elfogyott

Vendégkötet:

Nem

0 Ft

Fontosak a gyökereink. Sokunknak ismerős lehet ez a mondat: „Ne felejtsd el, hogy honnan indultál, bármerre is sodor az élet”. Hogy megértsük őseink világnézetét, tetteit, ismernünk kell a múltunkat, a helyi történelmet. Ez a könyv visszavezet a gyökereinkhez, segít megismerni a falu létrejöttét, első telepeseit. Olvashatunk az első kútról, melyből ivóvizet nyertek, a Heimann-portán lévő legelső iskoláról, a templomépítésről, a gyulai kisvasútról, és még sorolhatnám.
A múltról, a történelem eseményeiről írni, alkotni igazi teher, ám Brittich Erzsébet ezt többféle módon számtalanszor megkísérelte. Mivel mindig is szívén viselte szülőfaluja sorsát, a szülőföld iránti szeretete és tisztelete visszatükröződik megannyi művében, legyen az irodalom terén, a verseiben: Anyám a kertben, Itthon-vers, vagy rövid prózáiban: Adventi történet, …mert élni kell, de a képzőművészeti alkotásaiban is: a római katolikus és evangélikus templomokról készült linómetszetek, portrémetszetek Simonyi József óbesterről, Simonyi Imre költőről. A Simonyiak Házánál a 13 faragott fa emlékoszlop és a helyi művelődési ház bejáratánál fellelhető kopjafa, amely a falu 125 éves évfordulójára készült, ékes bizonyítéka annak, hogy számára fontos az emlékek őrzése, a szülőfalu tisztelete. Ő az a művésznő, akiről elmondhatjuk, hogy a hely szelleme alól talán nem tudja és nem is akarja kivonni magát, sőt ez egyfajta hajtóerőül is szolgál életében és munkásságában.
Azt is mondják, hogy csak az tud egyszerűen elmagyarázni valamit, aki igazán ért hozzá. A szerző több évet szentelt Simonyifalva kutatására, ebből született a rövidített monográfia a faluról, amely az Örökségünk Arad megyében című kötetben jelent meg, és ebből a mély megismerésből ihletődött ez a regény is. Egy igazán korhű történet tárul elénk az 1900-as évek elejéről, Simonyifalváról, egy család életének bemutatása révén. 44 fejezeten keresztül ismerhetjük meg az akkori falu mindennapjait, valamint betekintést nyerhetünk a paraszti élet hétköznapjaiba és ünnepnapjaiba is.
Brittich Erzsébet első regényét tartja kezében az olvasó, ám a leíró részeket a képzőművész szemével láthatjuk, valósággal megelevenedik előttünk fejezetről fejezetre a lassan megalakuló falu utcáival, lakosaival, szokásaival együtt. Felfedezhetjük benne őseink világnézetét, életmódját. Engem több fejezet is megérintett, mivel visszarepített a saját gyermekkorom kedves emlékeibe, amikor a nagyszüleimnél disznóvágáson vettem részt, amely akkoriban még estig tartott, disznótoros vacsorával; mezei munkákban is kivettem néha a részem, vagy iskoláskoromban, mikor az első szüreti bálba mehettem csőszlánynak felöltözve, úgy amint ez megelevenedik a regényben is. Emlékezni segít, magyarázatot ad különböző ma is érvényben lévő szokásainkra, valamint a már elavult szokásokat, tevékenységeket részletesen megismerni enged. Olyan kézműves tevékenységekről olvashatunk aprólékos leírást, mint a kosárfonás, szövés, fonás, kenyérsütés.
A regény lapjain megelevenedik, hogyan hordozták a mindennapi terheiket az akkori emberek a megélhetés jobb reményében. Olvasás közben egy olyan idilli környezetbe találja magát az olvasó, amely talán most nagyon is hiányzik nekünk, vágyódunk vissza oda, amikor még az ember teljes összhangban élt a természettel, és ez a ciklikusság áthatotta életüket. Az Istenbe vetett hit és bizonyosság reményt adó tudata átszövi az egész történetet, talán ez a gondviselésbe vetett hit volt az, amely megtartotta az embereket a megpróbáltatások idején.
Alapos és hiteles korrajzot kapunk Simonyifalváról, amely túlmutat a történelmi ismeretek ábrázolásán, végigvezeti az olvasót a faluban élő emberek mindennapi tevékenységein, mezei munkáin, népszokásokon az év elejétől az év végéig.
Ebben a családregényben egy anya életén keresztül ismerhetjük meg az akkori élet nehézségeit és szépségeit, aki négy kislányával próbál boldogulni a férje nélkül, aki hol Amerikában próbál szerencsét a jobb élet reményében, hol pedig a fronton harcol a nagy háborúban. A család fogalma mást jelentett az akkori világban, kiterjedtebb volt, valamint az elfogadás, a segítőkészség és a szeretet erős köteléke biztosította a megmaradást a nehéz körülmények között is.
A regényt mélyen áthatja a családi összetartozás megtartó ereje, az egyedül maradt anya biztonságérzete ebből fakad. Egyedül a regény címe, amely paradox módon utal a főhős életére, ő maradt itthon a gyermekeivel, de mégsem volt egyedül, mindig tudott számítani a rokonságból valakire az élet nehézségeinek hordozásában. Olvashatjuk, hogy: „Összefogással, egymásra figyeléssel végül mindent sikerült megoldani.” Anna magányos volt itthon a férje nélkül, ám igazán egyedül mégis Ádám érezhette magát a messze távolban, Amerikában és a fronton.

A családregény hátterében ott húzódnak a századforduló eseményei, hiteles történelmi fordulópontok, a falura mért hatásaikkal együtt: az első világháború, Erdély Romániához csatolásának veszélye, a gyulai kisvasút megszüntetése. A világháborús hírek és a vereség, valamint a területváltozások mélyreható érzelmi válságba sodorták az akkori falusi embereket, akik próbáltak sokszor erejükön felül megküzdeni a család eltartásával, és eleget tenni a beszolgáltatásoknak. Igazán különleges, lelket melengető hangulat uralkodik a regényben. A természet és az ember harmóniában él itt, de ebbe keserédesség is belopózik, mivel főhősünk nemcsak a háború okozta bizonytalansággal küszködött, hanem a magány érzésével is. Mégis, egy percig sem gondolt a feladás lehetőségére.
Teljesen azonosulni tudtam Jakab szavaival, én is, aki itt születtem, és itt élek Simonyifalván: „Én nem mennék el innen, legalábbis nem jószántamból. (…) Ha elmennék innen, lehet, hogy előbb-utóbb megölne a honvágy.”
Tanuságtevőként szólal meg e könyv, amely erősíti a szülőföldünk iránti szeretetet, a történeti és néprajzi értékek megbecsülését.
E könyvet tisztelettel ajánlom minden simonyifalvi lakosnak, és Simonyifalváról elszármazott embernek, de mindenkinek, aki szeretne bepillantani az egy évszázaddal ezelőtt élt emberek hétköznapjaiba, a megmaradásért való küzdelmükbe a nehéz történelmi viszonyok között.

Kádár-Bier Henriette